A „Zsolti bácsi”-ügy és az azt terjesztő influenszerek éppen arra voltak jók, hogy a javítóintézet, és az azzal összekapcsolt más intézmények ügyében folyó vizsgálatot és nyomozást levegyék a napirendről. A parlamenti vádaskodások és a revolverező kormánypárti és ellenzéki szereplők épp csak a felületét karcolják annak a valóságnak, amibe Juhász Péter Pál ügye által betekinthetnénk. 

2025 májusában tartóztatták le Juhász Péter Pált, a Szőlő utcai javítóintézet igazgatóját. A részletek arról, hogy a nyomozás szerint ő a javítóintézet fedésében nőket kényszerített prostitúcióra, később derültek ki, Sashegyi Zsófia Válasz Online-on, 2025. június 20-án megjelent portréjában. Június végén pedig már az RTL televízió több oknyomozó riportja is felvetette, az ügyfélkörben politikai vezetők is felmerülhettek.

Mindebből a parlamenti idény elején lett végül a napirendet felborító botrány. Ennek alapja az az interjú volt, amit ugyancsak a Válasz Online-on ugyancsak Sashegyi által készített Kuslits Gáborral. A fővárosi gyermekvédelmi szakszolgálat volt igazgatója elmondta, Juhászt személyesen is ismerte, tevékenysége az állami gyermekvédelmi rendszeren belül a kétezres évek óta ismert volt.

„Nagy hallgatás övezte a történeteit, amikre aztán jól-rosszul reagált az akkori vezetés. 2014. január 1-től, a gyermekvédelmi gyámság megjelenésével elkezdtek érkezni a hírek róla. A Zirzen Janka Gyermekotthon igazgatója kérte, hogy segítsek neki, mert konkrétan azzal a helyzettel küzdött, hogy megállt a gyermekotthon előtt egy autó, beszedték a lányokat és elvitték őket.”

Az interjúban azt is közölte,

„Két nagyon magas rangú politikust emlegetnek. Az egyiknek állítólag a fiúkat vitték, a másiknak a lányokat. Úgy tudjuk, hogy Juhász igazgatói irodájában konkrétan orgiák voltak, és volt egy bérelt ház is, nem messze a Szőlő utcai gyermekotthontól, ahol szintén orgiákat rendeztek.”

Kuslits, aki ellen az interjúban tett kijelentései miatt szeptember közepe óta büntetőfeljelentést is tettek, azóta értelemszerűen csak korlátozottan szólhat hozzá a fejleményekhez. 

De nem ő volt az egyetlen, Juhász ügyeire rálátó szakember, aki beszélt az ügyről:  az RTL Házon kívül című műsorában Beck Nóra újságíró már június 22-én megszólaltatta Reviczky Krisztinát is, Juhász volt munkatársát, aki megerősítette a sztorinak azt a részét, hogy Juhász mind nagykorú, már állami gondozásból kikerült lányokkal, mind pedig kamaszlányokkal visszaélt, és prostitúcióra vette rá őket. Mindez Juhásznak még egy előző munkahelyén, a XVII. kerületi Magvető utcai lakásotthonban történt, 2003-ban a kollégái feljelentést is tettek, de ennek nem lett eredménye.

Beck Nóra és az RTL munkájával párhuzamosan már folyt oknyomozás. A Mi Hazánkhoz kötődő Magyar Jelen oldalon Füssy Angéla újságíró tárta fel, főként a jobboldali közönség számára a tanúk folytán a tömegesen prostitúcióra kényszerített javítóintézeti neveltek ügyét, lényegében ugyanezekre a következtetésekre jutva. Füssyék nem mulasztják el persze hangsúlyozni, hogy Juhász Péter Pálék ténykedésében, illetve annak engedélyezésében a NER vezető körein kívül a balliberális politikai elit felelőssége is egyértelműen megállapítható. Az Orbán-ellenes influenszerek eközben az Orbán-kormány felelősségét tolják inkább előtérbe.

Kuslits később nevezetes interjújában szintén beszámolt a Zirzen Janka Gyermekotthon igazgatójának segítségkéréséről.

Elmondta, jelentették a rendőrségnek az ügyet 2015-ben, és megnyugtatták őket, hogy Juhász ellen már „fedett nyomozás” zajlik.

