Lakatosné Jutka, A Város Mindenkié hajléktalan aktivistája is beszédet mondott:
„2012-ben az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a hajléktalanság szociális probléma, amit az államnak a szociális igazgatás és a szociális ellátás megoldásával kell megoldania, nem büntetéssel. Most ugyanez a bíróság – személyi változtatások után – egyértelműen kijelentette, a fedél nélküli emberek hatósági üldözése nem ütközik az alaptörvénybe.”
Lakatosné elmondta, a jelenlegi alkotmánybírák szerint a hajléktalan emberek nem együttműködőek, nem akarnak szállóra menni. Csakhogy a valós tényekről nem beszélnek: hogy Magyarországon jelenleg 32-35 ezer hajléktalan él, és a leghidegebb időben is csak 11 900 ágyról beszélhetünk országosan.
Hozzátette, az ellátórendszer szállásai ilyenkor túlzsúfoltak, csótányokkal és ágyi poloskával fertőzöttek, a fűtés nem megoldott, mert kis kapacitásúak a bojlerek, miközben az egyik ember asztma miatt fullad, a másik horkol, a harmadik szellent, a negyedik álmában beszél vagy sikoltozik. „Na aludjál hajléktalan, ha tudsz” – mondta.
„Ma két lehetőség van: élősködőktől fertőzött, túlzsúfolt szálló vagy börtön. A jelenlegi alkotmánybírák szerint jelenleg ennyi jár a politikai közösség legszegényebb tagjainak.”
Lakatosné szerint szégyen az, ha egy állam bünteti azokat, akik utcán élésre kényszerülnek, de szégyen az is, ha egy állam hagyja, hogy emberek utcán éljenek. És szégyen az is, hogy mi, emberek hagyjuk egymást hajléktalanná válni.
„Az alkotmánybírák többségében nem volt elég bátorság, igazságérzet, és jogérzék ahhoz, hogy helyes döntést hozzon. Hogy érvényt szerezzen a jogállamiságnak, a legalapvetőbb emberi értékeknek, úgy állították be, mintha a szegénység és hajléktalanság olyan állapot lenne, amit az emberek saját maguknak választottak” – mondta el az aktivista.
Beszédében kitért arra is, hogy a hajléktalan emberek vegzálása ellenére , bíróság a hajléktalanság nem csökkent az országban. Mint mondta, senkinek nem lett jó, de a legszegényebb honfitársainknak sokkal rosszabb lett.