A Szuverenitásvédelmi Hivatal mindenáron külföldi ügynököket akar fogni. Egy viszont biztos: a fideszes Halász János által szerdán benyújtott törvénytervezet, ha azt ebben a formában elfogadják, egy dologra jó: sajtócenzúrára és a civil szervezetek még súlyosabb ellehetetlenítésére. Külföldi ügynököt ugyanis nem így fogunk meg.

Sokan hiányolták a húsvétkor elmaradt orbáni nagytakarítást. Igaz, hogy a miniszterelnök februári beszéde és márciusi verbális poloskairtása során a nagypénteki és a húsvétvasárnapi tettek is elmaradtak. Sőt, Elon Musk sem nyomozta ki eddigre, kik kaptak USAID-pénzt, hogy háborút csiholjanak békés kis hazánkban.

A kormány viszont nem maradt adós: kedden éjfélkor mégis benyújtásra került egy „A közélet átláthatóságáról” címet viselő törvényjavaslat, amely ebben a formában akár irodalmi kisepikának is beillene.

A részletek megdöbbentőek, de egyben megkapóak is. Kiderül például a kétharmados szupertöbbség parlamentje elé terjesztett anyagból, hogy azok a szervezetek kerülnek feketelistára, amelyeknek „tevékenysége Magyarország szuverenitását veszélyezteti”. Az ilyen szervezet a tervezet szerint nem igényelhet majd a civileknek járó 1 százalékos támogatást, külföldi  – akár EU-s pályázati – támogatást nem vehet fel, vagy ha felvesz, vissza kell fizetnie addig, amíg a listán van.

Ilyen tevékenységet pedig a szöveg szerint az valósítana meg, aki:

„a) a demokratikus vita, valamint az állami és társadalmi döntéshozatali folyamatok

befolyásolására irányuló tevékenység – ideértve az állam közhatalmi feladatait gyakorló

személyek döntéshozatali eljárását befolyásoló tevékenységet –,

1. b) a választói akarat befolyásolására irányuló tevékenység, illetve az olyan tevékenység, amely befolyást gyakorolhat a választások kimenetelére.”

Mindezt pedig külföldről érkezett pénzből teszi.

A tervezet viszont nem áll meg itt, az indoklás tartalmi elvárásokat is megfogalmaz a szervezetek felé, konkrétan közli mely témákban „veszélyeztetik a szuverenitást. Ezt a részt akárhonnan is nézzük, csak egyféleképpen lehet értelemzni:

a kormányzat előírná, hogy egyes témákról a sajtó és a civil szervezetek mit gondoljanak, tehát cenzúrázná őket.

„A törvény rendelkezései szerint Magyarország szuverenitását veszélyezteti a külföldi támogatásból finanszírozott, a közélet befolyásolására irányuló minden olyan tevékenység, valamint törekvés, amely

1. a) Magyarország független, demokratikus, jogállami jellegét;
2. b) a magyar nemzet egységét és összetartozását, a határainkon kívül élő magyarok sorsáért való felelősséget;
3. c) a házasság, a család és a biológiai nemek elsődlegességét;
4. d) a béke, a biztonság és a más országokkal való együttműködést;
5. e) Magyarország alkotmányos önazonosságát, keresztény kultúráját sérti, negatív színben tünteti fel, vagy azok elleni fellépést támogatja”

A szöveg sutasága miatt talányos  mi alapján lesz valaki célpont. Annyi bizonyos, hogy az ilyen feketelistára (avagy indexre) tett szervezeteket a NAV teljes ellenőrzés alá vonhatja, bankszámláikat zárolhatja, büntethet, a szervezetet megszüntetheti. 

Az éjjel benyújtott törvénytervezetre az Orbántól független egyes médiatermékek reakciója másnap reggel pánikszerű volt.

„Jó reggelt, Oroszország!” – köszönt be a Telex cikke, a mellékelt grafikán vörös árnyalatos Oroszország-alakra írták fel Magyarország nevét. A Szuverenitásvédelmi Hivatalt bemutató videós anyag címében pedig nem felejtették el leírni: Lánczi Tamás főszuverén a „kommunista hagyományokat” őrzi.

