Ma a világpolitika sok szereplője csak kapkodja a fejét Donald Trump amerikai elnök hétről hétre újabb fordulatokat hozó döntései nyomán. Ám míg a vezetők többsége, ahogy azt Európában is látjuk, ad hoc kompromisszumokat vagy előnytelen megállapodásokat köt az Egyesült Államokkal, amelyeket aztán belpolitikailag megpróbálnak sikerként eladni, addig egyes országok mindinkább az ellenállás és az alternatívakeresés stratégiáit választják. Közülük is kiemelkedik e pillanatban Brazília, amely az elmúlt két hónapban nemcsak azt mutatta meg, hogy van értelme és módja ellent tartani Washington egyoldalú és zsaroló fellépésének, hanem azt is, hogy egy efféle konfrontáció és kihívás akár lehetőség arra is, hogy más országok formálják az átalakuló nemzetközi rendet.

Donald Trump július 9-én jelentette be először, hogy augusztustól 50%-os vámokkal sújtja a Brazíliából az Egyesült Államokba érkező termékeket, e fenyegetését pedig augusztus 6-án ténylegesen be is váltotta. Hivatalosan az országa és Brazília közti kétoldalú kereskedelemben meglévő „egyensúlytalanságokra” és a brazil félnek az amerikai cégekkel szembeni „unfair gyakorlataira” hivatkozott. Trump július eleji közösségi média kommunikációja, valamint az ügyben Lula da Silva munkáspárti brazil elnöknek küldött levele ugyanakkor nem hagytak kétséget afelől, hogy az amerikai elnök mindenekelőtt ideológiai és politikai szövetségese, Jair Bolsonaro korábbi brazil szélsőjobboldali államfő (2019-2023) érdekében próbál nyomást helyezni a dél-amerikai országra.

Bolsonaro ellen jelenleg azért folyik eljárás, mert mind a 2022-es brazil választásokat követően megkísérelt puccs, mind a volt elnök támogatói által 2023 januárjában a brazil államigazgatás főbb intézményei, azaz a Planalto elnöki palota, a törvényhozó Kongresszus épülete és a Legfelsőbb Bíróság székhelye ellen intézett támadás kapcsán felmerül személyes felelőssége. Bolsonarót a brazil igazságügyi szervek 2030-ig már biztosan eltiltották az elnöki székért való újbóli indulástól, és szeptember 11-én a Legfelsőbb Bíróság bűnösnek találta az ellene felhozott vádpontokban. Donald Trump szerint az eljárás politikai töltetű: „Ez egy boszorkányüldözés, amelynek AZONNAL véget kell vetni!” – fogalmazott korábban a Truth Social nevű közösségi platformján.

Az augusztus elején életbe lépett amerikai vámok mögötti tényleges motivációk kapcsán az is árulkodó, hogy az emlegetett kereskedelmi „egyensúlytalanságokkal” szemben az USA-nak valójában közel 7 milliárd dolláros kereskedelmi többlete volt a tavalyi év során Brazíliával szemben. Ha pedig az elmúlt tizenöt évet vesszük figyelembe, úgy ez szám mintegy 410 milliárd dollárra rúg. A mindezek fényében különösen egyértelművé váló politikai-gazdasági zsarolást a Lula-kormányzat határozottan elítélte, azt Brazília szuverenitásának súlyos megsértéseként és a brazil belügyekbe történő beavatkozásként értékelve. Luláék egyúttal hamar világossá tették: nem hajolnak meg Washington akarata előtt.

A Jair Bolsonaróval szemben hazájában folyó igazságügyi eljárás ráadásul csupán egy az aktuális amerikai-brazil gazdasági és diplomáciai egymásnak feszülés számos dimenziója közül. E szembenállásnak pedig mind az amerikai kontinensen, mind a globális színtéren messzemenő következményei lehetnek.

Ezüsttálcán kínált belpolitikai ziccer a brazil baloldalnak

Már júliusban, Donald Trump vámjainak tényleges bevezetése előtt is érzékelhető volt, hogy a brazil belpolitikában visszafelé sültek el az amerikai elnök elképzelései. A Lula-kormányzat ugyanis az utóbbi több mint fél évben számos belpolitikai kihívással és rekordalacsonynak számító (2025. februárjában csupán 24%-os) támogatottsági mutatókkal nézett szembe.