Egyikből sem lett semmi. Rétvári Bence államtitkár a parlamentben az ellenzék azonnali kérdéseire válaszolva persze már büszkén válaszolt úgy, hogy 2025 tavaszán, éppen a 2024 januári-februári „kegyelmi botrány” nyomán kialakított felülvizsgálati rendszeren akadt fenn Juhász és élettársa is. Ezt a szociális dolgozók életkörülményeit vizsgáló rendszert a mi oldalunkon is élesen kritizálták már szakértők. A kormány pedig talán azzal, hogy Juhászt végül őrizetbe vette, éppen a bicskei gyermekotthonban elkövetett gyerekek elleni szexuális bűncselekmények és az ebből kialakult, úgynevezett „kegyelmi botrányt” kívánta kezelni.

Juhászék letartóztatása után közölték, emberkereskedelem és kényszermunka gyanúja merült fel ellene, ezentúl több rendbeli közfeladati helyzettel visszaélés bűntettével és lőfegyverrel való visszaélés bűntettével is gyanúsítja a Központi Nyomozó Főügyészség. A Legfőbb Ügyészség ugyanis a több, hosszabb ideje folyó (vagy alvó) nyomozást látszólag egyesítette és ügyészségi hatáskörbe utalta. Így hiába kötődnek a Szőlő utcai igazgató visszaélései több volt munkahelyéhez és más állami gyermekvédelmi intézményekhez is, mégis egy ügyben, az úgynevezett „Szőlő utcai ügybe” csoportosították az egész nyomozást.

Semjénnel kitakarták a hétköznapokat

Ez azt is jelenti, hogy noha a Fidesz-kritikus sajtó szálazta szét a botrányt, alapvetően állami ellenőrzés alatt folyó büntetőügyről van szó. Ez fontos, hiszen azt is jelenti, hogy az információáramlást az állami szervek – tehát tulajdonképpen az Orbán-kormány – végig tudták kontrollálni.

És ez az, amire kevesen figyelnek – és ami a „Zsolti bácsi”-botrány, avagy inkább fiaskó ügyéhez szeptember folyamán elvezetett.

Itt vált a súlyos, évtizedes és magas politikai köröket érintő, maffiaszerű ügy politikai kérdéssé. Az Országgyűlés egyes, régi ellenzékhez tartozó képviselői – az most szinte mindegy is, kik és melyik pártból – „Zsolti bácsi” nevét a közösségi médiában az ügyben megszellőztetett, rendkívül nagy elérést generáló pletykák kapcsán vetették fel. Miután a kérdés úgy hangzott, „válaszoljon Semjén Zsolt” arra, ki az a Zsolti bácsi, a miniszterelnök-helyettes heves tagadásba kezdett.

Az online szóbeszéd-alapú parlamenti vita, és Semjén személyének kipécézése már eleve utal egyfajta „kóros” működésre, ami éppen ugyanígy az elmúlt évek – Magyar Pétert és Tisza Pártot is kitermelő – politikai működésének következménye.

Az itthoni gyermekvédelem mély strukturális válsága pedig az állami újraelosztó és ellátórendszerek tervezetlen, úgymond „szétrohadásának” és tervezett leépítésének egységes következményei. 

Ebben a keretben lehet értelmezni azt is, hogy az elmúlt húsz-huszonöt évben szó szerint perverz piaci logikák kezdik helyettesíteni az eredeti és törvényekben is rögzített funkciókat. A perverz logikát itt szó szerint is lehet értelmezni: az alulfinanszírozott gyermekvédelmi ágazat alulfizetett munkatársai közül az olyan figurák mint Juhász, politikai kapcsolatok és a szervezett bűnözés – prostitúció – felé való nyitás kapcsán tudtak kiemelkedni. Hatalmukat a kiárusított, manipulált, védtelen gyerekeken szerzett anyagi javak és politikai ismeretségek – sőt cinkosság- alapozták meg. Juhász ugyan sima „futtatónak” tűnik Kuslits szavai alapján, de a politikai gazdaságtan értelmezésében mégiscsak inkább alacsony szintű, és visszataszító munkát végző „politikai kapitalista„.

Ez az összefüggés a magyar „kegyelmi botrány- Szőlő utca” botrányegyüttest hasonlóvá teszi az amerikai kedélyeket borzoló Jeffrey Epstein botrányhoz. Itt a már felszínre került tényekből világos és nyilvánvaló, hogy egy nagyon magas és jó nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező spekuláns és diplomata páros – Epstein, és barátnője Ghislaine Maxwell – fiatalkorú, és huszonéves lányok prostituálásával, a szolgáltatások nagy hatalmú embereknek való felajánlásával, az erőszakról készült felvételek készítésével és azután a magas rangú emberek zsarolásával tehettek szert politikai előnyökre, védelmezték meg klienseik nemzetközi politikai érdekeit.

