Nehéz nem feltenni a kérdést, hogy az életünknek ezeket a fontos helyzeteit, az ápolást, a gondoskodást, a haldoklást és a meghalást, miért nem bástyázzuk körül jobban szervezett társadalmi struktúrákkal?
Bár a Nyugdíjas Szervezetek Egyeztető Tanácsa a várható inflációhoz igazodó nyugdíjemelést javasolt, a kompenzációt idén is csak novemberben kaphatják meg a nyugdíjasok.
Pedig a jelenlegi rendszer nem alkalmas a megfelelő és stabil megélhetés biztosítására. Ez az összeg sokszor az alapélelmiszerek fedezésére és a számlák kifizetésére sem elég.
A bérek és a gazdaság növekedésével arányos számítási rendszert követelnek.
Az intézet költségvetéséből pótolták az összeget.
Ferencváros hatezerrel indított, József- és Terézváros pedig emelte a tétet.
Pláne nem ilyen módszerekkel.
Rétvári Bence érvelése szerint a gyermeküket otthon ápoló szülők azért kapnak magasabb ápolási díjat, mert ők évtizedekre kiesnek a munkából. De mi a helyzet az önellátásra képtelen szülőket, testvéreket vagy házastársakat otthon ápolókkal?
A jelenség minden bizonnyal összefügg azzal, hogy egyre súlyosabb a relatív szegénység a nyugdíjasok körében, és egyre kevesebben vannak, akik segítő kezet nyújthatnának nekik.
Ez a szám a társadalmak elöregedésének köszönhetően várhatóan még emelkedni is fog, ezért nem szabad a szőnyeg alá söpörni a problémát.