Kiemelt problémát jelentett az élelmiszerárak növekedése és a bűnözési ráták emelkedése miatti társadalmi elégedetlenség, akárcsak a 2023 eleje óta elért kormányzati eredmények és a javuló gazdasági adatok nem elég hatékony kommunikációja a brazil társadalom felé. Mindezt tetézte, hogy Luláék több ígéretének megvalósítása is csak igen nehézkesen haladt előre (köszönhetően nem kis részt egy megosztott és jobboldali többségű Kongresszusnak), miközben a jobboldal (leginkább a bolsonaristák) egyre nagyobb kihívást jelentettek.

Washingtonban feltehetően abban bíztak, hogy a baloldali brazil kormány nyomás alá helyezése, valamint a kivetett vámokkal tovább mélyített gazdasági problémák miatt a brazil társadalom még inkább Luláék ellen fordul, ami a Bolsonaro-párti és USA-barát jobboldali tábort hozhatja helyzetbe a jövőre esedékes választások előtt. Ennek azonban éppen az ellenkezője történt: Luláék támogatottsága a felmérések szerint júliusban – habár nem kizárólag az amerikai fellépés miatt – már 49,3%-os volt, míg a Latin-Amerika legnagyobb gazdaságával szemben belengetett vámokat a brazil társadalom 62,2%-a jogtalannak vélte.

Mindebben szerepe volt annak is, hogy

Lula da Silva kormánya csaknem azonnal határozottságot és erőt volt képes felmutatni az Egyesült Államokkal szemben: a baloldali kormány nemcsak retorikai szinten ítélte el az ország szuverenitását sárba tipró lépéseket, hanem azonnal jelezte, hogy kész a válaszlépésekre, és mindent megtesz annak érdekében, hogy megvédje a brazil társadalmat és vállalatokat.

S míg Luláék kormánya profitálni látszik az USA gazdasági offenzívájából, addig könnyen lehet, hogy Jair Bolsonarónak nem válik javára ideológiai szövetségesének „támogatása”. Kevéssel azután, hogy Trump júliusban bejelentette az új vámokat, a brazil szövetségi rendőrség házkutatást tartott Jair Bolsonaro otthonában és irodájában. Emellett a Legfelsőbb Bíróságnak a volt államfő ügyében is eljáró – és az USA által ugyancsak szankciókkal sújtott – Alexandre de Moraes elkoboztatta Bolsonaro útlevelét, nyomkövető viselésére kötelezte, és eltiltotta a közösségi média használatától. Eközben egyre nagyobb figyelem irányul az elnök harmadik fiára, Eduardo Bolsonaróra, aki a brazil törvényhozás alsó házának képviselője, de 2025 márciusa óta azért lobbizik az Egyesült Államokban, hogy Washington minél erősebb nyomást gyakoroljon a brazil kormányra apja érdekében. Eduardo Bolsonaro egyenesen ünnepelte a hazájával szemben bejelentett vámintézkedéseket, magának is tulajdonítva ebben némi „érdemet”.

A Bolsonaro-család számára ugyanakkor valójában komoly arcvesztés lehet a mostani amerikai-brazil konfrontáció, hiszen a volt elnök és fiai végső soron úgy jelennek meg a brazil társadalom szemében, mint akik a globális hegemón szerepét betöltő USA külső beavatkozására támaszkodva igyekeznek saját hatalompolitikai céljaikat előmozdítani. A ténynek, hogy a bolsonarista jobboldal Washington gazdasági nyomásgyakorlásával kívánja sarokba szorítani a regnáló – demokratikusan megválasztott, baloldali – kormányt, különösen rossz üzenete van. Hatványozottan igaz ez annak fényében, hogy az USA-nak történelmileg igencsak terjedelmes bűnlajstroma van, ha a latin-amerikai régió országainak belügyeibe való beavatkozást vagy az itteni baloldali kormányok – gyakran titkosszolgálati eszközökkel történő – megpuccsolását nézzük. Nem véletlen, hogy nyilvános szereplései és interjúi alkalmával az elmúlt két hónapban maga Lula da Silva is több ízben nyíltan felemlegette az 1964-es brazil katonai puccsot, amelynek során a hadsereg az Egyesült Államok támogatásával megbuktatta João Goulart demokratikusan megválasztott baloldali elnököt, ezzel egy 21 éven át tartó antikommunista, jobboldali katonai diktatúrának ágyazva meg – annak a rezsimnek, amelynek maga Jair Bolsonaro is köztudottan nagy tisztelője.

