Ki nem dolgozik, ne is egyék? Munkaellenes gyorstalpaló a „munka ünnepére”
A munkaellenes politika tétje nem az, hogy megszűnik-e idővel a bérmunka annak mai formájában, hanem hogy földi poklot vagy földi paradicsomot hoz el ennek a bekövetkezte.
Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
A munkaellenes politika tétje nem az, hogy megszűnik-e idővel a bérmunka annak mai formájában, hanem hogy földi poklot vagy földi paradicsomot hoz el ennek a bekövetkezte.
Az elmúlt pár napban két tüntetés képe járta be a világot, miközben nagyon sok országban az állampolgárok most nem élhetnek gyülekezési jogukkal a koronavírus miatt hozott különböző rendeletek miatt.
A járvány és az annak nyomán kialakuló válság rámutattak a fennálló rend elégtelenségeire és darabokra zúzták a globális világrend legitimációját – a kérdés most az, miként képzeljük el azt a világot, amelynek létrehozására a jelenkor kihívásai alkalmat teremtenek.
Ha ennyi telik a nemzeti tőkétől válságmenedzsment címszó alatt, akkor kár volt az ő kezükre játszani az ország vagyonát.
Arról, hogy most itt tartunk, mindannyian tehetünk, de szeretünk ide és oda mutogatni, ahelyett, hogy hátralépnénk egyet, és körbenéznénk, hogy nekünk és a szűk közösségünknek ebben milyen szerepünk van.
A rendszer megdöntése nélkül nem fog megszűnni a nők rendszerszintű elnyomása.
A szociális munkások a legnehezebb helyzetben élő, legkiszolgáltatottabb embereket támogatják és segítik, úgy, hogy közben gyakran saját egzisztenciájukért is küzdenek.
A válság természeténél fogva a munkásokat, alkalmazottakat, kistulajdonosokat sodorja el. Orbán Viktor ezzel a helyzettel nem tud mit kezdeni. Ő reflexszerűen a NER tőkét mentené, miközben majdnem mindenkit kellene.
A járvány feszegetni kezdte a „kapitalista realizmus” által elképzelni engedett valóságok kereteit: nemcsak lehetségessé, de szükségszerűvé is váltak olyan dolgok, amelyekről korábban autoritást sugalmazó hanghordozással hangoztatta a neoliberalizmus papi kasztja, hogy lehetetlenség.
A privát tulajdonú Lufthansa tizedannyit kap, mint amennyivel az Európai Bizottság a munkahelyek megmentését támogatná az Unióban.