A zuhogó eső ellenére is több százan gyűltek össze szerda este a Szabadság téren a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (NANE) felhívására. Az áldozatok hozzátartozói, politikusok – köztük Karácsony Gergely főpolgármester –,  nagykövetségek képviselői, civil szervezetek, jogvédők és a nők elleni erőszak ellen tiltakozó állampolgárok emlékeztek meg azokról a nőkről, akiket a partnerük, volt partnerük, egyéb férfi családtagjuk, vagy egy általuk visszautasított férfi ölt meg, valamint azokról a gyermekekről is, akiket a párkapcsolati erőszakkal összefüggésben öltek meg. Idén is ez az esemény, a Néma Tanúk Felvonulás nyitotta meg a 16 Akciónap hazai programsorozatát. A globális kampány célja a nők elleni erőszakkal szembeni fellépés.

Az esemény a tisztázatlan körülmények között 2023-ban, 25 évesen elhunyt Bertók Krisztina édesanyjának beszédével kezdődött. Takács Krisztina elmondta, halála előtt öt héttel a lányát fojtogatták és bántalmazták. A rendőrség a lánya halálakor nem jött ki, nem helyszíneltek, nem kezdtek nyomozásba. Végül idén indult gyilkosság ügyében nyomozás, de Krisztina volt barátját, aki halála előtt utoljára láthatta, még mindig nem hallgatták ki.

„2 és fél éve engem arra ítélt a rendőrség, hogy azon gondolkodjak, hogy hogy halt meg a lányom”

– mondta az édesanya, felhívva a figyelmet a rendőrségi mulasztások sokaságára, melyek rendszerszintűek: rengeteg áldozatot és hozzátartozót sújtanak.

Ezután felolvasták az elmúlt évben meggyilkolt nők – a Néma Tanúk – nevét, életkorát és mindent, ami a haláluk előzményeiről és körülményeiről nyilvánosságra került. Valamint ide sorolták azokat az áldozatokat is, akiket a korábbi években öltek meg, de ez csak idén derült ki, vagy idén fogták el az elkövetőt. A megemlékezést egy perc néma csend követte.

A felolvasás után Dr. Gelencsér-Szilágyi Dóra, a Patent Egyesület jogásza beszélt a magyarországi nőgyilkosságokról és az intézményes figyelem hiányáról.

„Ma a bántalmazott nők hiába kérnek segítséget, a rendőrök, a bírók, a szociális munkások és az egészségügyi dolgozók nem ismerik a nők elleni erőszakot, mai napig nem része a képzésüknek”

– mutatott rá, hozzátéve, hogy nem az a baj tehát, hogy a bántalmazott nem tud segítséget kérni, hanem, ha megteszi, akkor sem kap. „Ezek a nők nyomtalanul tűnnek el: a magyar államnak nem hiányoznak, nem tartja számon a halálukat” – tette hozzá. Elmondta azt is, hogy a változáshoz politikai akarat és bátorság kéne.

„A férfiklubból, amit Magyarország kormányának nevezünk, ez hiányzik.”

A jogász felolvasott egy történetet egy ügyfelükről, aki 13 éve várja, hogy az állam megvédje. A nő nem volt jelen, nem lehetett jelen, hisz az ügyvéd szerint a nyilvános megszólalás az életébe is kerülhet, mert az őt bántalmazó férfi a mai napig rettegésben tartja. A névtelen történet szerint a 38 éves édesanyát a gyermeke apja bántalmazta. A nő 13 évvel ezelőtt távoltartást kért, de a férfi azóta is zsarolja, fenyegeti a nőt és közös gyereküket, valamint számtalan eljárást indított a nő ellen. A nő sorai arról is beszámoltak, hogy gyermeke gyakorlatilag egész eddigi életében amiatt rettegett, hogy az apja megöli az anyját – ugyanis a gyermek az ezzel való fenyegetés hatására, akarata ellenére járt el az apjához kapcsolattartásra, a sokéves terror miatt öngyilkossággal kapcsolatos gondolatokkal is küzdött. A nő sorainak elmondása szerint az intézmények pedig, amelyek elvileg segíteni hivatottak, beismerték, hogy látják a férfi alkalmatlanságát és agresszióját, de segítség helyett csak kitartást kívántak a nőnek – lehetőséget biztosítva így a bántalmazásra.

Ezután a Budapesten élő japán anya, M. országos figyelmet kapó meggyilkolásának körülményeit Stasya Sokolova, az elhunyt barátnője ismertette. Az esetről mi is részletesen beszámoltunk már korábban. Végül Papp Katalin, az eseményt szervező Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (NANE) aktivistája mondott beszédet a NANE tevékenységeit is bemutatva a segélyvonaltól az információterjesztésig. Kiemelte azt is, hogy

a párkapcsolati és családon belüli erőszak nem vákuumban történik, összefonódik a lakhatási válsággal, a mentális egészség krízisével, a folyton leépülő egészségügyi és szociális ellátórendszerrel.

A beszédek után a 200-300 fős tömeg átvonult a Kossuth térre, ahol gyertyákat gyújtottak, és virágokat helyeztek el az áldozatok emlékére.