Két év szisztematikus népirtás után Donald Trump amerikai elnök közreműködésével Izrael – átmenetileg – leállította Gáza lakosságának és infrastruktúrájának megsemmisítését. Önmagában persze már ez is nagy hír, de a jelek szerint a béke egyáltalán nem lesz hosszútávú, ugyanis a megállapodás alapját képező 20 pontban alapvető kérdések nem kerültek tisztázásra. Így a fegyverszünet inkább tűnik egy – már-már szokásosnak tekinthető – átmeneti pihenőnek, mielőtt Izrael tovább folytatja Gáza bombázását.
Hiába mondják, hogy a háborúnak vége, ugyanis ez nem egy klasszikus értelemben vett háború volt. A háborúhoz kell két háborúzó fél, itt azonban egy katonai szuperhatalom nukleáris töltetekkel felvértezve, a világ legerősebb államának fegyvereivel és annak diplomáciai pajzsa mögé bújva két éven keresztül, hatalmas erőfeszítést sem sajnálva zúzta porrá gyakorlatilag a teljes gázai övezetet, a Hamász október 7-ei támadása nyomán.
A tűzszüneti megállapodás főbb pontjai
Tűzszünet és fogolycsere: A megállapodás az azonnali tűzszünetet és az izraeli túszok szabadon bocsátását rögzíti, cserébe palesztin foglyok és fogvatartottak szabadon engedéséért.
Izraeli visszavonulás és Gáza demilitarizálása: Izrael megkezd egy fokozatos katonai visszavonulást Gáza területéről (térképen rögzített vonalak mentén), miközben Gáza hivatalosan demilitarizált övezetté válik, ahol minden katonai infrastruktúrát (alagutakat, fegyvergyártó létesítményeket) el kell pusztítani.
Átmeneti kormányzás és stabilizációs erő: A háború után Gáza átmeneti, technokrata palesztin kormányzás alá kerül, amelyet egy nemzetközi felügyeleti szerv, a „Béke Tanácsa” (Board of Peace) irányít (Trump elnöklésével). Biztonsági feladatait regionális államok (arab és muszlim országok) által felállított nemzetközi stabilizációs erők veszik át.
Újjáépítés és jövőkép: A terv nagyszabású gazdasági újjáépítést ígér Gázában, és – nyilván komoly feltételekhez kötve – kilátásba helyezi egy jövőbeli palesztin önrendelkezéshez vezető út megteremtését, de bármilyen komolyabb biztosíték nélkül.
A Trump-féle tűzszünet célja elvben a Hamász hatalmának és katonai kapacitásának teljes felszámolása és Gáza nemzetközi felügyelet alatt álló, újjáépített területté alakítása, anélkül, hogy Izrael annexiós lehetőséget kapna.
Ezt a fegyverszüneti megállapodást ráadásul már két évvel korábban is meg lehetett volna kötni, amivel több izraeli túsz sokkal gyorsabban szabadulhatott volna ki, míg vélhetően ugyanennyi, nem ritkán az utcáról elrabolt, politikai fogoly jutott volna ki a börtönökből. Igen ám, de akkor nem lehetett volna Gázát a földig rombolni, ami mindenképpen szükséges egy etnikai tisztogatási kampány lefolytatásához. (Sok kérdés merült már fel korábban azzal kapcsolatban is, hogy a világ legjobban őrzött határán hogyan tudott a Hamász ilyen könnyedén áthatolni, különösen annak fényében, hogy az egyiptomi hírszerzés többször is figyelmeztette a Moszadot egy várható támadásra.)
De ennél fontosabb, hogy miképp az október 7-i támadás sem a semmiből jött, a következő támadás sem ok nélkül fog történni.
Ugyanis Trump terve szimplán figyelmen kívül hagyja a konfliktus elsődleges okát, mégpedig azt a tényt, hogy Izrael közel két évtizede teljeskörű blokád alatt tartja a gázai övezetet. Ez a kilátástalanság, a szabad mozgás tilalma, a már a népirtás előtt is csak a túléléshez elegendő élelmiszer – amit Izrael frappánsan csak diétának nevez –, a lehetetlen gazdasági körülmények, a tönkretett infrastruktúra, és talán a legfontosabb, az önálló, blokád- és megszállásmentes palesztin államiság elképzelhetetlensége újra és újra ellenállást fog kiváltani a palesztinokból.
Ebben a környezetben a szélsőséges iszlámot gyakorlatilag lehetetlen leküzdeni, így jelenleg inkább az a kérdés, hogy a Hamász helyett-mellett milyen szintű radikalizácóval rendelkező csoportok fognak megjelenni Gázában. Ugyanis az szinte biztosra vehető, hogy két év mészárlás, bombázás, halottak tízezrei, rengeteg árva igenis tovább fogja radikalizálni az egyébként rettentően fiatal palesztin népet.
