A romániai választási iroda épülete előtt Bukarestben vasárnap este összecsaptak Călin Georgescu független elnökjelölt szimpatizánsai és az épületet védő csendőrök. Az incidensre azután került sor, hogy a választási iroda elutasította Călin Georgescu jelöltségét. A tiltakozók a hír hallatán áttörték a biztonsági kordont, az összecsapás során pedig legalább tízen megsérültek, a csendőrség ötszáz embert igazoltatott.
A választási iroda a döntését a tavaly november 24-i elnökválasztás első fordulójának eredményét érvénytelenítő alkotmánybírósági határozat megállapításainak figyelembevételével, formai és tartalmi okokra egyaránt hivatkozva hozta meg. Arra jutott, hogy az elnökválasztás első fordulóját (melyről itt írtunk részletesen) megnyerő Georgescu az ország alkotmányos rendjének megsértésére biztatja követőit, így az indulása elfogadhatatlan; valamint hogy amennyiben ismét nyerne, úgy az alkotmánybíróság a már tavaly meghozott döntése értelmében kénytelen lenne újra érvényteleníteni a választás eredményét. Ezek mellett a kifogások mellett a választási iroda a májusra halasztott megismételt elnökválasztáson való induláshoz szükséges dokumentumokat is hiányosnak találta. Georgescu a döntés miatt az alkotmánybírósághoz fordult, amely kedd délután dönt az ügyben – az előzményeket látva aligha a szélsőjobboldali jelölt javára.
Frissítés (18 óra): Az Agerpres híroldal közlése alapján a Maszol.ro arról ír, hogy az alkotmánybíróság elutasította Călin Georgescu összes óvását, tehát a független jelölt nem indulhat a májusi államfőválasztáson. Az alkotmánybíróság épülete előtt ezekben az órákban tüntetők gyülekeznek.
Elsőből: kizárt?
Az újabb fejlemények kétségkívül tovább mélyítik a romániai politikai elit válságát.
Georgescu minden közvélemény-kutatás szerint messze a legtámogatottabb induló, vélhetőleg a szavazatok negyven százalékát megszerezve megnyerné az újabb voksolás első fordulóját. A második helyre esélyes jelölteket, a függetlenként induló, de a jobboldali pártok által támogatott Nicușor Dant, Bukarest polgármesterét; a szociáldemokraták (PSD) és a Romániai Magyarok Demokrata Szövetsége (RMDSZ) által is támogatott Crin Antonescut; de a mostani államfőt, a még az indulását fontolgató Ilie Bolojant, a jobboldali, kereszténydemokrata Nemzeti Liberális Párt (PNL) tagját is fölényesen megelőzné. Annak ellenére van ez így, hogy a legfőbb ügyészség februárban illegális kampányfinanszírozással és az alkotmányos rend megdöntésére való felbujtással gyanúsította meg, hatvan napos hatósági felügyeletet rendeltek el ellene.
A választásból való kizárása megerősítheti azokat, akik puccsot, a választói akarat felülbírálását látják az alkotmánybíróság és a választási iroda döntései mögött. Emlékezhetünk rá, hogy JD Vance amerikai alelnök 2025. február 14-i müncheni biztonsági konferencián elhangzott beszédében éppen a romániai példával illusztrálta a nézete szerinti európai antidemokratikus folyamatokat. Kétségkívül a nem közvetlenül választott tagságú, a törvényhozást korlátozni hivatott alkotmánybíróság a hívságos bírálatokon túl is könnyen a kritikák kereszttüzében találhatja magát.
A belülről jött idegen
A romániai elnökválasztás első fordulójában a függetlenként induló, szélsőjobboldali pártok támogatását élvező, a fasiszta vasgárda iránt megértőnek bizonyuló Georgescu végzett az első helyen, mellette pedig a választás második fordulójába Elena Lasconi, a neoliberális USR (Mentsük meg Romániát) jelöltje jutott be. A szélsőségesen nacionalista AUR jelöltje, George Simion végzett a negyedik helyen, ami azt jelentette, hogy Georgescuval együtt a szavazatok több mint harmadát a szélsőjobboldal szerezte meg. A fennállása óta példátlan módon a balközép Szociáldemokrata Párt (PSD) jelöltje nem jutott a második fordulóba. Marcel Ciolacu néhány ezer szavazattal lemaradva a harmadik helyre szorult.
