Az 1956. október 23-án kitört forradalom és szabadságharc a magyar történelem napjainkban egyik legtöbbre tartott, és talán a legkülönbözőbb irányokból értelmezett eseménye. Nem véletlen, hogy ezen a napon minden évben pártok és mindennemű más szervezetek tartanak megemlékezéseket, rendezvényeket – amelyeknek sok esetben alig van közük magához az évfordulóhoz.

Kivált jellemző ez választások előtti évben – tulajdonképpen ilyenkor léptetik magasabb fokozatba kampányaikat a pártok.

Idén sem volt másképp: három legnagyobb támogatottságú – egyaránt jobboldali – párt, a Fidesz, a Tisza és a Mi Hazánk rendezvényeire látogattak el riportereink, és nem meglepő módon hol a 69 évvel ezelőtti események ürügyén, hol csak úgy önmagában, de mindenképp túlsúlyban volt a választási kampányolás a megemlékezéshez képest. Riportjainkkal a napokban jelentkezünk.

Kint voltak ugyanakkor fotósaink is, hogy megörökítsék a rendezvényeket. Ebben a cikkben Hardy Anna, Dián Ákos és Bekker Balázs szemszögéből mutatjuk meg, mi történt.

Békevágy és háborús rettegés a Gripenek árnyékában

Orbán Viktor miniszterelnök a Békemenet után tartott, azzal minden jel szerint szoros szimbiózisban működő, elvileg különálló állami megemlékezésén gyakorlatilag egy szót sem szólt 1956-ról – ha pedig mégis, elsősorban illusztrációként használta.

Volt ellenben beszédében minden, amit az elmúlt hónapokban-években megszokhattunk a kormánypárt propagandájától. A miniszterelnök az alkalmat tekintve némiképp ironikus módon hosszasan és több alkalommal ekézte az egyébként épp Oroszország agressziója ellen védekező Ukrajnát.

Ennek kapcsán többször elmondta, hogy „a kormány a béke pártján áll”, és, ha nem a Fidesz győz a 2026-os választásokon, akkor fennáll a veszélye annak, hogy belépünk egy háborúba és besorozzák a magyarokat.

Erre rímelt a Békemenet mottója – talán még explicitebb is volt: „mi nem akarunk meghalni Ukrajnáért”.

És ahogy mindenki számíthatott rá: Magyar Péter, még ha név szerint nem is, utalásokban annál többször került elő Orbán beszéde során. Megtudhattuk, hogy Magyar az oroszokhoz (és a törökökhöz, osztrákokhoz, IMF-hez, stb.) hasonlóan hazakergetett brüsszeliták embere, Manfred Weber szövetségese – aki háborúba vinné Európát és enyhén hungarofób – és egyébként is változatos módokon taszítaná végromlásba az országot.

Érdekes, egyszersmind a választás előtt fél évvel üzenetértékű fordulat, hogy a Tisza híveivel szemben jóval kevésbé volt éles a miniszterelnök kritikája, mint a korábbiakban. Tehát ha szavait nézzük nem támadólag, inkább empátiával állt az ellenzék támogatóihoz, mint „megtévedt” honfitársaihoz.

A műsor üdítő színfoltja volt Rákay Philip, már annak, aki az ilyesmit szereti. De a leglátványosabb elem talán a ballonkabátban végrehajtott, breaktánccal és rapbetéttel feldobott forradalmi revüműsor volt, aminek keretében zenés-táncos színielőadásban dolgoztak fel közkeletű kliséket és megrázó személyes sorsokat. A szervezők további meglepetésként a Kossuth tér felett áthúzó Gripen vadászrepülőkkel kedveskedtek a megjelenteknek – a béke jegyében demonstrálva a háború díszleteit a város valamennyi lakójának.

Orbán most Rákosi vagy Kádár? És Magyar ki lesz?

A Tisza párt rendezvényének keretében a résztvevők a Deák Ferenc térről vonultak a Hősök terére. Bár Magyar Péterék nem hoztak magukkal revüműsort, a tömeget menet közben forradalmi jelenetek élőszereplős eljátszásával, kiégett autókkal, és egyéb pirotechnikai effektekkel, hangjátékokkal szórakoztatták a szervezők.

