Franciaország történetében első alkalommal indult eljárás a nőgyűlölő incel mozgalomhoz kapcsolódó terrorcselekmény ügyében – számolt be a Le Monde. A francia lap nyomozásra rálátó forrása szerint a mindössze 18 éves Timothy G.-t június 27-én, pénteken tartóztatta le a francia belügyi hírszerző ügynökség (DGSI) egy Saint-Etienne városában található középiskolája közelében. 

A magát az „önkéntelen cölibátusban élők” (involuntary celibate – incel) szubkultúra tagjaként azonosító gyanúsított táskájában két kést találtak, sajtóforrások szerint azzal gyanúsítják, hogy nők ellen tervezett támadást, a Nemzeti Terrorelhárító Ügyészség (PNAT) múlt kedden nyomozást indított vele szemben. A férfit egy vagy több személy elleni bűncselekmény elkövetésére irányuló bűnszövetséggel vádolják, és őrizetbe vették – közölte a PNAT.

Ez az első alkalom, hogy a terrorelhárító szervezet olyasvalaki ellen nyomoz, aki kizárólag az incel szubkultúra részeként azonosítja magát.

Timothy G. július 1-én megjelent a bíróság előtt, amely elrendelte az előzetes letartóztatását. A helyszínen jelenlévő AFP francia hírügynökség tudósítója szerint a vékony testalkatú fiú „félénknek tűnt, arca szinte szőrtelen”. Ügyvédje szerint Timothy nem egy tettre kész elkövető, hanem egy „szenvedő tinédzser” – számol be a Le Monde. 

A lap információi szerint a mérnöknek készülő 18 éves fiú a közösségi média felületeken (különösen a Tik-Tok-on terjedő) nőgyűlölő videók rajongója.

De pontosan hogyan szerveződik ez a gyakran erőszakhoz vezető online nőgyűlölő szubkultúra, mi a szerepe a közösségi médiának a veszélyes eszmék terjedésében, és hogyan reagál erre a politika? Ezekről kérdeztük Tófalvy Tamást, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Szociológia és Kommunikáció Tanszékének docensét.

Kik az incelek?

Az incel mozaikszó mögött álló szavak (involuntary celibate – önkéntelen cölibátus) nagyjából leírják a mozgalom alapvető ideológiáját és a tagjainak hozzáállását. Olyan férfiak követik ezt a mozgalmat, akiknek nem sikerül megfelelő szexuális/romantikus partnert találniuk, saját értelmezésük szerint önhibájukon kívül. Az incel nem egy egységes mozgalom, inkább nőgyűlölő, magányukért a nőket hibáztató gondolatok, elméletek tárháza.

„Ahogy más, hasonló mai eszmék, koncepciók  esetében (pl.: boomerezés, genZ-zés) úgy az incel európai megjelenésénél is megfigyelhető egy centrum-periféria dinamika. Vagyis az angolszász világból érkező kulturális hatásokat fogadjuk be, vesszük át, amely során megpróbáljuk rávetíteni a mi társadalmi berendezkedésünkre a más társadalmi közegek által kitermelt jelenségeket”

– foglalta össze az angolszász eredetű szubkultúra hazai/kontinentális megjelenésének módját Tófalvy Tamás médiakutató. 

Persze van európai, sőt hazai előzménye is az incel szubkultúráéhoz hasonló attitűdöknek.

„Ritkán kerül szóba az incel kapcsán az úgynevezett PUA – pick up artist [felszedő művész – a szerk] – szubkultúra, ami legalább a hatvanas évek óta létezik. Már akkor jelentek meg ismeretterjesztőnek szánt könyvek és tartalmak, melyek az ezredforduló után folyamatosan az internetre költöztek. De a hímsoviniszta, férfiközpontú megközelítések persze ennél is régebbiek: nagyjából 300 ezer éve meghatározzák az emberiség gondolkodásának jelentős részét.”

Ahogy például a QAnonnál, vagy a laposföldhívőknél és társaiknál, úgy az incelnél is rengeteg összeesküvés jellegű elméletet látunk. Ezek is a meglévő struktúrák, viszonyok mögött álló, a felszín alatt lévő erők hatalmában hisznek, jellemzően valamilyen feltételezett, de minden tudomásunk szerint nem létező aktorok és szabályok rejtett tevékenységének tulajdonítanak társadalmi jelenségeket. Ilyen a 80/20 elmélet, ami szerint a nők 80 százalékának csak a férfiak 20 százaléka kell – erről a Telexen Antoni Rita írt bővebben –, és ilyenek az olyan álbiológiai elméletek is, amelyek alfa és béta típusra osztja a férfiakat.

„Nagyon fontos szempont, hogy akik itt véleményvezérek, akik megnyilatkoznak ezekben szakértőként vagy mint guruk, tanácsadók, azoknak általában semmilyen típusú felhatalmazása, papírja, végzettsége stb. nincsen.”

Algoritmizálódott boszorkányüldözés

Az incelben és a többi internet-alapú szektában közös a rétegzett felépülés: a „belső rétegben” találhatók azok, akik például tartalmakat állítanak elő, az életmódjuk a szubkultúrához kötődik, részt vesznek az online fórumokon megjelenő diszkussziókban. A „középső rétegben” vannak azok, akik rendszeresen nézik a témában készült videókat, lelkiismeretesen követik az influenszereket, valamilyen szinten involválódnak a szubkultúrában. Végül a „peremen” vannak azok, akik maximum csak bizonyos tartalmakat néznek online, és szimpatizálnak az üzenetek egy részével.

