Bini Adamczak vissza kívánja perelni a lehetőséget, hogy az 1917–1939 közötti időszak kommunista mozgalmárait méltó módon meggyászolhassuk. A „magára hagyott kommunista kísértetek” eltemetése azonban nem jelentheti a halottak teljes elfeledését. Sipos Balázs kritikus gyászról, melankóliáról és a visszajáró szellemekről ír a Gestern Morgen című könyv kapcsán.
Univerzális eszme, filozófiai fogalom, nyitott halmaz, mely azonban nem fogadhat be mindent, s nem utolszor: szöveg, nehezen olvasható, komplex szövegegyüttes, melyet olvasnunk, értelmeznünk, magyaráznunk kell. Sipos Balázs esztéta írását közöljük a kommunizmusról.
Apória azt jelenti, úttalanság, kiúttalanság. Ez a politikafilozófiai állapotunk, ez a kizökkentség, ez a szétválasztottság… Ebben az állapotban íródnak TGM utolsó szövegei, talán a legradikálisabbak. Tamás Gáspár Miklós Öt tanács című írásáról.
Rabea Eghbariah emberjogász és más palesztin jogtudósok szerint a Nakba egyfajta állandósult katasztrófa, az önrendelkezéstől való megfosztás, ami nem zárult le. A szerző ezt az értelmezést ismerteti és bírálja.
A kilencvenes évekbeli stratégia példázza, milyen típusú megszólalásmódot, történelem- és politikafelfogást díjazott egykor a – talán elhamarkodottan „liberálisnak” nevezett – irodalmi közeg, aztán mit nem díjazott tovább.
A Partizán Filmklub második alkalmával Jean-Luc Godard Film-szocializmus (Film Socialisme, 2010, 100 perc) című filmjét vetítjük, magyar felirattal.
A Partizán Filmklubban a Holokauszt Nemzetközi Emléknapja alkalmából Claude Lanzmann Az utolsó igaztalan című filmjét vetítik.
Corbynék manifesztuma nyilvánvalóvá teszi, hogy a funkciókat illetően sokkal nagyobb potenciál rejlik az intézményi struktúrában, ha kellő fantáziával átalakítják, mint amit egy a klasszikus jóléti állam helyreállítására épülő program következtetni enged.
Hogyan lehet kikeveredni a „munkaalapú” vadkapitalizmusból, ha egyáltalán ki lehet?