Magyar Péter pártelnök a Hősök terén egy egyszerű pódiumon emelkedett a nép elé – szemben Orbán Viktor könnyűszerkezetes, VIP-részleggel ellátott diadalívével. Magyar „a nép embere” imidzséhez passzolva felett lökhajtásos vadászgépek sem húztak trikolórcsíkot az égre.

Orbán legesélyesebb kihívója a miniszterelnökkel szemben hosszasan beszélt 1956-ról, aminek szellemiségével véleménye szerint teljesen szembemegy a Fidesz és Orbán Viktor. Ennek keretében a miniszterelnököt hol Rákosihoz, hol Kádárhoz hasonlította.

Vagyis nem tudni, hogy Magyar Péter győzelme esetén önmagát inkább Kádár Jánosként vagy Antall Józsefként képzelné el, ahogy – amennyiben az analógiáknál maradunk – az sem lett tisztább, hogy ezek fényében hogyan viszonyulna az általa elképzelt rendszer Orbánéhoz. Magyar történelmi eszmefuttatása során dióhéjban felidézte a forradalmat körüllengő kliséket.

Ezek jegyében utalt többek között arra, hogy káros a megosztottság, hisz 1956-ban is ellentéteiket félretéve lázadtak fel a magyarok a megszállók ellen (ez nem igaz). Kiemelte azt is, hogy ő a Békemeneten megjelentekkel is közösséget vállal.

A rendszerváltásra rátérve Orbánból Rákosi helyett immáron Kádár lett, akinek felemlegette híres utolsó beszédét- Ebben az 1989-es áprilisi beszédben a megzavarodás jeleit mutató vezér gyakorlatilag elszámolt a lelkiismeretével. A miniszterelnököt Magyar arra figyelmeztette, hogy könnyedén juthat Kádár sorsára. Felemlegette azt is, hogy 1989-ben még éppenséggel Orbán állt a Hősök terén, Nagy Imre és társai újratemetése alkalmából.

Magyar szerint egyébként a rendszerváltás félrement, és ki lenne alkalmasabb kiköszörülni a csorbát mint ő és pártja – majd elismételte programjának egyes pontjait, többek között az elszámoltatás, a közszolgáltatások fejlesztése, a nyugati elköteleződés és más témák tekintetében (részletekért ajánljuk a Tisza párt honlapját, ott fent van mind). A pártelnök azt is kifejtette, hogy megosztottság helyett együttműködésre van szükség, és arra, hogy az embereknek ne fentről mondják meg, hogy mi legyen.

A két rendezvény összehasonlításakor érdemes megjegyezni, hogy az ellenzéki vezető nagygyűlésén még a rosszabb idő, szitáló eső ellenére is – miután teljesen megtelt a Hősök tere és a környező utcák, területek – láthatóan többen vettek részt, mint az állami (fideszes) ünnepségen, ahol a Kossuth teret és az Alkotmány utcát sikerült nagyjából megtölteni – pedig ezutóbbinak a megrendezése jóval költségesebbnek tűnt.

Ágyúdörgetés és herélés a Corvin közben

A Mi Hazánk a Corvin közben, az 1956-os ellenállás ikonikus helyszínén tartotta megemlékezését. A megjelentek itt sem maradtak showelemek nélkül: a párt szokás szerint hozott magával egy ágyút a megemlékezésre, amit háromszor el is sütöttek.

A rendezvény érdekessége az ‘56-os események a párttól megszokott reakciós értelmezése mellett politikai szempontból az volt, hogy Dúró Dóra országgyűlési képviselő a színpadra szólította a Mi Hazánk mind a 106, 2026-os választásokon induló jelöltjét.

Toroczkai László pártelnök pedig egyebek mellett azt fejtegette, hogy véleménye szerint fizikai kasztrálással kellene büntetni a pedofil bűncselekmények elkövetőit. A pártelnök részéről az is feltűnő volt, hogy nemcsak a Tisza valamennyi prominensének szólt be a színpadról, de a kormánypártok számos ismert politikusát is szokatlanul éles szavakkal illette.