Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Az európai partnerek már régóta aggódtak amiatt, hogy az osztrák szélsőjobb felügyeli a titkosszolgálatokat

Aggódva figyelték az európai országokban az osztrák titkosszolgálatok ellenőrzéséért vívott küzdelmet, állapította meg néhány hete a francia Nouvel Observateur hasábjain Danny Leder, az osztrák Kurier párizsi tudósítójának cikke.

Leder emlékeztetett arra, hogy a 2017 decemberében tartott választások nyomán alakult koalícióban a szélsőjobboldali FPÖ nemcsak az alkancellári posztot szerezte meg, hanem a belügyi és a védelmi tárcát, egyúttal a titkosszolgálat és a kémelhárítás feletti irányítást is.

Leder szerint ennek nyomán több nyugati belbiztonsági szerv is befagyasztotta kapcsolatait az osztrák partnerekkel, és az utóbbiakat már a 30 európai ország belbiztonsági vezetőit tömörítő Berni klubban sem látták szívesen. Ennek oka elsősorban az volt, hogy az FPÖ-t „barátsági egyezmény” fűzi Oroszországhoz, amelynek pontos természetéről a párt nem volt hajlandó nyilatkozni.

A cikk szerint a britek és a hollandok kezdeményezték Ausztria elszigetelését, az előbbieket a 2018 márciusában lezajlott Skripal-ügy is motiválta, az utóbbiakat pedig egy utasszállító lelövése 2014 júliusában az oroszpárti szeparatisták által ellenőrzött ukrajnai terület felett – a repülőgép szerencsétlenségben 190 holland állampolgár vesztette életét.

Az orosz kapcsolatokon túl egy másik téma is nyugtalanította az európai szolgálatokat: a szélsőjobboldali ultrákkal kapcsolatos nemzetbiztonsági információk cseréje. A kezdeti gyanakvást pedig csak felerősítette Herbert Kickl belügyminiszter ténykedése.

Kickl az FPÖ soraiban különösen erőszakos, durva retorikát képviselt a bevándorlók ellen, a régmúltban zsidóellenes megnyilvánulásai is akadtak. És három hónappal a tárca átvétele után olyasmire ragadtatta magát, ami a második világháború óta példátlan Leder szerint.

Herbert Kickl; fotó: Facebook.

2018. február 28-án maszkos, felfegyverzett rendőrök foglalták el a belbiztonságért felelős BVT (Bundesamt für Verfassungsschutz und Terrorismus-Bekämpfung) irodáit, akárcsak a BVT-ben dolgozó egyes hivatalnokok magánlakásait. Az Alkotmányvédelmi és Antiterrorista Ügynökség vezetői eddig a konzervatív párt, az ÖVP kötelékébe tartoztak, és nem álltak Kickl direkt felügyelete alatt. Az ügyészség által elrendelt házkutatásokat nem a szokásos bírói felügyelettel végezték, hanem egy speciális, utcai bűnözésre szakosodott brigád jelenlétében, amelynek élén egy FPÖ-höz közeli tiszt állt.

A házkutatásokat egy szintén az FPÖ-höz köthető belügyminisztériumi dolgozó bejelentése nyomán rendelték el, a meglehetősen bizarr vádak között Észak-Korea nagykövetsége és a kazahsztáni rezsimhez köthető ügyvéd panaszai is felbukkantak. A Leder szerint követhetetlen ügyben végül leállították a vizsgálatot, de a házkutatások eredményeképp értékes dokumentumok kerülhettek illetéktelen kezekbe, pl. a szélsőjobbos miliőbe beépült rendőrökről vagy az orosz befolyás Ausztriában aktív ügynökeiről. Kickl a nyomásgyakorlás különféle eszközeivel azt is elérte, hogy az ÖVP-hez köthető funkcionáriusok távozzanak posztjukról, azaz Leder szerint a saját embereivel tölthette fel a pozíciókat.

A német konzervatívok az új-zélandi merényletek nyomán jelezték, hogy támogatják az osztrák szervek bojkottját, a médiában Angela Merkel személyes fenntartásai is megjelentek. A christchurchi terrorista korábban kapcsolatba került az identitárius mozgalom francia és osztrák képviselőivel is, és az utóbbiak kiterjedt kapcsolatrendszerrel bírtak az FPÖ köreiben. Ez volt a koalíció egyik komolyabb konfliktusa, Kurz kancellár számára egyben jó lehetőség, hogy az európai választások közeledtével kritikával illesse partnerét.

Miközben az FPÖ kemény magja, az identitáriusoktól végül elhatárolódni kénytelen Strachét árulónak tartotta, Kurz azt remélhette, hogy ha őt a helyi szélsőségesek Soros emberének állítják be, az éppenséggel javíthat európai pedigréjén. A cikk még arra is kitér, hogy a kancellár többek között emlékezetpolitikai szigorral, azaz az ország náci múltjának elítélésével igyekszik ellensúlyozni azokat a kritikákat, amelyeket pl. a bevándorlási és menekültpolitika szigorítása váltott ki.

Ami pedig a belbiztonsági ügyek feletti kontrollt illeti, ugyan Sebastian Kurz jelezte, hogy igényt tart rá, és az antiterrorista, illetve kémelhárító szervek immár közvetlenül neki is jelentenek, de ez a cikk végkövetkeztetése szerint nem változtat a lényegen: az osztrák állam alapvető intézményei továbbra is a szélsőjobb kezében vannak.