Orbán Viktor lement vidékre: kisboltossal ölelkezik, ellenőrzi, milyen jól működnek a kormány falutámogató programjai, CSOK-os házat szemrevételez, roma fiatalokkal szelfizik, „utcafórumot” tart, beveti minden sármját az asszonyoknál is. A miniszterelnök a napokban elfuvarozta a drogellenes kormánybiztost is a mindössze 1218 lelket számláló Heves megyei Tarnazsadányba, ahol arról beszélt a helyieknek, azért jött, hogy felszámolja a „gyerekeinket” tönkretevő drogkereskedelmet, ami nagyon elszaporodott a községben és a környéken is.

Egy másik videóban Orbán Tarnazsadányba menet beszélget Horváth László kormánybiztossal. Miután a miniszterelnök jajongva végighallgatja Horváth kiselőadását a patkányméregből és higítóból kevert dizájnerdrogokról, mintha az elmúlt 15 évben egyszer se hallott volna erről, végre kimondja a lényeget: pedig ezekben a cigány közösségekben a kormány próbált „mindenfajta segítséget megadni a munkavállalás felé”. Horváth szerint sokan éltek is a lehetőséggel, de most mégis újra nagy baj van, Tarnazsadányban például 100-150 szerhasználó van, újra segíteni kell.

Egyre határozottabban körvonalazódik tehát, hogy ki valójában a kormány drogellenes háborújának célpontja. Amint azt már a kormánybiztos is pedzegette az elmúlt hetekben, a szegények szerinte „maguk alól rúgják ki a széket” azzal, hogy nem fogadják el a kormány segítő kezét, amely kihúzhatná őket a nyomorból, sokan inkább a szerhasználatot választják. Ezt a méltatlan, igazságot nyomokban sem tartalmazó gondolatmenetet fűzi tovább Orbán azzal, hogy kimondja: ezek a szerhasználatba belecsúszó szegények szerinte valójában a cigányok. A tökéletes alanyok, akiket hibáztatni lehet a helyzetükért. Akiket egyszer – saját állítása szerint legalábbis – megmentett már a kormány azzal, hogy munkát adott nekik, de egye fene, megmenti őket újra. Elvégre most a „gyerekeinkről” van szó.

A hónapról hónapra egyre többek számára egyre nehezebben megfizethető élelmiszerárak, az egyre mélyülő szegénység közepette tényleg képes azzal kampányolni a kormány, hogy a szegényeket (avagy a kormány szerint a cigányokat) a dílerektől kell megvédeni. Nem a szegénységtől. Ha nincs díler, nincs szerhasználat – nagyjából eddig terjed a kormányzati logika. Ehhez nem kell bonyolult szakpolitikai vállalásokat tenni, nem kell hibákat elismerni, nem kell a valódi okkal, a szegénységgel foglalkozni, elég a rendőrséget csapágyasra hajtani a választásokig, erről könnyű kommunikálni, ezt szavazatra is lehet váltani. Nehéz nem arra következtetni, hogy a nagyszabású drogkereskedelem ellenes háború a legkiszolgáltatottabbak szavazataira vadászik. Tekintve, hogy ma Magyarországon szinte lehetetlen kitörni a szegénységből, a munka sokaknak nem jelent megélhetést is, a kormány pedig a szegény falvak magára hagyásával párhuzamosan hagyta az elmúlt 15 évben, hogy a dizájnerdrogok letarolják a kilátástalan helyzetű fiatalokat, Orbán ígérete, hogy megvédi a gyerekeket, a látványos rendőrségi rajtaütések, a hirtelen – egy időre legalábbis – eltűnő dílerek most igenis sokat jelenthetnek azoknak, akik saját közösségeikben, esetleg családjaikban, testközelből tapasztalják a szerhasználat hatásait. Puszta rendőri erővel és törvényi szigorral azonban csak kampányszerűen lehet visszaszorítani a droghasználatot. És ez pont megfelel így a Fidesznek.

