1920-ra Benjamin proto-marxista és forradalmi politikai radikalizmus irányába fordult. Híres 1921-es esszéje „Az erőszak kritikájáról” tanúskodik e fordulatról gondolkodásmódjában.
A Rechtsstaat (jogállam) leváltása kettős államra nem más, mint tünet. (…) Nem kérdés, hogy a kapitalizmus fönntartásához szükségeltetik Németországban az autoriter kettős állam.
A kapitalizmus nem egyenlő a szabadpiaccal és a liberalizmussal.
„A Kormány tisztességes béremelés, vagy egyáltalán bértárgyalások helyett karácsonyi ajándékként inkább kötelező oltással örvendeztette meg a munkavállalóit”
És sötétebb, mint a Pegasus.
Az érdekvédők szerint a kormány bizonytalanságot kelt minden magyarországi munkavállaló és az őket képviselő szakszervezetek között abban a tekintetben, hogy az ilyen beavatkozásoknak hol vannak a határai.
A polgári filozófiai hívei mindent vagy majdnem mindent elvetnek Lukács marxista életművéből, és az ifjúkori filozófus premarxista és az ún. páli fordulata előtti idealista gondolkodót tekintik csak értékesnek. Pedig ez nem így van.
Ámde aki az államot a harc tárgyának és nem ellenfélnek tekinti, ezzel – szellemileg – máris a burzsoázia talajára helyezkedett, s félig csatát vesztett, mielőtt még a harc elkezdődött volna.
Legalábbis nehéz másképp értelmezni egy friss törvényjavaslatot.
A szocializmus az emberiség társadalmasítása, egy olyan társadalom álma, ahol egyenlő minden ember, ezen egyenlőség a szabadságból fakad, a szabadság pedig az egyenlőségből.