Gáza áldozataiért tüntettek a Nyugati térnél október 6-án, és sok baloldalinak igénye lett volna rá, hogy egy ilyen kiálláson részt vegyen. Feltűnő volt, hogy ez a demonstráció lényegében a legelső, melyet teljesen engedélyezett formában tarthattak meg a szervezők, akik közül a sok közügyben magát exponáló és a palesztin-ügyben nagyon aktív Komáromy Gergő (G-Ras) hirdetett a közösségi médiában.

Már ha az algoritmus az embert és a naiv újságírót éppen az ő oldaláról húzta be. Ha viszont a szélsőjobb platformjai felől látta valaki az eseményt, akkor ugyanaz a hirdetős fotó már a Magyarok Világszövetsége – régebben sem túl mérsékelt, mostanában pedig az ősmagyar-szkíta-ezo – világába tartozó szervezete oldalán tűnt fel. Ezenkívül – Komáromy oldaláról – továbbosztotta azt a ZsiLiP – Zsidó Liga Palesztináért nevű, merőben új, anticionista zsidó szervezet is.

A tüntetés kontextusa mindig, mindenhol elsikkad. Két év alatt Izrael állam legalább 67 ezer gázai palesztint gyilkolt meg, ez olykor teljes nagycsaládok összes generációját jelenti. Az izraeli támadásoknak 20 ezer kiskorú palesztin esett az áldozatul az övezetben. Gázában óránként meggyilkolnak egy gyermeket. Az éhezés veszélye a blokád és a korlátozott élelmiszersegélyek miatt akut.

A blokádot szimbolikusan áttörő Szumud flottilla nemzetközi aktivistáit, köztük Greta Thunberget Izrael a nemzetközi vizeken elfogta,  megsértve ezzel a foglyok emberi jogait, fogva tartotta, esetenként megalázta és bántalmazta őket. 

Ez népirtás. És egy népirtás természetesen politikai hovatartozásra, vagy beágyazottságra való tekintet nélkül mindenkit felháborít, és ez ügyben bárkinek joga is van felszólalni. De ami ezen a tüntetésen történt, az mindennél világosabban mutatja, mi a fő különbség Párizs, London, Tel Aviv, Varsó és Róma, valamint Budapest politikai kultúrája között.

 Az, hogy a palesztin sálas, zászlós csoportosuláshoz a pesti járókelők közül nem mindenki volt hozzászokva, hamar kiderült. A Nyugati téri Starbucksba éppen betérni szándékozó izraeli család például a harci díszbe öltözött G-Rast meglátva azonnal odament konfrontálódni, a szóváltásból heves vita lett, amely során Komáromy saját zsidó származását is hangsúlyozta, az izraeli család pedig „gyilkosozta” a téren szép számban megjelent budapesti palesztinokat is. A legmegrázóbb ebben az epizódban nem a vita volt, hanem a hatéves-forma izraeli gyerekek, akik saját maguktól mutogattak obszcén kézjeleket a palesztin fiataloknak. Egy gyermeknek soha, sehol nem szabadna már ennyi idősen ennyire „felnőtt” módon gyűlölnie.

A Skála Metró előtt egy pillanatra minden szemlélő átélhette Jeruzsálem, vagy akár Betlehem hangulatát: az izraeliek jelzik „ki az úr, ki van otthon”, és próbálják elhallgattatni, megfélemlíteni az „ellenséget.”

Ez végül nem sikerült nekik. De a tüntetés körül a furcsaságok folytatódtak.

Először Simó Endre, a Magyar Békekör vezetője emelkedett szólásra. Simót, aki korábban néhány kisebb botrányba is belekeveredett, a magyar liberális média előszeretettel kergeti mint az az orosz érdekek kiszolgálói közt listázott egyetlen „szélsőbaloldalit”, a tucatnyi szélsőjobbos és Fidesz-közeli társaság között. Az MVSZ, avagy szimpatizánsai hangsúlyos jelenlétét a téren egy angyalos címeres Nagy-Magyarország zászló is jelezte – no meg a szervezet elnöke, Patrubány Miklós, a mikrofontól rendezői jobbra.