Georgescu a szélsőjobboldal felé való irányulásán túl az atlantista szemléletű politikai erők ellenérzéseit is kiváltotta, amikor kijelentette, elnökké választása esetén megszünteti az Ukrajnának nyújtott katonai segélyeket, s felvetette, Ukrajna egyes részeit Románia magához csatolhatná. A nem minden tekintetben NATO-párti, valamiképpen a „két hatalmi blokk”, Oroszország és NATO közt egyensúlyozó, de az uniós és a NATO-tagságát megtartó vízió az ukrajnai háború szomszédságában csakhamar az „oroszpártiság” bélyegét sütötte Georgescura. A nyilvánvaló téveszméket hirdető politikus, aki már harminc éve különféle romániai minisztériumok fenntartható fejlődéssel és környezetvédelemmel kapcsolatos hivatalainak oszlopos tagja, a Római Klub és az ENSZ hasonló szerveinek intézményvezetője, sikeresen pozicionálta magát az „elit” kihívójaként. Nem véletlen, hogy Donald Trump bizalmát élvezi a magát „ultra pro” Trumpnak nevező Georgescu, a hasonlóság köztük szembeszökő.
Az ellene folytatott eljárások során pedig a „jogállam”, az „államiság” őrzőjének szerepét is sikerült magára öltenie. Az ellenség egyértelmű: a kommunizmus, a szocialisták. „Kommunizmusban élünk, semmi szabad és törvényes nincs mindabban, ami történik”, adta tudtul Georgescu a Facebookon, hogy szerinte milyen okból kezdődött el ellene a nyomozás. Mi több, a demokrácia őrzőjeként lépett fel: a rá mért ütés, az alkotmánybíróság döntése, jelezte, pofon a „demokráciának az egész világon”. A „hagyományos értékek” hangsúlyozása, a kispolgárság érzületeire való apellálás, a romantikus antikapitalizmus, mely a külföldi vállalatok tevékenységét bírálja, de a „hazai” cégek gyakorlatában nem ismer rá a tőkeérdekre: ez az ideológia – a Nemzeti Liberális Párt finanszírozta Tik-Tok-kampányt felhasználva – sikert aratott.
Ehhez a sikerhez azonban az uralkodó osztály politikai csoportjai is hozzájárultak.
Antikommunizmus és fasizmus
A rendszerváltás után újraéledő történelmi pártok (a szociáldemokratáktól és liberálisokon át a kereszténydemokratákig) magukévá tették a neoliberális doktrínát, mely a magánosítás, a társadalom mind több szegmensének piacosításában, az állami ellátórendszer visszaépítésében látta Románia problémáira a megoldást. Ahogyan ezt Kiss Tamás szociológus novemberben a Mércének elmondta, míg a „kilencvenes években az osztályalapú törésvonal politikai jelentősége egyértelmű volt, és a munkásosztálynak volt valamiféle képviselete a román politikában”, a kétezres években immár az SPD is a neoliberális útra tért, régi szavazóit pedig elhagyta. Mivel immár a szociáldemokraták sem tőkés viszonyokból vezették le a társadalmi problémákat (hanem az antikorrupciós küzdelmek idején maguk is a „külföldre”, a „Soros-hálózatra”mutogattak), a liberálisok közt pedig dominálni kezdett a „progresszív vagy liberális autoritarizmus”, csakhamar a szélsőjobboldali pártok tűntek fel a teljes politikai elit ellenpólusának. Az AUR párt átütő sikereit ez és a koronavírus-járvány, a megélhetési válság, az ukrajnai háború keltette bizonytalanság egyként magyarázza. A párt a tavalyi európai parlamenti választásokon a második helyen végzett, a decemberi parlamenti választáson a szavazatai számát megháromszorozta, a képviselőiét pedig megkétszerezte a törvényhozásban. S íme, az általuk támogatott jelölt megnyerte az elnökválasztás első fordulóját.
Szintén a szélsőjobboldal malmára hajtotta a vizet a romániai politikai elit kritikátlan antikommunizmusa is. Mihai Lukács a CriticAtac oldalán Georgescu „démonizálásáról„ írva megjegyzi: „Georgescu minden szélsőjobboldali ideológiai csomagjával és fanatikus antikommunizmusával együtt, amennyire csak lehet, Sztálinistának, Ceausescunak, leninistának, Securitate-tagnak – egyszóval kommunistának – van beállítva”. A hatalomvágy és a puszta erőszak és politikai kiszorítósdi szülte „antikommunizmus”, mely a létezett szocializmus érdemi kritikájával nem állt elő, annak ellenére vitális és agilis maradt, hogy közben kommunisták helyett fasisztoid csoportok lettek egyre népszerűbbek Romániában.
Ezt a szemléletet az az elképzelés hatja át, hogy Georgescura a „vidékiek”, az „elmaradottak”, az „összeesküvés-elméletek” hívei szavaznak, s átjárja az a nézet, hogy az állam irányítását csak a „szakavatottakra”, a „hozzáértőkre” szabad bízni.
Szintén a szocialista opció lehetőségének elvesztésére figyelmeztetett Ovidiu Ţichindeleanu, akinek a CriticAtac oldalon megjelent írását szintén a Mérce közölte magyar nyelven. A filozófus és kultúrakutató szerint a 2024-es választások rávilágítanak arra, hogy miként fest a politikai tér, ha a szocializmusnak híre-hamva nem marad.
