November 14-én tüntetésre került sor Budapesten. A megmozdulást a Futárok Ligája szakszervezet szervezte a haknigazdaságban, tehát az atipikusan, feladatonként – vagyis futárok esetében fuvaronként – megbízott és kifizetett dolgozók munkajogaiért és jobb munkakörülményeiért. A rendezvényen a magyar futárok mellett több külföldi is részt vett – köztük Simon, aki az Egyesült Államokból, Louisianából származik. Simon az egyetemi tanulmányai mellett dolgozik ételkiszállítóként – és mint kiderült, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának (CPUSA) és a Futárok Ligájának a tagja. Vele készítettünk rövid interjút a futárok Kálvin téri gyülekezője alatt.

Miért álltál futárnak?

A feleségem az ELTE pszichológia mesterképzésén tanul. Ő Törökországból származik, én pedig vele tartottam – és idővel úgy döntöttem, én is elkezdek egy egyetemi képzést, szociológia szakon. Az egyetem mellett angoltanárként tanítottam. Arra kellett azonban rájöjjek, hogy ha nagyon keményen végzem is a munkám, úgy sem keresek annyit, hogy fizetni tudjam a számláimat. Amióta Magyarországon vagyok, láttam hogy mindennek felment az ára. A lakbérem növekedett, emelkedtek az élelmiszerárak és a rezsi is. Szóval úgy határoztam, hogy mellékállásként ételfutárkodom a hétvégéken és késő esténként, hogy keressek egy kis extrapénzt.

Mindemellett szeretnél itt maradni Magyarországon? 

Amikor a feleségemmel először jöttünk ide, rögtön beleszerettem Budapestbe. Rengeteg gyönyörű dolog van, amit nagyon szeretek: a tömegközlekedés, a biztonság, az épített környezet és a parkok… Viszont amióta itt vagyok, a Fidesz-kormány nagyon megnehezítette a külföldiek számára a letelepedést, ha nem magyarral házasodtak. Tehát még ha úgy is tervezzük a feleségemmel, hogy itt telepedünk le, szinte lehetetlen számunkra Magyarországon maradni, miután elvégeztük az egyetemi képzést.

A haknimunkából származó hátrányok elleni tüntetésen veszel részt. Hogyan lehetne szerinted javítani a dolgozók helyzetén?

A haknimunkások kizsákmányolása ellen a munkásszerveződéssel lehet küzdeni. Minden munkásnak egyesülnie kell egy szakszervezetben azért küzdve, hogy garantálják számukra az alapvető munkajogokat, a nyugdíjat. A haknimunkásokat valódi, teljes állású dolgozóknak kellene tekintenie a rendszernek, a dolgozókat megillető jogokkal és védelemmel együtt.

Szerinted hogyan lehetne általánosságban a munkások helyzetén javítani?

A munkásságnak egységbe kellene tömörülnie. A dolgozóknak biztosítani kell a munkához való jogot, garantálni az egészségbiztosítást és az életbiztosítást, a megfelelő nyugdíjakat és az alapvető védelmi hálót. Mert az emberek dolgozni akarnak, a munka elengedhetetlen ahhoz, hogy értékesnek érezzük magunkat, hogy tiszteljenek, és hogy – nem utolsó sorban – biztonságban érezzük magunkat.

Van valamilyen tágabb értelemben vett cél, amiért a munkásságnak küzdenie kellene?

Általánosságban a munkásságnak nagyobb beleszólása kellene legyen a társadalmi ügyekbe. Politikai szempontból elvileg demokráciában élünk, szavazhatunk a választásokon, de miért ne szavazhatnánk a munkahelyeken?

Miért nincs beleszólásunk abba, hogy hogyan végezzük a munkát, milyen a munkamegosztás, és hogyan fizetnek minket? Több demokráciára van szükségünk, nemcsak a politikai téren, de a munkahelyeken is.

Szociológiát tanulsz, miért döntöttél a szociológia mellett?

Fogós kérdés. Érdekel, hogy hogyan lehet javítani a társadalom, különösen a marginalizált, szegény, diszkriminált, elnyomottak helyzetén. Szeretnék a világ munkásságának a helyzetén javítani.