Az incel kultúra formálásában olyan influenszerek, személyiségek is fontos szerepet játszanak, akik más, az incelhez közel álló ideológiákhoz, szubkultúrákhoz kötődnek, ilyen például a „manosphere”. Ezek a személyiségek – mint például Andrew Tate – jellemzően üzleti vállalkozást is építenek az ideológia köré.

„Ezek a szubkultúrák többnyire összefonódnak a digitális kapitalizmussal,

az ismertebb arcok követőket gyűjtenek, monetizálják a tartalmaikat. Érdekes azt látni, hogy amikor a platformok – hangsúlyosan – külső nyomásra letiltanak bizonyos szereplőket, akkor helyettük újak emelkednek fel, tehát az intézkedések ellenére az Andrew Tate-hez hasonló szereplők tartalmai sosem tűnnek el a platformokról”

– magyarázta Tófalvy, hogyan függ össze a tartalomelőállítás, a digitális platformlogika és ezeknek a szubkultúráknak a szerkezete. Továbbá a prostitúcióra kényszerítéssel, az Egyesült Királyságban nemi erőszakkal és emberkereskedelemmel vádolt – és Romániában korábban el is ítélt – Andrew Tate azon videói, amelyekben nem jelenik meg konkrétan gyűlöletkeltés, a mai napig sokak számára és könnyedén elérhetők – így nézetei továbbra is terjednek. 

Ráadásul a Tik-Tok, Instagram, Facebook, Youtube és hasonló platformok működéséből adódóan hiába kerül le egy csatorna, az oda felkerülő videókból addigra több rövidebb vágat születik, amit más oldalak újraközölnek. Tófalvy szerint

„a remix- és újrapublikálás alapú online kultúrában igazából lehetetlen teljes mértékben eltüntetni ezeket a tartalmakat.”

Az ilyen tartalmak „eltüntetése” azért is nehézkes, mivel hiába tiltanak be platformok egy-egy kulcsszót vagy kifejezést, az internet sokszereplős, kreatív világ, ahol könnyű alternatív módon kifejezni ugyanazt. Így hiába törölték az „incel” Reddit fórumot, a szakértő szerint biztosak lehetünk abban, hogy más néven, esetleg más platformokon továbbra is napirenden van a témakör kitárgyalása, az incel ideológiák és tartalmak terjesztése.

Terjedésük pedig nem csak magától történik. Ezeket a tartalmakat az algoritmusok felcímkézik, és az arra fogékonyak elé teszik – a címkézési gyakorlat következtében pedig különböző hasonló szubkultúrák (manosphere, alt-right, QAnon stb.) közötti átfedések okán ezek egymást is népszerűsítik.

A népszerűvé válásukban az üzlet mellett több kutatás tanúbizonysága szerint is szerepet játszanak társadalmi körülmények is. A mobilitás hiánya, az elszegényedés és az elmagányosodás gyakran indulatokat szül, és bűnbakképzéshez vezet.

Az incel esetében a nők a bűnbakok.

„Ezt is láttuk már a világtörténelemben: a boszorkányüldözések és boszorkányégetések kapcsán történeti-szociológiai kutatások bizonyították, hogy azok a közösségen belüli erőviszonyok következményeiként jöttek létre.”

Ahogy a boszorkányság vádja, úgy az áltudományos incel-elméletek is eszközök a gyűlölet igazolására. A falvak főtereit és a kocsmai vádaskodásokat felváltották az internetes fórumok: az incel felületei a már említett Reddit mellett az annál is kevésbé szabályozott 4chan, kevésbé nyilvánosan pedig a Discord, a Telegram és ezekhez hasonló chat alkalmazások. Ezeken a platformokon folynak a belső kör világnézeti vitái, az ezekből létrejövő tartalmakat pedig a hagyományos közösségimédia-felületeken fogyaszthatja a külső kör. Közülük sokan az önsegítés szándékával, egy-egy adott problémára (például pártalálási nehézségek) való válaszkeresés során kerülnek kapcsolatba a külső tartalmakkal.

Menő kocsiktól terrorizmusig

A bevonódást a szakértő szerint egy spektrumon lehet leírni a legjobban, aminek egyik végén állnak azok, akiknek imponál, hogy Andrew Tate milyen kocsikkal jár, a másik végén meg azok, akik eljutnak egy terrorcselekményig. 

„A szubkultúrák kézhezálló szocializációs eszközei egy fiatalnak. Annak, aki keresi a helyét a világban, egy ilyen közeg tud eszközkészletet adni a világ értelmezéséhez. Megvan benne a hierarchia, megvannak az értékek, megvan az, hogy miről mit érdemes gondolni”

– fogalmazott Tófalvy, hozzátéve, hogy persze nem mindegy, hogy ez a szocializációs közeg a hatalommal szembeni punk, a skinhead vagy a nőgyűlöletre építő incel szubkultúra. És amíg az előbbiekről már tudjuk, hogy világszerte elterjedtek, addig a követőkkel egyelőre elsősorban az Egyesült Államokban rendelkező incellel kapcsolatban még nehéz megállapítani, hogy Európában mennyire lesz meghatározó.

Így az is kérdés, hogy az online trendekre több éves, vagy akár évtizedes késéssel reagáló döntéshozók hogyan lesznek képesek gátat szabni a káros ideológiák terjedésének. Tófalvy szerint a platformokat átláthatóbb működésre kényszerítő DSA és DMA európai uniós törvénycsomagok már efelé mutatnak. A hatalmasra nőtt internetes vállalatok lobbierejével szembeni harcban az dönthet majd, hogy létre tud-e jönni náluk erősebb nemzetközi szabályozói összefogás.