„Nem lesz könnyű felszámolni, de kitartóak vagyunk, a polgármester úrral megállapodtam, hogy ezt hosszú időn keresztül addig fogjuk folytatni, amíg fel nem számoljuk, meg nem szabadítjuk magukat ettől a kábítószer-hálózattól, hogy normálisan tudjanak élni, úgy, ahogy  a kábítószer előtti időkben éltek”

– mondta Orbán.

De hogy éltek a dizájnerdrogok előtti időkben ezek az emberek? Pont olyan rosszul, mint most. És meddig tarthat a „hosszú időn” keresztül folytatott drogüldözés? Nyilvánvalóan nem örökké.

Szültél ma már?

A miniszterelnök februári évértékelő beszédében nem csak drogellenes háborút hirdetett, hanem a nőkhöz is szólt. Bár itt lett volna a lehetőség, hogy például a nők elleni erőszak visszaszorításával kapcsolatos intézkedéseket jelentsen be a kormány, miután a rendőrség épp Orbán évértékelője előtt nem sokkal kényszerült magyarázkodni és felülvizsgálni saját működését a nagy port kavart V. kerületi nőgyilkossággal kapcsolatban, a miniszterelnök inkább a már jól megszokott módon inkább a nők méhében turkálást érezte politikailag kifizetődőbbnek. A nők nőként ugyanis értelmezhetetlen entitások a kormány szemében. A nők csak anyaként léteznek. Aki szül, annak jár csak bármilyen segítség.

A tarnazsadányi „utcafórumon” Orbán külön köszöntötte az „asszonyokat” is. Azokat a nőket, akik szültek és dolgoznak, tehát érdemesek a kormány által újonnan bevezetett adómentességre. Bár nehezen értelmezhető, Orbán miért épp a tarnazsadányi anyákat szólította meg – akik minden bizonnyal jobban értékelnék a 15 éve változatlan, 12 200 forintos családi pótlék megemelését vagy az állami támogatások kiterjesztését a szegény családok részére is a béralapon járó szja-mentesség helyett, amivel a magasabb keresetűek járnak igazán jól –, de ez ügyben is sejthető, hogy a Fidesz inkább szavazatokat, mintsem újszülötteket remél az intézkedéstől. Erre utal az is, hogy a korosztályonként fokozatosan bevezetett adómentesség 2029-re a 60 év feletti anyákra is vonatkozni fog már.

Az szja-mentességtől nem fog növekedni a gyerekvállalási kedv, amíg a szülészeteken bevett gyakorlat a nők bántalmazása és megalázása, amíg a láthatatlan, fizetetlen gondoskodó munkák nagy részét a nők végzik el, amíg a munkahelyeken diszkriminálják a nőket szülés után, amíg rohad minden közszolgáltatás, ami segítené a szülőket és a gyerekeket.. Többek közt ezek a tényezők ténylegesen visszatartják a nőket a második – vagy akár az első – gyermek vállalásától.

Rengeteg ok és élethelyzet állhat a gyermektelenség mögött. Mint a Patent Egyesület is felhívta a figyelmet: ha egy nő nem kap szja-mentességet, attól még lehet, hogy szeretne gyereket, de éppen a megfelelő körülmények kialakításán dolgozik; lehet, hogy 30 év felettiként nem szeretne egynél több gyereket; lehet, hogy örülne egy második gyereknek, de valamilyen okból kifolyólag nem lehetséges, hogy több legyen; lehet, hogy 30 év alattiként nem szeretne gyereket; lehet, hogy semmilyen életkorban nem szeretne gyereket és lehet, hogy szeretne gyereket, de nem lehet.

A jóléti intézkedéseket az anyasághoz kötni – pláne egy súlyos megélhetési válságban –, és ezzel feszültséget kelteni a nők közt, puszta aljasság. Legalább akkora, mint azt hazudni, hogy a gyerekek a dílerek miatt lesznek függők.