De érdemes szót ejteni a másik oldalról is, ugyanis Izrael nemcsak biztosítja a körülményeket a palesztinok nyomorúságához, de béketerv ide, vagy oda, az extrém jobboldali szélsőségesekből összeverbuvált izraeli kormány nem véletlenül nem ment bele korábban semmilyen – az egyébként a túszok kiszabadítását is biztosítandó alkuba.
Netanjahu többször is nyíltan kimondta, hogy számára történelmi és egyben spirituális küldetés is Eretz Israel (Nagy Izrael) létrehozása – mely nemcsak Gázát foglalná magába, de Jordánia nagy részét is, megtartaná a Szíriától elcsatolt Golán-fennsíkot is, illetve ahogy a szélsőséges telepes mozgalom szószólója, Daniella Weiss mondaná: mindent a Nílus és az Eufrátesz között. A cionista revizionizmus mentén történő radikalizálódás persze szintén nem október 7-én kezdődött, de azóta jóval nyíltabb és erőteljesebb. Most már nincsenek óvatos mozdulatok, hogy mit fog szólni a világ közvéleménye, most már az IDF Damaszkusztól 20 km-re állomásozik, vélhetően ezt a területet sem szándékozik majd visszaadni Szíriának.
Az izraeli kormány tudja, hogy amíg számíthat az Egyesült Államok jóindulatára, addig gyakorlatilag bármit megtehet, és vélhetően úgy kalkulálnak, hogy a jelenlegi Trump-kormányzat isten ajándéka, amit addig és olyan szinten kell kihasználni, amennyire lehetséges. Azaz gyorsan meg kell tenni mindent, ami pár év múlva talán már lehetetlen lesz. Ez az időprés is egy olyan tényező, amely azt erősíti, hogy csak átmeneti fegyvernyugvásról beszélünk.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a jelenlegi tűzszünet – melynek első 9 napjában Izrael 29 embert ölt meg – létrejöttét is alapvetően két külső körülmény tette lehetővé. Egyrészt Trump Nobel békedíjra vágyik, Izrael pedig elkövette azt a stratégiai hibát, hogy a régió egyik legfontosabb amerikai partnerét, Katart bombázta, amiért Trump bocsánatkérésre kötelezte Netanjahut. Ha az izraeli kormányon múlna, tűzszünet továbbra sem lenne, de mivel Trumppal muszáj jóban lenni, ezért átmenetileg kénytelenek voltak leállni. A fegyverszünet kikényszerítésében, a túszok hazatérése mellett közrejátszhatott az is, hogy Izrael nemzetközi támogatottsága látványosan csökkent, a hagyományosan baráti országokban – így pl. Európában is, a közvélemény egyre nagyobb arányban ítélte el a gázai pusztítást és az izraeli kormány büntetlenségét.
Egy normálisan működő nemzetközi jogi és politikai rendszerben most kezdődne az a folyamat, melynek végén az izraeli kormány és az IDF vezetői mellett az őket támogató államok irányítóit – Joe Bidennel és Donald Trumppal együtt – jogi felelősségre vonnák. Intő jel lesz, ha bárminemű következmény nélkül történik meg Izrael reintegrációja, ugyanis ez joggal bátoríthat majd fel bárkit, aki megfelelő pozícióban van különböző háborús bűnök elkövetésére, hiszen nem kell későbbi felelősségre vonástól tartani.
Láthatjuk tehát, hogy ez egy olyan tűzszüneti megállapodás, ami nem kecsegtet hosszútávú békével. Egy népirtást nem lehet tisztességesen úgy lezárni, hogy a népirtás anyagi, technikai és diplomáciai feltételeit biztosító állam elnöke közvetít a népirtó állam és a népirtást elszenvedők között.
De úgy sem, hogy az érintett nép akaratát, érdekeit, szuverenitását figyelmen kívül hagyjuk. A palesztinok nagyon nagy többsége békét akar – amihez hozzátartozik az önrendelkezés, a saját államiság, a szabad mozgás, a blokád és a megszállás megszüntetése.
Ezen követeléseket az izraeli kormány néhány tollvonással képes lenne biztosítani, de ez persze politikai öngyilkosság lenne, ugyanis az izraeli társadalom támogatja Gáza palesztinoktól történő megtisztítását. A békéhez vezető út tehát a szélsőséges, Nagy Izraelről álmodó revizionista cionisták és a Hamász vagy annál radikálisabb iszlamista csoportok megállapodásán keresztül vezetne, aminek megvalósításában csak azok hihetnek, akiknek az izraeli-palesztin konfliktus története 2023. október 7-én kezdődött.