Simó beszéde viszont ezen a napon sem adott okott kétségre, teljesen kiegyensúlyozott felszólalást tartott. Egyrészről elítélte a 2023. október 7-i terrort, hangsúlyozva, hogy a gázai népirtásra nem lehet mentség, és azt is, hogy egy nemzet vezetőit nem lehet összekeverni egy állam állampolgáraival – és ez Izraelre is vonatkozik. Rövid megemlékezést tartottak ugyanitt az október 6-i magyar gyásznap alkalmából – éppen egy levert fegyveres felkelés után – kivégzett aradi vértanúkra is.

Már akkor érezni lehetett, hogy valami nem szokványos történik, azaz valami nem stimmel, amikor Simó után Patrubány emelkedett szólásra. Az immár ősz és továbbra is makacsul radikális jobboldali politikus az idősebbeknek a 2004-es, végül érvénytelen kettős állampolgárság népszavazás körüli felhajtásból lehet ismerős. Most mégis a „zsidók” és a „palesztin nép” kapcsolatáról szónokolt, bár a terrort és az általánosítást beszéde elején ő is elítélte. A beszéd viszont végül mégis homályos, alternatív történeti fejtegetésbe fordult. Ahogy a sajtó megírta, a gondolatmenet középpontjában ezúttal nem a szkíták, hanem a magyarországi jászok és Gáza városának Patrubány által feltételezett kapcsolata áll.

Ezen már a magyarul láthatóan jól tudó, idősebb tüntető palesztinok is csak a fejüket rázták. Az ifjabb szekcióból pedig bekiabálás is hallatszott a „zsidó” kifejezés ismételt emlegetésére:

„Nem a zsidók a hibásak, hanem a cionisták!”

Patrubány végül rövidre zárta a beszédét, és el is vonult a tömegen keresztül – stílusosan a Bajcsy-Zsilinszkyről elnevezett út felé. Hiába állt ki most egy szervezett tömeggyilkosság áldozatai mellett, beszédéből sejthető, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endrét talán nem fogja követni a fajvédőből antifasisztává válás kátyús útján.

A téren maradók ezek után G-Rast hallgathatták, aki talán – az Izrael-párti füleknek legalábbis – leginkább radikális beszédet tartotta. Volt itt minden, ami a nyugat-európai palesztin tüntetések kelléke: „a folyótól a tengerig” szabad Palesztinát is követelt, sőt egy ponton ifjabb, sálas tüntetők a „halál az izraeli hadseregre!” jelszót is kiabálták. A rendőrség mindezt Budapesten persze csak kedélyesen tűrte, Berlinben az ilyesmiért már szaladtak is volna a gyülekezetet szétoszlatni.

A tüntetés fő szónoka mégis a budapesti Palesztin Képviselet vezetője, Fadi el-Husszeini volt, aki valóban megrázó szózatot intézett angolul az összegyűltekhez. Ebben felemlegette: a meggyilkolt gyerekek mindegyike egy esély, egy kezdődő élet volt, tele ígérettel, amely ártatlanul pusztult el. Ezek után a tüntetőkhöz fordult és így szólt:

„Amikor az elnyomás megpróbálja elhallgattatni az igazságot, ti úgy döntöttetek, hogy felemelitek a hangotokat, és kiálltok. Nem politikai okokból, hanem lelkiismeretiből”.

Ezek után a rendezvény békésen, skandálással ért véget. Annak szélén, a még a rendezvény előtt Komáromyval vitát kezdeményező Izrael-párt tüntetők tartottak egy kartontáblát. Erre az volt kiírva, hogy szerintük a palesztinok a Hamasz uralma alatt mind terroristák. Lényegében ennyit szerettek volna közölni a népirtás, és gyerekgyilkosságok ellen demonstrálókkal.

Az eddigi legnagyobb, a sajtóhírek alapján összesen 150-200 – jelentős részben Magyarországon élő közel-keleti embert megmozgató demonstrációt tehát a Békekörön kívül inkább a radikális jobboldal karolta fel. Olyannyira így volt ez, hogy noha eredetileg élő videón szerettem volna a felszólalásokat is megmutatni, a főszerkesztővel egyetértésben végül úgy döntöttem, lekapcsolom azt. Nem akartam megkockáztatni, hogy esetleg valóban zsidózó beszédeket kelljen közvetítenem. Ez a helybéli, fiatal és külföldi születésű tüntetőket persze többnyire nem zavarta, hiszen a kiszólásokat nem is értették, angol, vagy más idegen nyelvű tolmácsolás pedig nem állt rendelkezésre.