„A kormány a saját új ÁVH-jának törvényi furkósbotot akar adni a független civil szervezetek, a független sajtó, a független alkotóközösségek, a mindenkori hatalmat számonkérő jogvédők vegzálására” – írta Karácsony Gergely főpolgármester, akinek ugyancsak az jutott eszébe, hogy Budapest nem Moszkva.

A magyar liberálisoknak tehát bármiféle represszióra, jogtalanságra, tömeges jogfosztásra rendre csak és kizárólag az államszocializmus jut eszébe párhuzamként. Az egy időben mindenhol emlegetett fasiszta párhuzam szépen lassan és alamuszi módon „kiment a divatból”. De hogy még a szélsőjobbos, turbónacionalista, turbókonzervatív orbánizmust és putyinizmust is úgy próbálják eladni, hogy az azért rossz, mert valahogyan „kommunista”, már valóban óriási csúsztatás.

Az ügy sajnos egyáltalán nem mellékes probléma. A civil szervezetek százait, köztük a média jelentős részét is nehéz helyzetbe hozó külföldi pénztiltást is a titkos „kommunista” nemzetiközi hálózat felgöngyölítésére hivatkozva vezetik be.

„Te vagy a kommunista!” – mutogatnak tehát most egymásra „antiglobalista” kormányemberek és büszkén nemzetközi, nyugatpárti megmondók és cikkírók. A reakciók egy részében viszont a gyermek az, amely sok bába közt elvész.

Nemzetközileg, geopolitikailag feszült időket él meg egész Európa. Az ukrajnai háború és a gázai brutális népirtás kitörése körül és után szinte minden EU-s és amerikai állampolgár megtapasztalhatta, hogy a szabad szervezkedés, gyülekezés, véleménynyilvánítás már a világnak ezen a táján sem olyan egyértelmű szabadságjog, mint amilyen tíz éve volt. Tüntetéseket tiltanak be, előadásra meghívott politikusokat utasítanak ki országokból, aktivistákat nemcsak az állásukból távolítanak el, de akadt példa rá, hogy egy teljes német szövetségi államban tiltanak el valakit szakmájától politikai okok miatt, egy egyetemi újságban megjelent véleménycikk miatt külföldi doktoranduszt fognak le egy vezető egyetemen. A háborúk egyidejűleg elhozták a politikailag szűrt információk, a barát-ellenség felismerő automatikus cselekvés uralmát.

Arról már nem is beszélve, hogy a helyzet Putyin Oroszországában a nyilvánosság és a szabadságjogok utolsó morzsáit is félresöpörte. Ukrajnában pedig olyan, egyre kegyetlenebb kényszersorozási hullámhoz vezetett el, hogy a férfi lakosság jelentős része még a lakásból is nehezen tud kilépni.

A fegyverkezés és háborús retorika már a nyugat-európai jóléti államok maradék vívmányait is veszélyezteti. Magyarország helyzete ebben az együttállásban labilissá vált. Nem lehetséges pár hónap alatt lecserélni a paksi atomerőművet, vagy orosz gáz helyett méregdrága nyugati cseppfolyósított földgázzal megoldani a hazai igényeket. Energiapolitikánk pedig a NER szövetségi politikájának alapja is. Ettől függetlenül politikai pávatáncunkra, újkori Kállay-kettősünkre jellemző, hogy a felfegyverkezésből mi is alaposan kivesszük a részünket. Ez pont olyan szükségszerűség a jelenlegi rendszerben, mint energiafüggőségünk az oroszoktól. A hadsereg épül tehát, az EU és NATO kívánalmainak megfelelően, az ellenség személye pedig, aki ellen nyergelni kell, nem ismert, vagy inkább jótékony homályban marad.

Ebben a környezetben akár érthető is lenne, hogy a magyar kormány valóban az ország érdekeit sértő, külföldi befolyásolás ellen fel kívánna lépni. A baj csak az, hogy a most nyilvánosságra került írásműnek ehhez a célhoz köze sincsen.

