A piac mindenhatóságát érvényesítő szemlélet a neki megfelelő embertípust is létrehozta, amely azonban képtelen társadalmat alkotni.
A sarki bolt, az áruház és a bevásárlóközpont – a fogyasztás terei Magyarországon a 20. század második felében, a bőséges ínségtől az ínséges bőségig.
Több mint 33 ezer ember vette fel a januártól elérhető kamatmentes munkáshitelt június végéig, ám egyre többen késnek a törlesztőjükkel.
Másutt az alaptörvény a hatalmat korlátozza az egyének szabadsága felett, Magyarországon fordítva.
A klímaváltozás megakadályozására és a gazdasági egyenlőtlenségek felszámolására kellene összpontosítani.
Régiós szempontból és történelmi léptékben is jelentős a visszaesés.
Fel kell adni annak a gazdaságfejlesztési modellnek a dominanciáját, amely a kilábalást a külföldi tőke idevonzása és a globális termelési lánc egy-egy eleméhez kapcsolódó részmunkát végző üzemek létesítésében látta.
A megtévesztő, félrevezető reklámok és a politikai képviseletbe, illetve a sajtóba vetett bizalom megrendülése között szerves kapcsolat van.
A valós és konstruált szükségleteink közötti különbség felismerése létfontosságú, a fogyasztásunk valódi szükségleteinkhez alakítása politikai tett is egyben.
Az amazonasi erdőtűz csak egy darabkája a klímaváltozás problémáinak, és nem megoldható az egész kirakóssal való foglalkozás nélkül. Mégis az elmúlt héten az az érzése támadt az embernek, hogy ebből az egy kirakó darabból akarjuk kirakni az egész képet.
