Roma szülőként azt gondolom, hogy a státusztörvénnyel nemcsak a tanárainkat, de mindannyiunkat megmérgeznek
„Vannak, akik ma is konténerekben tanulnak, és nem hinnétek, milyen sokan vannak azok, akiknek takarítónő tartja a matekórát.”
„Vannak, akik ma is konténerekben tanulnak, és nem hinnétek, milyen sokan vannak azok, akiknek takarítónő tartja a matekórát.”
Mi volt az elmúlt évtizedet meghatározó két politikus sikerének a kulcsa, mi okozta vesztüket, és mit árul el mindez a brit politikáról?
A pozitív pszichológia a választ csak az egyénben keresi, és ezzel közben aláássa a társadalmi mozgalmak bázisát.
Még hányszor kell néhányunknak avval kínlódnunk, hogy megfelelő párt nincs, számolgassunk hát, melyikük kevésbé veszélyes a népnek, melyik sérti kevésbé a stílusérzékünket, melyik nem annyira gáz? Tamás Gáspár Miklós 2010-ben megjelentetett írását adjuk újra közre.
Berlusconi megértette: nem az számít, hogy jót vagy rosszat mondanak róla, hanem hogy folyton róla beszéljenek.
A gyermekvédelemhez nem elég a puszta jószándék. Szakértelem és forrás is kell hozzá. Enélkül szinte borítékolható a zsarnoki rendszer kiépülése.
Arról, hogy milyen is a jó gyerek.
Na de Ukrajna, nahát az nincs, tehát ukrajnai ember sincsen! Tehát sakk-matt! Hát nem elképesztő?
A magyarországi rendszer célja világos: az elitek feltőkésítése, aminek az árát az egyszerű ember fizeti meg.
A jövő eltűnése a társadalmi képzelőerő egészének hanyatlását jelentette, annak az adottságnak az elvesztését, hogy el tudjunk képzelni egy olyan világot, amely a jelenlegitől radikálisan különbözik.