Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

2015 – egy elvesztegetett lehetőség

Tíz évvel ezelőtt zömmel közel-keleti és afrikai menekültek érkeztek Magyarországra. Szikra Judit emlékezik vissza arra az évre, amelyben a valóság a „meztelen nyerseségében” köszöntött be.

A bizalomról

Nincs előre legyártott válasz, nincs baloldali kvóta. A kapitalista társadalmi berendezkedésnek és diktatórikus hajlamú kormányunknak betudhatóan a mozgástér szűkül. A maradékot is könnyen elveszíthetjük azonban, ha a lehetőséggel most sem élünk. Évértékelő.

Itt élned, halnod sem lehet (7)

A menekültek pont ugyanolyanok, mint mi. Vannak közöttük egyedülállók, családok, ez utóbbiból szigorúbb hangulatúak és boldogok. Vannak tervezgetők, álmodozgatók és gátlástalan hazudozók. Pont ugyanolyanok, mint mi, magyarok.

Itt élned, halnod sem lehet (6)

Pedig annyira aprók ezek a különbségek közöttünk. A bőrszín? Mi is lebarnulunk nyáron. A kendő? Nagyanyáink még bőszen hordták. Hogy mást esznek? Manapság, az ételintoleranciák divatos világában ki hivatkozhatna erre? Közös a Földünk, a jövőnk és közös a sorsunk is.

Itt élned, halnod sem lehet (5)

Abdullahból sok van, nem csak egy. Ha végigsétálunk Budapest belvárosán, vagy a külváros néhány forgalmasabb csomópontján, egészen biztosan megtaláljuk őt. Amint épp mosogat, takarít vagy valamelyik sarki, plázabeli, árkád alatti kis bodegában a kebabot méri ki.

Itt élned, halnod sem lehet (4)

A migrációt nem állíthatjuk meg, csak időlegesen feltartóztathatjuk, vagy veszélyesebb útra terelhetjük. És közben rengeteg súlyos sebet ejthetünk. De vajon kin? Egyedül csak rajtuk?