Nemcsak Jókait és Az arany embert, de az egész irodalomoktatást át kell gondolnunk
Nem az a kérdés, hogy Jókai genderszempontból „problematikus”-e, hanem az, hogy hogyan tudjuk az irodalomórákat alkalmassá tenni a kérdések megvitatására.
Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
Nem az a kérdés, hogy Jókai genderszempontból „problematikus”-e, hanem az, hogy hogyan tudjuk az irodalomórákat alkalmassá tenni a kérdések megvitatására.
A kapitalizmust is egy új gazdasági modell buktatja meg napjainkban.
Mit veszítenénk? És mit veszítettünk volna bármikor is?
Alapvető kulturális értékről van szó Lukács személyében és örökségében – tetszik vagy sem, a magyar kulturális identitás egy meghatározó eleméről.
A Fidesz csak olyankor bízik a választók önállóságában, amikor abban keres legitimációt, de amint erre nincs szüksége, nem is feltételezi tovább róluk az autonóm döntés képességét.
Nem érti és nem is akarja érteni a kormánypárt a méhlegelőket. Csak az a fontos, hogy támadni tudjon rajtuk.
A hatalom számon tartja a tetteinket, és láthatóan ellenséges aktivitásként értékeli.
Lukács elmulasztott reflektálni arra, hogy mennyiben tartozik hozzá ahhoz a kultúrához, amelyet oly radikálisan elutasít.
A hatalom erőt lát az önszerveződésben és a magánadományozásban. Honnan tudom? Egyre világosabb, hogy félnek tőlünk.
Magyarországon filozófussá válni annyit jelent, mint valamiféle eleven viszonyt kialakítani a lukácsi tradícióval.