2025-ből nehéz kiválasztani, mi volt a magyar vasút legergyább pillanata. Talán a pályaudvarok „bérbeadása”? Vagy az ország egyik legforgalmasabb mellékvonalának bezárása? Esetleg az, hogy miközben a vasút súlyos forráshiánnyal küzd – egyébként évtizedek óta, folyamatosan – volt pofája az államnak súlyos százmilliádokért új székházat venni Tiborcz István érdekeltségétől? A sort lehetne folytatni napestig.

Tulajdonképpen az összes egészen tragikomikus – vagyis hát komikus akkor lenne, ha nem mindet mi fizetnénk, miközben Lázár János idén is kitartóan építi tovább a szarvárat.

Ha mégis választanom kellene az idei felhozatalból: ami az elkövetkezendő években, sőt, akár évtizedekben is meghatározó böszmeség lesz, az kétségkívül a vasúti járműjavítók immáron teljes privatizációja.

A kormány kitalálta ugyanis, hogy a piaci működés hatékonysága nagyobb az állami vállalatokénál – ami nem újdonság, ezt a mantrát hallgathatjuk évtizedek óta. A rendszerváltást követő években általában akkor volt a leghangosabb ez a szólam, amikor remek üzleti érzékkel döntöttek be éppen egy-egy olyan állami vállalatot, ami ha egyszer kimúlt, soha nem lehet majd pótolni. Ilyen volt pl. a Ganz gépgyár. Vagy épp úgy sikerült privatizálni, hogy az új tulajdonos számára a legfőbb érték a cég piaca legyen, nem pedig a termelőkapacitás – lásd például Ózdi Kohászati Művek.

A NER ebben is hozott újítást a korábbi neoliberális berendezkedéshez képest – a tekintetben, hogy az aranytojást tojó tyúkot a 2010 előtt megszokotthoz képest is nagyobb mértékben értékesíti diszkontáron saját, lojális nemzeti oligarcháinak.

Ez történik most a MÁV maradék járműjavítóival.

Hogy miért korszakos bűn ez?

Mert a Magyar Államvasutak túlnyomórészt reménytelenül elaggott flottájának sínen tartásához intenzív karbantartásra van szükség. Ehhez pedig járműjavítókra. Abból pedig nem lesz a közbeszerzéseket elvileg olcsóbbá tevő piaci verseny, ha ezen cégek magánkézbe – tehát egy NER-közeli, egymással rendszerint nem versenyző körhöz – kerülnek, ugyanis értelemszerűen természetes monopóliumként működnek. Magyarán akár állami, akár magánkézben vannak, a MÁV-nak náluk kell elvégeztetnie ezt a szolgáltatást, különben nem fog menni a vasút (annyira sem, mint manapság).

Ergo: az államnak akkor is magánzsebeket kell majd tömködnie, ha nem akarja. Hisz ha egy külső szereplőnek a profitját is ki kell termelni, az mindenképp drágább lesz, mintha a vasút házon belül végeztetné el a munkát ugyanazokkal a szakemberekkel, eszközökkel és műhelyekkel.

Szabadpiaci logikával gondolhatnánk, hogy majd egy másik cég esetleg jobb ajánlatot tesz, aztán megnyeri a közbeszerzést. De olyan nincs, hogy a 60 éves Rába gyorsvonati kocsit majd Ausztriában szerelik meg, ugyanis egész egyszerűen nem tudják.

És ha ez még nem lenne elég, akkor felidézhetjük, hogy legutóbb is milyen sikeres volt egy hasonló akció. A vasúti járműgyártással is foglalkozó Dunakeszi Járműjavítót olyan remekül sikerült privatizálni hat évvel ezelőtt, hogy az új – eredetileg félrészt orosz, majd teljesen magyar – tulajdonosok pár év alatt úgy félremenedzselték hogy még stabil megrendelések mellett is vissza kellett vásárolnia az államnak, hogy tovább működhessen. Ami már csak azért is fontos, mert enélkül nem mennének a vonatok, ugyanis a most privatizálandó járműjavítók már eddig sem tudtak olyan kapacitást nyújtani, hogy minden igényt kielégítsenek, a vagongyártás pedig esetükben fel sem merülhetett.

Mégis, a 16 mozdonyjavító, 8 kocsijavító és ugyanennyi kocsimosó privatizálása fájó lépés.

Persze nem azért, mert a vasút számtalan javítatlanul félreállított kocsija vélhetően hipp-hopp sínre kerül majd, ha valamelyik NER-es tótumfaktumnak kell érte fizetni. Hanem mert valószínűleg akkor kerülnek csak vissza majd állami kézbe, ha sikerült annyi pénzt kitalicskázni belőlük, hogy úgy álljanak a földbe, mint az imént említett Dunakeszi Járműjavító – a stabil megrendelések ellenére.

És ha végül ez bekövetkezik, legalább attól nem kell majd tartanunk, hogy kisiklik a diósjenői vonat, vagy a mátészalkai unalmában inkább elindul a masiniszta nélkül. Ilyen látványos akciók ugyanis vonat nélkül nehezen kivitelezhetők.