A tény, hogy Bolsonaróék rászabadították a trumpi vámháborút Brazíliára, nemcsak a dél-amerikai ország társadalmának többségét hangolta ellenük, de a brazil jobboldalt és az azzal szövetséges helyi burzsoáziát is megosztotta.

Az elmúlt időszakban a Kongresszus mérsékeltebb jobboldali erői közeledni kezdtek Luláékhoz és a kormány több, a közelmúltban megfeneklett intézkedésének is zöld utat adtak (pl. egy, a brazil társadalom alsóbb osztályait célzó jelentős adócsökkentésnek). Ezzel párhuzamosan pedig a gazdasági elitnek a hagyományosan a radikális jobboldal támaszául szolgáló csoportjai, köztük az agrárburzsoázia (angol kifejezéssel az ún. agribusiness) képviselői is zúgolódni kezdtek, kritizálva egyfelől Washington lépéseit, másfelől a Lula-kormányzattól várva megoldást, miután az olyan mezőgazdasági árucikkeket, mint a marhahús, a tejtermékek, a trópusi gyümölcsfélék vagy a kávé, erősen érintik Trump 50%-os vámjai.

A jelenlegi helyzet tehát lehetőséget ad a regnáló brazil baloldali vezetésnek a közvélemény megnyerésére alig egy évvel a jövő évi elnök- és törvényhozási választások előtt. Arra is módjuk lehet, hogy a jobboldalon kialakult megosztottságra építve átvigyék a Kongresszuson több, régóta esedékes ígéretüket (pl. a szupergazdagok intenzívebb megadóztatását). De alkalom nyílhat arra is, hogy – a társadalmi mozgalmakkal és a dolgozó osztályokkal szövetségben – Luláék kompromisszumokra és engedményekre kényszerítsék a helyi burzsoázia azon csoportjait, akik az amerikai vámok miatt most a kormány segítségére szorulnak (lásd agrárburzsoázia), ezáltal akár részlegesen újra is rendezve a brazil társadalom erőviszonyait a dolgozó osztályok javára.

Brazília fegyverei a dollár hegemóniája ellenében

Miként arra korábban utaltam, a jelenlegi Trump-Lula/USA-Brazília szembenállás a belpolitikai aspektuson, illetve Donald Trumpnak a Bolsonaro melletti ideológiai kiállásán túl számos további dimenzióval is kiegészül:

