Hito Steyerl: „Nem akarok a Big Tech vagy más, a munkát instrumentalizálni próbáló emberek fizetési listáján végezni”
Interjú az egyik legjelentősebb kortárs művésszel.
Interjú az egyik legjelentősebb kortárs művésszel.
Bozzai Dániel kiállítása szembesít bennünket azzal a történelemmel és azokkal a gyakorlatokkal, amelyeket a margóra szorítottak és elfelejtettek, leértékeltek és alábecsültek.
A kritikai kortárs művészettel foglalkozó tanszék az elmúlt évek alkotásaiból rendez interaktív kiállítást és programsorozatot.
A Magyar Nemzeti Múzeumban március 15-ig volt látható a Magyar Világ 1938-1940 című nosztalgia-kiállítás, korunk jellegzetes kulturális produktuma, amely hol komikus, de többnyire tragikus módon vette védelmébe a Horthy-rendszert és azon keresztül a NER torz társadalomképét.
Mitől és mennyire lesz egy művész rendszerellenes, és milyen lehetőségek vannak a társadalmi feszültségek művészeti kifejezésére?
A Sorsok Háza olyan „kiszervezett” nemzeti múzeumnak ígérkezik, mely reflektálatlanul használ majd kortárs technológiákat konzervatív-vallásos céljai megtámogatására.
Nem volt könnyű helyet találni neki.
„….aztán tíz emeletes panel-épületek a város szélén, öt egyetemista fiú, de csütörtökön délután el kellett tűnniük, coki, az volt a művelet neve, mert a főbérlő odahordta a szeretőjét, onnan Szamos utca, kicsi panel, mert ott lakott a barátnő, aztán Alsóváros, Szabadsajtó utca, volt egy kutya is, majdnem halálra éheztették…”