Több mint 33 ezer ember vette fel a januártól elérhető kamatmentes munkáshitelt június végéig, ám egyre többen késnek a törlesztőjükkel – számolt be róla a Biztos Döntés.  A hitelkonstrukció népszerűsége, és a célcsoportjának sérülékenysége is komoly aggodalomra adhat okot: számos fiatal adósodhat el a kormány „támogatása” nyomán. Büttl Ferenc közgazdász, a Mérce rendszeres szerzője szerint mindez nem véletlen, a Fidesz tudatosan tesz minket bérrabszolgává.

A hitelkonstrukció 17 évesnél idősebb és 26 évesnél fiatalabb, felsőoktatási intézményben nem tanuló, felsőfokú képesítéssel nem rendelkező, legalább heti 20 órában dolgozó fiataloknak kínál szabad felhasználású kölcsönt maximum 4 millió forintig, az állam hivatalosan így kívánja segíteni a munkásfiatalok életkezdését. Mostanra az összes felvett hitelösszeg 0,75 százaléka van legalább 30 napos csúszásban – amely arány egyelőre nem számít magasnak, de aggasztó, hogy fél év alatt máris ennyien nem tudták időben törleszteni a hitelüket.

Büttl Ferenc szerint ahhoz képest, hogy mennyire szűk társadalmi csoportnak szól a hitel, a felvétel száma igen magas, ráadásul a számokból az olvasható ki, hogy növekvő tendenciát mutat: 2025 első negyedévéhez képest a második negyedévben még többen vették fel, azaz az emberek egyre nagyobb mértékben veszik igénybe. Ez jó hír a bankoknak – hisz így új ügyfelekre tesznek szert –, jó hír a kormánynak – lehet az intézkedés sikerét kommunikálni –, és rövid távon a fogyasztók is örülnek, hisz előbbre tudtak hozni egy-két nagyobb tervezett vásárlást (TV, autó) vagy magasabb életszínvonalon tudnak most élni (az összeghatár nagyjából ezekre a felhasználásokra ad teret).

„Kritikus makrogazdasági elemző szemmel nézve azonban a munkáshitel sikere komoly válságtünet, azt jelzi, hogy a munkásfiatalok nem azon az életszínvonalon élnek, amelyen szeretnének, nagyon súlyos kielégítetlen fogyasztási szükségleteik vannak”

– tette hozzá a közgazdász.

Nem ismeretlen ez idehaza: korábban a devizahiteleket is az tette népszerűvé, hogy a magyar társadalom széles rétegei élnek rossz körülmények között. Különösen nagy lehet most a szakadék a vágyott, és a fizetések által lehetővé tett életszínvonal között. Hisz a 2010-es évek végén még évről-évre nőttek a reálbérek, ám a 20-as években ez a növekedés megállt, sőt, a magas infláció miatt akár visszájára is fordult – mondta el a közgazdász. Az emberek tehát egyre messzebb kerülnek a céljaiktól, nem közelebb.

A nemtörlesztés arányát egyelőre nehéz értékelni a közgazdász szerint, nem telt el elég idő hozzá. De a veszély nagyon is valós: a munkáshitel egy olyan fogyasztási hitel, amelyhez eddig sok esetben hitelképtelen emberek férnek hozzá, és az igénybevevők magas aránya ugyanazt a dinamikát sejteti, mint ami a devizahitelek esetében történt. Különösen kockázatos a közgazdász szerint, hogy a hitelkonstrukció célcsoportjának munkaerőpiaci pozíciója nyilvánvalóan ingatag, pályakezdőkről van szó. Ráadásul a munkaerőpiac sem olyan feszes már, mint pár évvel ezelőtt, nincs valódi gazdasági növekedés évek óta Magyarországon, és valószínűleg nem is lesz még egy ideig. Ugyan még nem drámai a helyzet, de egyre több a csendes leépítés.

Így legelőször épp azok a fiatal munkások veszíthetik el az állásukat, akikre ez a hitel szabva van, azaz a nem törlesztők aránya hamar az egekbe szökhet, a fiatalok pedig életkezdés helyett adósságspirálba kerülhetnek.

Másik oldalról a hitel fogyasztást pörgető hatása kevésbé kiolvasható a számokból a közgazdász szerint: a kiskereskedelmi forgalom még mindig nem talált magára, enyhén növekszik csupán. A hitelfelvételek miatt feltehetően megnövekedett fogyasztás inkább csak ellensúlyozni tudhatta a még mindig magas infláció okozta reáljövedelem-csökkenésből fakadó fogyasztáscsökkenést. Jelentős hatása tehát a közgazdász szerint a fogyasztás oldalán biztosan nincs.

Büttl szerint a kockázatok bele vannak építve az egész konstrukcióba, egész egyszerűen felelőtlenség hitellel kezelni a megélhetési válságot és a magyarok életszínvonalának stagnálását/csökkenését.

„Retorikailag hiába antikapitalista a magyar nemzeti kormány, gyakran kifejezetten neoliberális, tőkepárti intézkedéseket hoz, ez is ilyen”

– hangsúlyozta a közgazdász.

Ugyanis ahelyett, hogy a kormány újraelosztással, direkt támogatással segítené a segítségre nagyon is rászoruló pályakezdőket, ezúttal is olyan konstrukciót vezet be, amely valójában a magyarországi kapitalizmust segíti: a munkáshitel munkaerőpiaci kötöttségeket hoz létre, mert akinek hitele van, annak muszáj megtartania az állását, folyamatosan dolgoznia, hogy fizetni tudja a törlesztőjét. Azaz a kormány mindent megtesz azért, hogy a fiatalok, ha akarnak jó dolgokat, élhetőbb életszínvonalat, akkor vállalják be a nagyobb kitettséget, és a még kötöttebb bérrabszolgaságot. Ha fogyasztani akarsz fiatal, nem elég dolgoznod, vegyél fel hitelt és dolgozz még többet, még sérülékenyebb helyzetből – ezt kínálja ma a kormány a fiatal munkásoknak a munkáshitellel.

Minderre rátesz egy lapáttal a közgazdász szerint az oktatás kérdése is: az állam megint úgy vezet be egy sérülékeny csoport számára egy sok buktatóval rendelkező hitelt, hogy semmilyen eszközt nem biztosít a társadalom széles tömegei számára az informálódáshoz. Büttl szerint a pénzügyi-gazdasági ismeretek tekintetében nem állunk sokkal jobban, mint a 90-es évek elején. Amit tud a magyar nép, azt jobbára a saját kárára tanulta meg, hisz a közoktatásnak továbbra sem része a közgazdaságtan.

„Annyi előnyük van ezeknek a fiataloknak, hogy az ő szüleik a devizahitel-károsultak generációja, szóval legalább sajnálatos családi tapasztalatokkal rendelkeznek. Ez a társadalom úgy ment át a létező szocializmusból a kapitalizmusba, hogy annak a működésmódját a mai napig senkinek eszébe nem jutott tanítani az iskolákban. Ez elképesztő felelőtlenség az elmúlt 35 év összes politikai vezetője részéről – vagy kirívó aljasság.”