• Brazília gazdasági és geopolitikai értelemben is a latin-amerikai térség legfontosabb állama. A Washington-barát jobboldal, azaz a bolsonaristák újbóli helyzetbe hozása így sokkalta nagyobb mozgásteret biztosíthatna a washingtoni republikánus vezetésnek, hogy a saját szájíze szerint befolyásolja a regionális folyamatokat egy – pillanatnyilag – inkább a baloldal dominálta Latin-Amerikában.
• A Lula-kormányzat a Globális Dél egyik leginkább Izrael-kritikus vezetése, amely 2023. október 7-e óta számos alkalommal szólalt fel a gázai népirtás ellen, illetve nem egyszer került diplomáciai ütésváltásokba a zsidó állammal. Brazília júliusban bejelentette azt is, hogy hivatalosan is csatlakozik a Dél-afrikai Köztársaság Izrael Állam elleni népirtási keresetéhez a hágai Nemzetközi Bíróságon. A rendíthetetlenül Izrael-párti Donald Trumpnak a dél-amerikai óriás elleni vámháborúja így akár részben egyfajta „büntetésnek” is felfogható Brazília palesztinpárti kiállása miatt. Nem beszélve arról, hogy az Izrael-barát bolsonarista tábornak a hatalomba való visszasegítése Benjámín Netanjáhú izraeli miniszterelnöknek  is kedvére volna.
• Brazília immár több mint egy éve erőteljes politikai és jogi küzdelmet folytat a techcégek megzabolázásáért. Tavaly a brazil hatóságok több mint egy hónapig (2024. augusztus 30. – 2024. október 8.) felfüggesztették az X működését a dél-amerikai országban, mivel az Elon Musk tulajdonában lévő közösségi médiaplatform nem volt hajlandó megfizetni egy többmillió dolláros bírságot, illetve a cég megtagadta, hogy jogi képviselőt nevezzen ki Brazíliában. Az eset végül a brazil fél győzelmével zárult, miután Elon Musk valamennyi követelésnek eleget tett – megemlítendő, hogy az X-szel szembeni fellépés központi alakja ugyanaz az Alexandre de Moraes bíró volt, aki a Bolsonaróval szembeni jogi eljárást is viszi. Új fejlemény továbbá, hogy a Legfelsőbb Bíróság június végén arra kötelezte az olyan techóriásokat, mint a Meta, a Google vagy a TikTok, hogy a gyűlöletbeszédet, a rasszizmust vagy az erőszakra való felbujtást tartalmazó tartalmakat szigorúbban monitorozzák. Ha ennek nem tesznek eleget, úgy a brazil hatóságok közvetlenül a platformokat vonhatják felelősségre. Miután a 2024-es amerikai elnökválasztást követően a sokáig a Demokrata Párt körül csoportosuló techburzsoázia átsorolt Donald Trump és a Republikánus Párt mögé, így Brazília mostani „leckéztetésében” az amerikai kormányzat és a techóriások azon közös érdeke is szerepet játszhat, hogy a dél-amerikai óriás ne válhasson nemzetközileg „veszélyes precedenssé” a techcégek esetleges megzabolázását illetően.

• Brazília továbbra is a Globális Dél meghatározó szereplője és az USA hegemóniáján túlmutató multipoláris nemzetközi rend előmozdítója kíván lenni. E törekvésekbe illeszkedik az ország szerepvállalása a BRICS+-ban, vagyis az eredetileg 2009-2010-ben Brazília, Oroszország, India, Kína, illetve a Dél-afrikai Köztársaság részvételével alakult országcsoport, amely 2024-ben Egyiptommal, Etiópiával, Iránnal, az Egyesült Arab Emírségekkel, majd 2025 januárjában Indonéziával bővült. Az idei évben éppen Brazília tölti be a BRICS soros elnökségét, így Rio de Janeiro volt a résztvevő államok ez évi, július 6-7-i csúcstalálkozójának helyszíne. Ennek során a klímafinanszírozás, a globális egészségügyi együttműködés és a mesterséges intelligenciával (AI) összefüggő nemzetközi szabályozás mellett előkerültek olyan témák is, mint a trumpi vámháborúnak és az USA egyoldalú nemzetközi fellépésének implicit elítélése; Izrael gázai népirtásának és Irán elleni agressziójának kritikája; továbbá a globális kormányzás olyan intézményeinek reformja, mint az ENSZ BT, az IMF és a Világbank; illetve a dollár dominanciájának csökkentése és egy alternatív nemzetközi fizetési rendszer létrehozásának ambíciója.
• Utóbbiak kapcsán Brazília szerepe különösen felértékelődni látszik a közelmúltban, köszönhetően a 2020-ban létrehozott és mára elsöprő sikernek örvendő saját digitális fizetési rendszerének, a PIX-nek. A Brazil Központi Bank által – paradox módon még a Bolsonaro-érában – elindított szolgáltatás lényege, hogy a nap 24 órájában azonnali, gyors és olcsó (a felszámított díj mindössze a tranzakció értékének 0,22%-át teszi ki) számlaközi kifizetéseket biztosít brazil reálban magánszemélyek és vállalkozások számára egyaránt. A szolgáltatás minőségének – amelyről az IMF és a G20 is elismerően nyilatkozott – és népszerűségének hála, a PIX komoly vetélytársként jelent meg nemcsak a brazil belföldi bankok, de az amerikai hitelkártya-társaságok számára is. Egyébként a brazil jegybank évek óta készül arra, hogy útjára indítsa saját digitális jegybankpénzét (Central Bank Digital Currency, CBDC), a digitális reált, avagy a DREX-et. Ez utóbbi – ahogyan a CBDC-k általánosságban – ugyancsak számottevő fenyegetés a dollárra nézve mind latin-amerikai, mind globális szinten.

