Édouard Louis: Az identitás nem magántulajdon
A kérdés sosem az, hogy ki beszél, hanem az, hogy mit mond. A tartalom számít.
A kérdés sosem az, hogy ki beszél, hanem az, hogy mit mond. A tartalom számít.
Fancsali Kinga első kötetének verseiben a beszélő jórészt társadalmi-politikai tudatosodásán keresztül jut el az általa örökletesnek – s így törvényszerűnek – hitt halálvágytól az életigenlésig.
Hogyan értelmezte Ferenc pápa a szegénységet mint radikális alternatívát, és milyen szerepet játszott a néhai pápa világnézetében a művészetek, legfőképp az irodalom alapvetően politikai felfogása?
Eribon könyve megrendítő, egyszerre végtelenül személyes és személytelen: anyja idős éveit követi végig közelről, és külön hangsúlyt kap az idősek otthonában eltöltött szűk két hónap, majd az asszony halála.
Nem tudós pápa volt, nem diplomata pápa, nem progresszív pápa, nem konzervatív pápa, hanem plebejus pápa.
Nem könnyű. Pedig Tolnai Ottó, azt hiszem, azt szerette volna mondani, hogy az.
Leszbikus szerelemről, rejtőzködésről, a szerepjátszás terhéről vagy épp bejáratódásáról ilyen nyíltsággal és sűrűséggel nemigen olvashattunk eddig magyarul.
„Az Egyesült Államok és Európa azzal enyhítette kollektív bűntudatát, amelyet egy népirtás – az európai zsidók millióinak náci kiirtása – iránti, éveken át tartó közönye miatt érzett, hogy előkészítette a terepet egy másiknak.” – Arundhati Roy ismét a Tetten!
Húsz éve jelent meg TGM Szegény náci gyermekeink c. írása. Próza.
Osztálykiváltság a mindennapi politikát „kizárni” az egyén életéből, aki ezt láthatóvá teszi, ma az irodalom ellenében ír.