A demonstráció tehát előreláthatóan megfekszi majd a magyar közvélemény látszólag kényes, a valóságban mindent befogadó gyomrát.

Más lenne a helyzet, ha az elvileg folyton a gyülekezési- és szólásszabadság, illetve a demokrácia sorsán aggódó Orbántól független média, óellenzék és Tisza Párt Gáza témáját nem kerülné két és fél éve módszeresen mint macska a forró kását.

A magyar nyelvű, nagy elérésű média nem ad széleskörű tájékoztatást a népirtás tényéről és természetéről, politikai környezetéről, a konfliktus történetéről. A lényeget tekintve ugyanúgy kezeli, ahogy az állami és kormánymédia. Az ellenzék számára pedig még egy sajtótájékoztatót sem ért az egész 2023 vége óta. Így maradtak a kétesebb megítélésű „politikai vállalkozók” akik mint látható, az elhallgatott de létező krízissel egyre nagyobb tömeget is szólítanak meg.

A magyar társadalom jelentős része a pusztító háború és a gázai helyzet nyomán közel sem Izrael-barát. De az ország minden intézménye egyedül hagyta őket véleményükkel, dühükkel, felháborodásukkal. Kivéve ezeket a szervezeteket.

Ez viszont még így sem volt törvényszerű.

A Mérce információi szerint ugyanis aktivisták is szervezett megmozdulást  – éppen a Szummud Gáza felé tartó flottilla feltartóztatása és aktivistáinak izraeliek általi elfogása apropóján. A rendezvény ettől a most bejelentettől viszont teljesen elkülönült, a szervezők eredetileg párhuzamosan láttak munkához. Erre az eseményre viszont végül – úgy tudjuk –  technikai okok miatt mégsem kerülhetett sor a napokban, elhalasztották.

Ez elsősorban azért kár, mert  előállhatott volna egy olyan helyzet, hogy Magyarországon is egy baloldali szervezet jelenti be a – talán legnagyobb – Gáza-ellenes tüntetést. Nemcsak nyugaton, de Csehországban,  Szlovákiában , Romániában, Lengyelországban, Szlovéniában, Horvátországban is az a helyzet, hogy ez főként az ő terepük. Ráadásul az ilyesmivel az oda nem illő beszédet is el lehetne kerülni, és azt is, hogy a rendezvényt végül az erősen Izrael-barát kormánypropaganda felhasználja az ügy ellen. Ahogyan ez az eklektikus anti-imperialista Nyugati téri tüntetés mutatta, erre könnyedén sor kerülhet. 

A Szikra politikája mindenesetre nem előzmény nélküli. A csoport által korábban támogatott Karácsony Gergely főpolgármester például tavaly júniusban a Mércének bontotta ki: szerinte Budapesten a holokauszt-túlélők és leszármazottaik nagy száma miatt nem célszerű Gáza-ügyben tüntetést szervezni, tekintet nélkül a főváros palesztin, vagy arab lakóira és érdekeikre. Ismert, korábban, 2023 októberében pedig a főpolgármester helyeselte Orbán Viktor azon döntését, amely a palesztinbarát tüntetéseket „Hamasz-pártiként” eltiltotta – még akkor is, ha antirasszista balosok szervezik azt, és vesznek rajta részt. A budapesti – és magyarországi – helyzet ilyen megítélését súlyosbítja az is, ha arra gondolunk, hogy a Szikra legfontosabb nemzetközi szövetségese, a lengyel Razem párt egy parlamenti képviselője, Franciszek Sterczewski még Greta Thunberg flottájában is részt vett, Izrael pedig letartóztatta.

Budapestről a flottába senki sem ment, tüntetni most kicsit többen, de ők is méltatlan helyzetbe kerültek. Egy propagandisztikus portál máris előszeretettel idézgeti a felszólalók egyes mondatait – negatív példaként. A gázai népirtást viszont tömeges nyomással és a hallgatás falának áttörésével kell megállítanunk. Ez pedig egyrészt csak nagyon széles összefogással, másrészt az üzenetekre és a szervezésre fordított, fokozott figyelemmel, koordinációval, fegyelemmel lehetséges. 

Egy nap talán még eddig is eljuthatunk, de hétfőn a baloldali szervezetek jó része egyszerűen lekéste a felszállást.