Pál apostol, a migráns
Pál a helyüket változtató, s így helyükkel együtt önmagukat is elveszítő és kereső emberek apostola.
Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
Pál a helyüket változtató, s így helyükkel együtt önmagukat is elveszítő és kereső emberek apostola.
A 2019-es év szavának nem is olyan meglepő módon a Collins Dictionary a klímasztrájkot választotta. A ’20-as évek zöldpolitikája pedig többféle irányt vehet, és nem mind üdvözítő.
Melyek voltak azok az ügyek 2019-ben, amelyek egész egyszerűen elsikkadtak, pedig nagyon is kellett volna velük rendszerszinten foglalkozni?
A kapitalizmusból az absztrakció maradt meg. Konkrét teste – a proletariátus és a burzsoázia – elillant az elvontság felhőibe.
2019-ben az európai, észak-amerikai, latin-amerikai, ázsiai politikának a két legfőbb jelensége a szélsőjobboldal nagy sikere és a hagyományos baloldalnak, a hagyományos munkásmozgalom maradékának a bukása.
Az EU-s elit és a keleti populisták vitája most is csak egy bábszínház része.
Az év második felének tüntetési hullámai arra utalnak, hogy a kapitalizmus után végre az antikapitalizmus is globalizálódik.
A gazdagok és hatalmasok évtizede magában hordozta, magában hordozza a változás csíráit. Amikor pár nap múlva a naptár 2020-ra vált, reménykedjünk, hogy a 20-as évek ezeknek a szárba szökkenését hozzák el. És reménykedjünk, hogy nem túl későn.
Egyelőre a kormányzati kommunikációban nem látszik a kiegyezés szándéka. A konszenzusorientáltság egy készülő konfliktus előfeltétele.
Noha a rezsimhez kötődő burzsoázia mesés meggazdagodása miatt érzett düh alkalmanként a felszínre tört, ez a harag mindeddig nem vert éket abba az osztályokon átívelő szövetségbe, amely a Fideszt hatalomra juttatta.