Az ügy szépen halad előre, és ugyan mind a demokraták, mind pedig a republikánusok arra próbálják felhasználni, hogy egyetlen politikai pártot fessenek le „pedofil politikusok gyülekezetének”, esetleg még sátánista titkos háttérhatalomnak is, világos hogy az ügy tétjei a hétköznapi és hatalmasoknak kiszolgáltatott emberek kihasználásáról és a magas birodalmi érdekek sötét eszközökkel – így zsarolással – való érvényesítéséről is szólnak. Annyi már világosan kiderült például, hogy Epstein szoros kapcsolatot ápolt évtizedeken keresztül az izraeli állammal, izraeli, vezető politikus ügyfeleinek pedig sok mindent kijárt.

A Szőlő utca és Juhász kicsiben ugyanez a sztori. Annak ellenére, hogy Kuslits állításai szerint már két évtizede is széles körben tudtak súlyos bűneiről, Juhász nagyon sokáig, 2025 elejéig egyházi műsorokban szerepelt és adott elő a kereszténység és a gyermekvédelem fontosságáról, kiemelt vezető volt, akit ráadásul mind a NER, mind az azt megelőző, balliberális önkormányzat és rendszer is a helyén hagyott. Miközben immár majdnem minden politikát követő ember is tud arról az állításról, hogy magas szintekre „szolgáltatott”.

Ezzel szemben Tuzson Bence hevenyészett jelentése és a későbbi tényfeltárás nyomán a fókusz a Fideszre mint „pedofil pártra” terelődött át.

Az is fontos persze, hogy ez meglehetősen sok lájkot hozott be, de az nem kevésbé fontos, hogy miért.

Az okokat a politikai populizmus vezérli, és az a vágy, hogy az ellenfél kirobbanthatatlannak látszó „politikai kapitalistáinak” pozíciója megrendüljön. Ennek központi eleme a populizmusba átöröklődött, hagyományos politikai kampányokban is szerepet játszó erkölcsi megbélyegzés. A politikai felhatalmazás, tehát a legitim uralom egy választott kormánytól is visszavonható, ha a társadalom erkölcsi érzékét még mindig megrázó botrányba keverednek. Ahogy arról Ferencz Nobert, Kiss Adrienn és Mihály Bulcsú nálunk már a 2024-25-ös botránysorozat után is írt, „a gyerekvédelmen messze túlnyúló, a társadalom elnyomott osztályainak szociális jogait semmibe vevő, elhanyagoló és bántalmazó rendszerben élünk.” Ezt az elnyomást, kizsákmányolást és bántalmazást viszont sajnos már megszoktuk. 

Morális pánik, teljes homály

Az viszont még mindig megrendítő erővel hatott, hogy gyermekekkel is ez történt, a kormány pedig 2021 óta saját propagandájában keltette a rejtett és tömeges pedofil hálózatokat sejtő morális pánikot. Akkor Kaleta Gábor volt diplomata pedofil-képes botrányára reagáltak úgy, hogy a „pedofíliát” igyekeztek a homoszexualitással kapcsolatba hozni. Ezzel viszont mint 2024 elejére kiderült, saját maguknak is vermet ástak, hiszen a gyermekek elleni szexuális bűncselekmények rendszerszerű hatalmi visszaélések formájában az államapparátusban is jelen vannak, évtizedek óta. Így hát, csak úgy mint Trump és befolyásos barátai esetében, az amit Orbán Viktor rendszere a liberális „rejtett hálózatokra” akart rákenni, visszahullott rájuk is.

Ezért most azt kell elkerülniük, hogy a morális vádból rendszerbuktató vád alakuljon ki.

A sebtében, pár nap alatt bejelentett és publikált, Igazságügyi Minisztérium által jegyzett jelentés konkrétan a ‘„Zsolti bácsi” ügycsoportra fókuszált, feltárta, hogy a pletyka egyes felerősítői és kezdeményezői semmiféle konkrét bizonyítékkal nem rendelkeznek, majd kettejüket, Káncz Csabát és Juhász Péter egykori politikust, influenszert házkutatásnak is alávetették, elvették a laptopjukat is. Káncz ellen a jelentés külön felvetette, hogy kapcsolatban állhatott a brit titkosszolgálat egyes fedőcégeivel.