A fentiek közül a mostani gazdasági és geopolitikai csetepatéban hatványozott figyelmet érdemel az utolsó két szempont: Brazíliának régi törekvése, hogy (minimum dél-amerikai léptékben) valódi vezető regionális hatalommá, továbbá a tágabb nemzetközi színtéren is elismert nagyhatalmi szereplővé váljon. E célok megvalósulásának egyik zálogát Lula da Silva már első két elnöki ciklusa (2003-2011) alatt is egy multipoláris nemzetközi rend eljövetelében, valamint a Globális Dél országaival ápolt kapcsolatok megerősítésében látta, és ugyanerre törekszik a 2023 januárjában kezdődött harmadik ciklusában is.

Erről szól a kezdetektől fogva a BRICS-ben történő aktív részvétel, továbbá a dollár – mint a nemzetközi pénzügyi rendszer elsőszámú valutája – szerepének megkérdőjelezése. Fontos kiemelni, hogy a riói BRICS-csúcs végén a részt vevők ismét megerősítették: a jelenleg működő SWIFT-rendszer mellett egy alternatív nemzetközi fizetési rendszert kívánnak létrehozni, csökkentve ezáltal mind a nyugati szereplőknek a globális pénzügyek feletti kontrollját, mind a déli országok e téren meglévő kitettségét.

Ebben a kontextusban válik igazán kritikussá a PIX jelentősége. Miközben a déli országok és feltörekvő gazdaságok saját valutáiknak az egymás közti kereskedelemben történő intenzívebb használatára törekednek, alternatív fizetési rendszerek létrehozását és egyes esetekben akár új elszámolási egység (esetleg valuta) elindítását tervezik, illetve digitális fizetőeszközökkel kísérleteznek, addig Brazília lényegében életre hívott egy olyan csúcsterméket, amelyet rövid időn belül a brazil társadalom 76%-a (azaz 160 millió ember) kezdett el használni, s amely 70 millió brazilt volt képes újonnan bevonni a pénzügyi rendszerbe. A PIX ráadásul könnyen kibővíthető/átültethető a dél-amerikai szubkontinens más országaira is. A brazil reálhoz – vagyis egy dél-amerikai összevetésben stabilnak tekinthető pénznemhez – kapcsolt digitális átutalási rendszer kiterjesztése kézenfekvő megoldásnak mutatkozhat például a leértékelési és pénzügyi válsággal küzdő Bolívia vagy a gyenge valutáktól szenvedő Argentína (peso) és Venezuela (bolivar) számára. De hasonló a helyzet Kolumbiában is, mivel a latin-amerikai térség negyedik legnagyobb gazdaságában máig kihívást jelent a hagyományos banktársaságok számára, hogy erősen fragmentált az ország elektronikus átutalási rendszere.

A PIX-ben rejlő potenciál tehát egyfelől számottevően mérsékelhetné a dollár jelentőségét Dél-Amerikában, eközben pedig tovább növelné Brazília gazdasági befolyását és erejét a régióban az Egyesült Államok kárára. Másfelől a brazilok újítása mintaként szolgálhat a Dél azon más országai és régiói számára, amelyek a dollártól való függőségük csökkentését és a dollárhasználat visszafogását próbálják meg elérni. Mivel az USA globális gazdasági szupremáciájának egyik elsődleges fegyvere/eszköze a dollárhegemónia, így végképp nem csoda, hogy Washingtont aggasztja a baloldali vezetésű Brazília ténykedése mind a latin-amerikai térségben, mind a BRICS+-ban és általánosságban a Globális Dél közösségén belül. És ha Trump azt hitte, hogy vámháborújával meghátrálásra késztetheti a dél-amerikai óriást, illetve „kedvét szegheti” a baloldali brazil kormány regionális és globális ambícióinak, akkor úgy fest, hogy az amerikai elnök még a brazil belpolitikában történtekhez képest is jobban elszámította magát.

