Az elmúlt hetekben büntette meg a Médiatanács a Metropolt a miniszoknyás női lábakról készült fotógyűjteményéért, de máris minden a régi kerékvágásban folytatódik, régi-új célpontok vegzálásával. Sikerült a kormánylapnak méltóképp, egy kis hajléktalanozással megemlékeznie a lakhatás világnapjáról. 1986 óta minden év október első hétfője emlékeztet bennünket, hogy a világon minden ember számára biztosítani kell a legelemibb jogot, az emberhez méltó otthont. De ehhez nem a kiszolgáltatott embereket vegzáló intézkedésekre, közterek átalakítására és rendőrökre van szükség, hanem valódi lakáspolitikára. Többek közt például azoknak a tavaly őszi ígéreteknek a megvalósítására, amelyeket ma már senki sem kér számon a kormányon a 3%-os hitel mámorában. És még sokkal többre.

A kormányközeli médiakonglomerátum, a Mediaworks által kiadott Metropol online felületén az alkalomhoz illően „A Népliget a drogosok, a hajléktalanok és a prostituáltak birodalma lett” című cikkével indította a napot, melyben épp a legbizonytalanabb lakhatású embereket használják eszközként arra, hogy beleálljanak Karácsony Gergely főpolgármesterbe.

„A drogosok előszeretettel lövik itt be magukat, hogy aztán önkívületi állapotba kerüljenek. Ebben az állapotban valóban semmit nem tudnak magukról. Még rosszabb a helyzet, amikor elfogy a drog. Ilyenkor bármire, valóban bármire képesek. De körözött bűnözőt is fogtak már el itt. És ez nem minden. A Népligetet átszelő Vajda Péter utcában, ahol egy pici parkoló van, általában nem autók állnak. Elvileg ez ugye azért lehetne remek lehetőség, mert azok, akik arra vágynak, hogy egy kicsit kilépjenek a város forgatagából, itt letehetnék a kocsijukat. Ez a hely azonban ma a prostituáltaké. Férfi, és női szexmunkások is állnak itt, a nap szinte minden szakában” – sorolják a cikkben, melyben ezúttal is sikerült egy hajléktalan emberről méltatlan fotót közzétenni.

A cikk (melyet átvett a Magyar Nemzet, és feltehetőleg a többi kormányközeli lap is így fog tenni) lényege, hogy a Városligetet „a nap bármely szakaszában jó szívvel” látogatható parkként írja le, mivel azt kormányzati beruházás keretében újították fel, míg a Népliget rendbetétele a Fővárosra vár.

Csakhogy a beruházások és a kormány által minden szociális problémára csodaszerként kínált rendőri jelenlét legfeljebb csak néhány utcával, esetleg kerülettel arrébb zavarja a szerhasználókat, a minden bizonnyal nem önszántukból prostituálódó nőket és férfiakat (vagy gyermekotthonokból elcsalt és eladott lányokat és fiúkat – hiszen ez a prostitúcióra kényszerítés egyik bevett, mindennapos formája hazánkban) és a hajléktalan embereket.

A közös ezekben az emberekben, hogy – a kormánypárti lapok sugalmazása ellenére – nem jókedvükből élik a mindennapjaikat az utcán, hanem azért, mert többek közt súlyos lakhatási problémákkal küzdenek.

Ennek az egyik legfőbb oka pedig, hogy a bérekhez képest tömegeknek megfizethetetlen Budapesten (és országszerte) a lakhatás. Az egyre nagyobb számú, végtelenül kiszolgáltatott ember megjelenése a köztereken a lakhatási válság tünete, őket nem lehet beszüntetni. Ha rendbe rakunk minden parkot és teret, és minden utcasarokra rendőrt állítunk, a szegénység akkor sem fog elpárologni. Ellenben lehetne mindenki számára megfizethető, emberhez méltó lakhatást és legalább az alapvető létfenntartáshoz szükséges béreket biztosítani mindenki számára.

A megfelelő, biztonságos és megfizethető lakhatás hiánya ugyanis ma is közel 3 millió embert érint Magyarországon.

Orbán Viktor épp egy éve kezdett arról beszélni, hogy lakhatási válság van, az akkor bejelentett új gazdasági akciótervben pedig már külön pillért is kapott a lakhatás – de átfogó lakhatási stratégia azóta sincs: nem lett könnyebb lakást venni vagy bérelni, nem csökkent a lakáspiacról kiszoruló legsérülékenyebb emberek száma.

A Habitat for Humanity legutóbbi lakhatási jelentése szerint

• 328 ezer háztartás nem engedheti meg, hogy megfelelően fűtse az ingatlanát;
• 106 ezer olyan háztartás van, ahol a bevételek legalább 40 százalékát lakhatási kiadásokra kell fordítani;
• csaknem 475 ezer háztartás él nem megfelelő minőségű lakásban (beázik a tető, nedvesedik a fal, rohad a padló stb.);
• mintegy 90 ezer háztartásban nincs vezetékes víz, fürdő, wc;
• Budapesten átlagosan havi 260 ezer forintba kerül egy bérlakás és 65 millió forintba egy saját lakás, 2015-höz képest 3,5-szeresére emelkedett a használt és új lakások ára.

Mint az Utcáról Lakásba Egyesület fogalmaz mai közleményében, a tavaly ősszel bejelentett intézkedések alapján úgy tűnt, hogy valóban új fejezet kezdődhet. „A rövid távú szálláskiadás szigorítása, a lakásbérleti díjak és bérleti szerződések feltételeinek felülvizsgálata, a kollégiumi férőhelyek bővítése vagy a bérlakásépítést serkentő lakásépítési tőkeprogram mind olyan elemek, melyek ténylegesen hozzájárulhatnának széles tömegek lakhatási helyzetének javulásához. A remény azonban hamar elillant. A jól csengő intézkedések többségéről ma már nem is hallani.

Nincsenek kimutatások a fiataloknak ígért akár havi 150 ezer forintos lakhatási támogatás eredményeiről, nem indultak meg a kollégiumépítések, nem lett szabályozottabb a bérlakáspiac, a 300 milliárd forintosra emelt lakásépítési tőkeprogramról pedig csupán annyit tudunk, hogy a kormány a megfizethetőség fogalmát sutba dobva, teljes mértékben az ingatlanfejlesztőkre bízta az elnyert állami források felhasználását.

​​A fentiek számonkérésével természetesen ma már senki nem foglalkozik. Mostanra a legújabb csodaszer, az idén szeptemberben elindított 3%-os Otthon Start hitel uralja a közbeszédet”, amely határozott visszatérés a kormány jól megszokott, kizárólag a tulajdonszerzést támogató, a középosztályt és a befektetőket helyzetbe hozó, a lakásárakat tovább drágító lakáspolitikájához – emlékeztet a lakhatási szervezet.