Átvehette volna például a kormány az általuk is sokat emlegetett amerikai gyakorlatot. Ott közel száz éve a Foreign Agents Registry Act (FARA) már a helyi demokratikus jogrendbe is beépült. Ez egy olyan átlátható, a politikát és a közéletet befolyásoló szervezetek számára kötelező nyilvántartás, amelyben fel kell tüntetniük magukat, ha bizonyos arányban külföldi forrásokból tartják fenn magukat. A FARA szerint külföldi „lobbitevékenységet” végző „ügynöknek” minősül az Egyesült Államokban mindenki, aki „utasításra, kérésre vagy irányítással, ellenőrzéssel” jár el a megbízó külföldi kormány és magánszemély érdekei szerint.

A regisztráció viszont nem jelent szájzárat, és egy 1995-ös módosítás szerint már nem tartozik a listázandó tevékenységek közé a  „politikai propaganda”. Ez a kitétel a törvényben ugyanis az USA Legfelsőbb Bírósága egy 1987-es döntése alapján szólásszabadság korlátozására alkalmas.

A FARA bizonyos esetekben meghatározhatja például azt a maximális összeget, amit külföldi lobbizást végző nyomásgyakorló civil szervezet, média, aktivista csoport stb. legálisan felvehet. De a szabályozás ebben a formájában mégis demokratikusnak mondható: az USA állampolgárainak joga van tudni, ha valakit vagy valakiket főként külföldről támogatnak, de az USA kormányának nincs joga csak ezért kipenderíteni bárkit a közéletből vagy akár az országból. Ha a kormány célja az lenne amit állít, nevezetesen külföldi befolyásolási kísérletek elhárítása, akkor tehát lenne erre értelmes eszköze is.

A kedd este beadott törvénytervezet világossá teszi: nem erről van szó. A civil társadalmat akarják térdre kényszeríteni, akik ellen lassan egy évtizede folyik a háború. Kezdődött ez a média jogászkodással és pénzzel történő átfordításával, folytatódott a Norvég Alap magyarországi támogatásának 2014-es ellehetenítésével. Majd miután évekig arról beszéltek, hogy az egyéni és belföldi adományok elfogadhatóak, míg a „külföldi támogatás” gyanús, sőt később tilalmas, aközben a mostani törvénytervezet már a mikroadományok és az 1 százalékos felajánlások ellehetelenítésével éppen a korábban bátorított finanszírozási módszert zárja el. Kérdés: hogyan lehet így még Magyarországon médiát működtetni, ha az ember nem a Megafonnak vagy Origónak járó kormányzati támogatásból kíván propagandát gyártani esetleg?

A kedd éjjel benyújtott törvénytervezet azt jelenti, hogy a magyar kormány véletlenül sem ezt a még valamivel korrektebb utat választotta. Hatalmával kíván visszaélni akkor, amikor a kiüresített „ügynöközés” mentén próbálja meg a civil szférát és a médiát elhallgattatni. Ez sajnos súlyos következményekkel jár azokra nézve is, akik mint én, hiszik azt, hogy Magyarországon a törvényhozásnak egyébként dolga van a külföldi lobbitevékenység és az újságírás elválasztása terén. Dolga van, de minden körülmények között csakis demokratikus alapon, és nem úgy, hogy a két kategóriát teljesen összekutyulja az üstben.

A törvénykezési sietség valódi oka persze nem is lehetne egyértelműbb: Orbán Viktor és pártja vesztésre áll a Fidesz-KDNP egykori kliense által összehozott Tisza Párttal szemben.

Noha az egykori kliens, mára ellenzéki vezető Magyar Péter többször kinyilvánította, hogy a most megtámadott médiát például nem is kedveli, ez Orbán Viktort nem zavarja abban, hogy ő is a médiát és általában a civilek egészét vegye célkeresztbe. Mert a törvény elfogadása esetén sokakat érintene még: szociális munkásokat, gyermekvédelemmel, jogvédelemmel általában foglalkozókat bélyegez meg. Mindezt azért, mert úgy hiszi, vagyis azt akarja, hogy szavazói úgy higgyék: bukásához csakis a külföldi háttérhatalom ádáz aknamunkája vezethet el. Mintha már magát a bukást próbálná meg előre elmagyarázni.

Mert amíg a Tisza Pártot is be nem tiltja, ők a jövő évi választásokon el fognak indulni. És ilyen törvénytervezetek ellenére is egyre kevésbé valószínű, hogy a Fidesz nyerni tudna ellenük. Én legalábbis, az elém táruló kapkodásból ezt tanultam meg.