Brazília az átalakuló nemzetközi rend frontvonalában?

Szó volt már arról, hogy a Lula-kormányzat határozott fellépésről tett tanúbizonyságot az Egyesült Államok vámfenyegetéseivel szemben mind augusztus 6-a előtt, mind azt követően. Lula da Silva több ízben is hangsúlyozta: nem fogadja el, hogy az USA beavatkozzon országa belügyeibe vagy gazdasági ultimátumokat szabjon. Emellett kijelentette, hogy nyitott ugyan a nézeteltérések tárgyalásos úton történő rendezésére, ám úgy látja, a Trump-kormányzat pillanatnyilag nem mutatja jelét annak, hogy érdemi párbeszédet lehetne folytatni velük a kérdésben. A brazil államfő egy Reuters-nek adott interjúban azt is közölte: nem tervez Washingtonba utazni, mert nem áll szándékában megtenni azt a szívességet Donald Trumpnak, hogy őt is megalázza a Fehér Házban, hasonlóan Volodimir Zelenszkij ukrán államfőhöz vagy Cyril Ramaphosa dél-afrikai elnökhöz.

Felmerülhet a kérdés, hogy sok más vezetővel ellentétben miért nem kezdett a brazil kormány is azonnal versenyt futni az idővel annak érdekében, hogy mielőbb elhárítsák vagy legalábbis mérsékeljék az amerikaiak által kivetni szándékozott vámokat? A választ erre maga Lula adta meg, amikor egyik nyilvános szereplésén arról beszélt, hogy Brazília már nem függ oly mértékben az Egyesült Államoktól, mint egykor, a dél-amerikai országnak pedig megvan a mozgástere ahhoz, hogy ellensúlyozza/kivédje az amerikai vámok okozta veszteségeket. A brazil elnök nem a levegőbe beszélt: bár az USA Kína után továbbra is Brazília második (ha pedig az EU-s országokat kollektíven számítjuk, akkor a harmadik) legnagyobb kereskedelmi partnere, Brazília az ezredforduló óta – Latin-Amerika államainak többségéhez hasonlóan, és javarészt éppen a korábbi munkáspárti kormányok külpolitikájának hála – jelentős külkapcsolati és gazdasági diverzifikáción ment keresztül, ami csökkentette az ország USA-tól való függőségét.

Az Egyesült Államokba jelenleg a brazil export 12%-a irányul, míg Kínába a 28%-a. A dél-amerikai óriás ma mindenekelőtt repülőgépeket, vasat és acélt, alumíniumot, ónt, fát, nyersolajat, kávét, természetes köveket (főként márványt, gránitot, kvarcitot, palát) és számos mezőgazdasági terméket (pl. marhahúst, szóját, narancslevet, tejtermékeket, tojást, dohányt), továbbá ruhákat és lábbeliket exportál az USA-ba. Bár kezdetben úgy tűnt, hogy Trump vámjai valamennyi brazil árura vonatkoznak majd, az amerikai elnök végül 694 terméket mentesített a tarifák alól, köztük az energiahordozókat, a repülőgépeket, a vasat és az acélt, a fát és a műtrágyát. Persze nem a hirtelen jött felebaráti szeretetet, hanem az amerikai érdekek diktálták ezt a döntést, lévén, hogy Brazília jelenleg az Egyesült Államok második legnagyobb acélexportőre, de a brazil nyersolaj szintén nem elhanyagolható importcikke az USA-nak. Azaz Washington éppen saját gazdasági szükségletei miatt nem tud a brazil gazdaság egyik legkritikusabb pontjára, a vasércbányászatra és az acélgyártásra ütést mérni.