Ezzel kapcsolatban a sajtó által megkérdezett Káncz úgy nyilatkozott, valóban dolgozott a cégnek, de nem tudta, hogy az a brit titkosszolgálathoz tartozott. Állította ezt úgy, hogy még korábban a brit nagykövetség magyar munkatársa is volt Budapesten.

A másik szálon Juhász Péter videósnál kiderült, hogy egy olyan figurától, Látó Jánostól szerezte be a Semjén személyét gyanúsító vádakat, akinek számos képtelen kijelentése lelhető fel az interneten. Látó utána még egy politikai tüntetésen is felszólalt, de bizonyítékot a pletykára ő sem tudott felmutatni. Semjén érintettségének bizonyítékai azóta sem kerültek elő.

Az egész szeptemberi-októberi cirkusszal a kormány tehát – mint említettük – egy általa kontrollált nyomozás kapcsán egy valóságos botrány legfontosabb kérdését tette a közbeszédben tabuvá: azt, mégis kik voltak azok a magas rangú politikai vezetők, akik Kuslits szerint is védelem fejében használhatták ki a Juhász Péter Pál és élettársa által beszervezett kiskorú és fiatal lányokat – és Kuslits szerint fiúkat is – szexuálisan. És mégis milyen komplex, „kéz kezet mos” rendszert feltételez, hogy Juhász Péter Pál több mint két évtizedig folytathatta üzelmeit.

Egy kamu pletykával, egy „nagyvad” bedobásával és jó pár ellenzéki képviselő horogra akadásával tökéletesen ellehetetlenült, hogy a témában komolyan vehető információkhoz jussunk.

Ehhez ugyanis olyan informátorok kellenének, akik ezek után még mernének a nyilvánosság elé lépni, miközben tapasztalhatják, hogy egyes közszereplők lájkvadászata miatt milyen sorsa lett az ügynek az ősz folyamán.

Az ellenzék által javasolt, tényfeltáró parlamenti bizottságok felállítását a kormányoldal nem véletlenül utasítja vissza. Külön politológiai megfejtések szólnak persze arról, hogy a „Zsolti bácsizás” a Tiszával szemben súlyosan lemaradt és figyelemre vágyó, és Magyar Péter miatt mostanában gyakorta mellőzött, régebbi ellenzéki képviselők témája volt elsősorban és nem a Tisza-pártvezéré.

A botrány és a Semjén-féle álhír-fiaskó, valamint a nyomán született rendőrségi házkutatási parancsok végül egy célt elértek: több tanú több botrányos részlettel az ügy „széttrollkodása” után jelenleg már nem jelentkezik.

De ez éppen a Szőlő utcai és hasonló esetekben rejlő valódi botrányt tartja homályban:

• továbbra sem kapunk választ arra, kik voltak, ha voltak az igazgató Juhász „politikai vezető pozícióban” ülő, valós ügyfelei;
• mi is lett pontosan a Káncz Csaba ügyében a Tuzson-jelentésben felvetett „titkosszolgálati szállal”, milyen, a közzel is megosztható megállapításokra jutott az ügyben a magyar kémelhárítás;
• meghallgatja-e és ha igen, mikor, a nyomozó hatóság a médiában már szerepeltetett, hiteles tanúkat az ügyben, úgy, hogy a nyilvánosság a tények legfontosabb részéről tudomást tudjon szerezni.

És ez nem véletlen. Úgy tűnik ugyanis, hogy Kuslits Gábor, Reviczky Krisztina és társaik a valódi szivárogtatók bátor fellépése ellenére a magyar állam sikeresen tartotta kontroll alatt a teljes botrányt – tanulva a kegyelmi ügy okozta borulásból.

Sokan nyilván azt akarhatják csupán, hogy a botrány felhasználásával elősegítsék, hogy bukjon az Orbán-kormány. De inkább úgy tűnik, az összes tény teljes ismeretével a teljes magyar politikai rendszer léte, létjogosultsága és fenntarthatósága kérdőjeleződne meg. Ahogyan a valamilyen formában folyamatosan csöpögő Epstein-botrány kapcsán is pontosan ez történik az USA politikai rendszerével.