Az egészségügyi szakmát képviselve Kós Ágnes műtéti szakasszisztens is beszédet mondott: elárulta, főképp az érzéseiről szeretne beszélni az egészségügyi dolgozók jogállásáról szóló törvény kapcsán.

Bevallotta, mióta elfogadták a törvényt, azzal fekszik és azzal kel: mintha egy szakadék legszélén állna, miközben valaki a háta mögül letaszítja a mélybe. 34 év munkatapasztalatának élményei járnak a fejében, látja azokat a küzdelmeket, a hosszú ügyeleteket, a bent töltött ünnepeket.

A törvény értelmében megszűnnek közalkalmazottak lenni, lehetnek helyette szolgák: igaz, egészségügyi szolgák, de mégis azok. Azóta gondolkodik azon, hogy mennyi ideig húzná ki a tartalékaiból, hogyan tudna túlélni: ennyi év után nem szándékozik pályát elhagyni, hizen ehhez ért, ebben jó, de ha kényszerítik, akkor lehet megteszik.

„Szép dolog a hivatástudat, de nem szép visszaélni vele”

-mondta.

De ott van az a kérdés is, hogy mi lesz a betegekkel, mi lesz azokkal a kollégákkal, akik aláírják az új szerződést? Hiába vagyunk a második hullámban, rengeteg a megválaszolatlan kérdés.

Kós szerint az egészségügyi dolgozók számára is példát mutatnak az összefogásról, a kiállásról, a szolidaritásról.

„Egyenként eltaposhatnak, de együtt erősek vagyunk”

-zárta le beszédét.