Ugyanakkor számos brazíliai ágazat megérezheti az amerikai vámok hatásait: például a gyümölcstermesztés és a kávétermelés, a bányászat, a cipőgyártás vagy közvetetten az autóipar és a gépgyártás. De Luláék itt is hamar léptek ígéretet téve, hogy mindent megtesznek az érintett gazdasági ágazatok, vállalatok és a dolgozók támogatása érdekében. Augusztus közepén külön intézkedéscsomagot jelentettek be Brasil Soberano (Szuverén Brazília) néven, amely tartalmazza egyebek mellett az amerikai vámok által érintett vállalatok adókötelezettségeinek átmeneti elhalasztását; 5 milliárd reál (930 ezer dollár) értékű adójóváírást a kis- és középvállalkozásoknak egészen 2026 végéig; illetve a vámok miatt lemondott megrendelésekkel kapcsolatos biztosításokhoz való hozzáférés bővítését.

Vállalták emellett, hogy az állam megvásárolja azoknak az áruknak egy részét, amelyeket az érintett cégek az amerikai tarifák miatt nem tudnának eladni, ahogyan azt is, hogy mielőbb új piacokat találnak. Részben a brazil termékeket sújtó vámok szelektivitása, részben a gyors válaszintézkedések és a brazil külkereskedelmi kapcsolatok eleve diverzifikáltabb volta miatt a különböző gazdasági elemzők a trumpi vámháború által az idei brazil GDP-re várhatóan gyakorolt negatív hatás mértékét már augusztus folyamán korrigálták, méghozzá a korábbi 0,3-0,4%-os becslésről 0,15%-ra. Eközben a Goldman Sachs az eredeti várakozásoknak megfelelően továbbra is 2,3%-os brazil GPD-növekedéssel számol 2025-ben.

A júliusi-augusztusi fejlemények fényében tehát azt mondhatjuk, hogy Luláék „az első csatát” megnyerték, de a harcnak még nincs vége. Tudja ezt jól a brazil elnök is, aki már a Reuters-nek adott interjújában jelezte, hogy rövidesen felveszi a kapcsolatot a BRICS-országok vezetőivel, hogy egységes fellépést szorgalmazzon az országcsoport több más tagját is sújtó trumpi vámháború és az egyoldalú amerikai fellépés kapcsán. Augusztus 11-én Lula telefonbeszélgetést folytatott Hszi Csin-ping kínai elnökkel, aki biztosította arról, hogy támogatja országát szuverenitásának és jogos érdekeinek megvédésében. Hszi azt is közölte, hogy Kína kész együtt dolgozni Brazíliával annak érdekében, hogy országaik az „egység” és az „önellátás” mintáiként szolgáljanak a Globális Dél többi országa számára. Emellett egyetértettek abban, hogy a BRICS+-nak és a G20-nak kiemelt szerepük van a nemzetközi multilaterális diplomácia rendszerének megóvásában.

Augusztus elején Lula ugyancsak telefonon egyeztetett Narendra Modi indiai miniszterelnökkel, aki újabban a brazil elnökhöz hasonló cipőben kénytelen járni. Donald Trump ugyanis július-augusztus fordulóján 50%-os vámokat jelentett be Indiával szemben, amelyek augusztus 27-én életbe is léptek. E döntést az amerikai fél azzal indokolta, hogy Új-Delhi az ukrajnai invázió miatt szankciókkal sújtott Oroszországtól vásárol nagy mennyiségben kőolajat. „Briliánsan időzített” lépésével azonban Trump úgy tűnik, csak a korábbiakhoz képest is közelebb hozta egymáshoz a latin-amerikai és a dél-ázsiai térség vezető hatalmait. Egyeztetésük során Lula és Modi elsősorban a két ország közti kereskedelmi kapcsolatok intenzívebbé tételének lehetőségeit vitatták meg: a világ legnépesebb államként és gyorsan növekvő gazdaságként India ideális célpontja lehet a brazil energiahordozóknak, mezőgazdasági termékeknek és kávénak, míg Brazília az indiai gyógyszeripari és technológiai export számára jelenthet új piacokat.

