Ismét teltházas könyvbemutatót tartottunk a budapesti Gólya presszóban: ezúttal barátunk, szövetségesünk, Szalai Erzsébet Mi a munka és mi a kapitalizmust? – És mi jöhet utánuk? című, a Napvilág kiadó gondozásában megjelent munkája volt terítéken. Az ünnepélyes alkalmon velünk tartott Melegh Attila szociológus, Gagyi Ágnes szociológus, Marosán Bence filozófus és maga a szerző is. A beszélgetést munkatársunk, Kőszeghy Ferenc moderálta.

„Világ proletárjai, pihenjétek ki magatokat!”

– olvashatjuk az értékkritikai iskola kiáltványának zárlatában. A bérmunka egyeduralmának korában egyre több kritikai gondolkodó társadalmunk problémáit a munka fogalmából vezeti le. Velük folytat izgalmas polémiát új könyvében Szalai Erzsébet, miközben Marxot is megújítva olyan nagy kérdésekre keresi a választ, mint hogy lehetséges-e még az osztályharc az újkapitalizmusban, vagy hogy egy posztkapitalista világban is lennie-e kell munkának?

Mindeközben éles szemmel elemzi azokat a tendenciákat, melyek Donald Trump újraválasztásához és a Szilícium-völggyel kötött szövetségéhez vezettek, valamint amelyek e szövetségből következhetnek. Ezekről a kérdésekről volt szó tehát a bemutatón is, melyet a szerző kifejezetten azért szervezett, hogy pályatársaival a nyilvánosság előtt, a könyve nyomán vitassa meg őket.

A beszélgetés elején Melegh Attila hosszan méltatta a könyvet. Melegh szerint

a könyv „nem egy elméleti tudós egyéni nyomasztása”, hanem felhívás egy olyan tiszta és egyenes gondolkodásra, amely nem moralizál és nem vész el a piac partikularitásában, hanem feltárja azokat a viszonyokat, amelyek a tőke felborult hatalmát jellemzik, de egyben egy új történelmi kor felé tolják társadalmunkat.

Marosán Bence ezt azzal (is) egészítette ki, hogy nem csak fontos, de aktuális, jól érthető és élvezetes munka Szalai könyve, melyet így bátran ajánl mindenkinek olvasásra. Gagyi Ági konkrét példával illusztrálta, hogy miért annyira jó olvasni a könyvet:

„ez egy optimista szöveg, mert bár nagyon rossz tendenciákat ír le, de nem adja fel azt az igényt vagy természetes kiindulópontot, hogy nekünk jogunk van a kollektív problémákról saját dolgainkként gondolkozni.”

Szalai Erzsébet első felszólalásában elmesélte a könyv megírásának személyes indítékait. Azt, hogy hogyan élte meg, mikor a 90-es évektől kezdve a munkások, a dolgozók, sőt a munka maga érzékelése szerint eltűntek itthon az értelmiségi diskurzusokból és a társadalmat reprezentáló alkotásokból.

„Itt valami hatalmas simli történik, itt a munkásokat ki akarják tenni a társadalomból. Na nem úgy, hogy nem dolgoztatják őket, hanem hogy a létüket közben letagadják!” – fogalmazott.

Ez a felismerés és a Krízis csoport fentebb linkelt kiáltványa vezette a munka kérdésének újragondolására. Utóbbiról az első benyomása az volt, hogy az a baloldal válságának tünete, a „fürdővízzel együtt a gyereket is ki akarja önteni”. Velük, az értékkritika iskolával bonyolódik tehát vitába ebben a könyvben, mert habár nagyra tartja őket, radikálisan nem ért egyet azzal a feltevéssükkel, hogy a társadalom zárt és önmagát automata módon újratermelő rendszer volna. Ebből az egyet nem értésből fakad a könyv már említett optimizmusa.

A könyv szerzője a bemutatón a legújabb világpolitikai fejleményekre is reagált. Mint elmondta, könyvének egyik fő állítása, hogy a rendszer és az abban tevékenységeket végzők, azaz a struktúrák és az ágensek viszonya történetileg változik: van, amikor a strukturális meghatározottságok dominálnak, máskor nagyobb a cselekvési tere az ágenseknek. Most pedig olyan új technológiai változások következtek be és következnek a digitális kapitalizmusban (mint a mesterséges intelligencia), ami bizonyos ágenseket felvértez a struktúra átalakításának képességével.

„A neoliberális újkapitalizmusban a struktúra uralkodik. A tőkéseknek nagy hatalmuk van, de egyenként ők is kiszolgáltatottak a rendszernek. (…) Ám mostanra az amerikai tech cégek annyira megerősödtek, hogy képesek kiugrani a struktúrából, azt a maguk képére formálni (…) A Trump-jelenségnek legalább annyira fontos tényezője Elon Musk, mint az, hogy Trump autoriter. Most fordul a kocka, az ágensek fogják megint dominálni a struktúrákat.”

A beszélgetés további részében a vita a szerző ezen állításai nyomán bontakozott ki, számos izgalmas álláspontot érintve. Persze a beszélgetőtársak még így, bő egy órában sem merítették ki a könyvet: több fontos kérdés érintetlen maradt, lehetőséget adva a további beszélgetésekre. A szerző maga pedig megígérte, hogy még számos írás várható tőle, amely tovább gördítheti a közös gondolkozást.