Jöhet a rabszolgatörvény 2.0, ezúttal nemzetgazdasági érdekre hivatkozva
A veszélyhelyzet idejére engedélyezett 2 éves munkaidőkeret úgy tűnik, velünk marad a veszélyhelyzet után is.
A veszélyhelyzet idejére engedélyezett 2 éves munkaidőkeret úgy tűnik, velünk marad a veszélyhelyzet után is.
A járvány idején sok helyütt igen kiszolgáltatott helyzetbe kerültek a „létfontosságú ágazatok” dolgozói: az alacsony, veszélyességi pótlék nélküli fizetések, a vírus miatt fokozottan veszélyessé váló munkakörülmények tiltakozásokat idéztek elő olyan szakmákban is, mint a gyorséttermi dolgozók, a szállítók, fuvarosok vagy éppen a ruhagyárak munkásai.
A kormánypártiak „sokkal stabilabb gazdálkodást és hatékonyabb humánerőforrás-menedzsmentet” várnak a törvénymódosítástól, az ellenzék szerint a Fidesz most vette el a kultúra „közjó jellegét”.
A járvány miatti termeléskiesés terhét nem lehet az alkalmazottakra hárítani.
A munkaerő-kölcsönző cégek szerint pontosan lehet látni, hogy ha ma elküldik a kölcsönzött munkaerőt, két-három hét múlva a saját állomány következik.
A kulturális dolgozók közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetése a kulturális dolgozóknak is lehetőséget ad arra, hogy saját szerepüket újragondolják.
A túlfelhalmozási válságra a tőke válasza egyre inkább a háborúkba, magán biztonsági cégekbe és a felügyelet technológiáiba való befektetés.
A munkaellenes politika tétje nem az, hogy megszűnik-e idővel a bérmunka annak mai formájában, hanem hogy földi poklot vagy földi paradicsomot hoz el ennek a bekövetkezte.
Közel egy éven keresztül forgattunk az illegalitásba kényszerített Suzuki szakszervezet működéséről. Május elsején szerettünk volna a magunk módján méltó emléket állítani a dolgozók erőfeszítéseinek.
Mivel nem lehet sem itthon, sem külföldön túlmunkát vállalniuk, a meglehetősen alacsony alapbérből kell megélniük.
Röviden: a társadalmi többség veszìtett az elmúlt 10 évben.