Mindemellett szeptember 8-án, hétfőn a BRICS+ valamennyi tagországának vezetői közös, nagyjából másfél órás virtuális megbeszélést tartottak, ahol Lula megint csak amellett érvelt, hogy a BRICS-államok közti intenzívebb kereskedelem és pénzügyi integráció segíthet ellensúlyozni az amerikai protekcionizmus hatásait. A brazil fél által az egyeztetésről kiadott közlemény szerint az érintett országok vezetői az egymás közti szolidaritási, koordinációs és kereskedelmi mechanizmusok erősítésének módjait is igyekeztek feltérképezni.

Egyelőre tehát minden jel arra utal, hogy a Globális Dél meghatározó államaival – s különösen a BRICS-országokkal – szembeni kereskedelmi hadviselés éppen az ellenkezőjét váltja ki annak, amit az Egyesült Államok el szeretne érni. Az olyan déli országok, mint Brazília vagy India, nem meghajolnak az USA akarata előtt, hanem ellenállnak, erősítik együttműködéseiket és alternatívákat keresnek.

Washington az egyre kiszámíthatatlanabb vám- és kereskedelempolitikájával, illetve sokszor nyíltan zsaroló és egyoldalú fellépésével azt üzeni az érintett államoknak, hogy már semmilyen fajta kiszámíthatóságot vagy megbízható partnerséget nem kínál utóbbiak számára. Eközben a különféle amerikai vámok és büntetőintézkedések mindinkább a további gazdasági diverzifikáció és az USA-tól való függés még erőteljesebb csökkentése felé tolják a déli államokat, azaz az Egyesült Államok tulajdonképpen a saját befolyásoló/érdekérvényesítő/zsarolási potenciálját ássa alá.

A Trumpékkal szemben folytatott gazdasági harc tehát mintha bel- és külpolitikailag is sikeresen billentette volna ki Lula da Silva aktuális elnöki ciklusát az elmúlt időszak holtpontjáról. Az újabb fejlemények energizálhatják Brazília aktivitását mind a Globális Dél, mind Latin-Amerika vonatkozásában. Előbbi kapcsán a BRICS+ és a G20 kínálhat továbbra is alkalmas kereteket az olyan célok előmozdításában, mint a globális kormányzás intézményeinek reformja, a dollárhegemónia visszaszorítása vagy a Dél államainak képviselete. Ráadásul  novemberben kerül sor az amazóniai Belém városában a  ENSZ Klímakonferenciájára (COP30), amely ideális esetben akár a mostani Lula-kormányzat egyik „nagy pillanata” is lehet.

Latin- és dél-amerikai viszonylatban Brazíliának leginkább a regionális együttműködéseket és integrációt kellene dinamizálnia. Erőteljesebb koordinációt igényelne a térség jelenleg hivatalban lévő baloldali vezetőinek „összefogása” annak érdekében, hogy együtt hatékonyabban léphessenek fel a trumpi külpolitikával szemben. Könnyen lehet, hogy Donald Trump vámháborúja nyomán ismét felértékelődhet a Déli Közös Piac (MERCOSUR) keretében folytatott kooperáció, a már említett PIX pedig kiemelten fontos ütőkártya lehet a térség pénzügyi viszonyainak formálásában. Mindeközben a legutóbbi hírek szerint Luláék immár a baloldali Claudia Sheinbaum vezette Mexikó irányába is elkezdtek tapogatózni, ami a korábbiaknál közelebb hozhatja egymáshoz Latin-Amerika két legnagyobb gazdaságát.

Ahhoz azonban, hogy a most kínálkozó lehetőségekkel a regnáló brazil baloldal élni tudjon  – és nem mellékesen 2026 után is folytathassa a kormányzást –, Lulának és a Munkáspártnak fel kell vállalniuk egy, az eddigieknél is markánsabb nemzetközi agendát, amelynek révén Brazília képes lehet élni az ország potenciáljával, hogy Latin-Amerika regionális vezetője, valamint a Globális Dél felemelkedésének egyik katalizátora és a déli országok szószólója legyen egy mindinkább multipolárissá váló nemzetközi rendben.