Kitiltották a helyi üveggyár építkezésén százával dolgozó török vendégmunkásokat egy kaposvári szórakozóhelyről, mert hónapokon át számos panasz érkezett arra, hogy nőket zaklatnak, hazafele az utcán füttyögnek és beszólogatnak nekik, egy pultoslányhoz hozzávágtak egy poharat, szombaton pedig a DJ-t is fenyegetés érte, miután nem azt a zenét játszotta, amit valaki kért tőle – járta be hétfőn a sajtót a hír a Telex cikke nyomán.

Bár a kormány migránsozó, ugyanakkor a külföldi munkásokat bármiféle integrációs törekvés nélkül Magyarországon dolgoztató politikája jócskán megágyazott az idegengyűlöletnek, nem érdemes úgy tenni, mintha a nők zaklatása valamiféle vendégmunkás-specifikus jelenség lenne. Hogyan viszi el a kaposvári diszkó korlátozása a nőkkel szembeni zaklatás egészen általános és akár társadalmilag elfogadott formáiról a figyelmet valamiféle felületes, hamis biztonságérzet felé?

Elvárni, hogy az italmeghívásért cserébe egy nő bizonyos módokon viselkedjen, adjon valamit cserébe; egy szórakozóhelyen vagy fesztiválon a tömegen átsétáló nők fenekére rámarkolni; kellemetlen megjegyzésekért mosolyt várni; a „nem”-et nem tudomásul venni; alkohol vagy más tudatmódosító hatása miatt konszenzusra képtelen nőkkel, lányokkal szexuálisan visszaélni… hosszan sorolhatnánk, milyen „hétköznapi” viselkedéseket vagy akár bűncselekményeket nem tulajdoníthatunk kizárólag egy-egy csoportnak.

Hogy csak az elmúlt egy év szörnyűségeiből említsünk néhány példát: feltehetőleg nem a kaposvári török vendégmunkások egyike volt a mezőberényi kocsma törzsvendége, aki meggyilkolta a közeledését elutasító 24 éves pultoslányt. Nem egy török vendégmunkás vert szó szerint félholtra és nyomorított meg egy életre Szeged belvárosában egy buliból hazafele tartó lányt, csak mert az nem reagált az idegen férfi leszólítására a sötét utcán. És nem egy török vendégmunkás okozott halálos „szexbalesetet” Budapesten.

Szélsőséges, durva példák ezek, ugyanakkor – ahogy a kapcsolati erőszak áldozataira sem – nem tekinthetünk elszigetelt tragédiákként rájuk.

Ezek a gyilkosságok a nők elleni erőszak legdurvább formái, amelyek figyelmeztetnek azoknak az eseteknek az ezreire, amelyek láthatatlanok maradnak a bulizó tömegben, vagy magában az áldozatban is csak később tudatosul, hogy szexuális zaklatás vagy erőszak áldozata lett. Egy szórakozóhelyen alapvetően is nehéz egyénileg határokat húzni, nemhogy kezelni vagy segítséget kapni, ha nem tartják tiszteletben azokat. Főleg, ha egy nő tényleg csak jól szeretné érezni magát vagy félelem nélkül szeretne ismerkedni, ami nehézkes, ha azt kell fürkésznie, ki fogdossa kéretlenül, nem tud lerázni valakit, akivel nagyon nem akar se táncolni, se beszélgetni, miért akarja valaki ennyire leitatni, kerül-e valamilyen partidrog a poharába, miközben már azon kattog, be merje-e vállalni a hazasétálást egyedül.

Amellett, hogy a kaposvári áldozatok által jelzett esetek jelentőségét semmiképp sem kicsinyíthetjük, érdemes egy pillantást vetni a szórakozóhely jogászának kissé hajmeresztő nyilatkozatára is, miszerint senkit nem fog érdekelni, hogy jogilag elfogadható-e az intézkedésük. A török vendégek belépését ellenőrizni fogják, és meg fogják tagadni. A döntést a Facebook-oldalán magyarul és törökül is közlő klub nem sokkal később puhított a kollektív kitiltáson: új álláspontjuk szerint nem minden török származású látogatót küldenének el a biztonsági emberek, csak azokat, akikkel problémájuk akadt – számolt be a Hír TV.

Nem mintha a kollektív kitiltásnak ne lenne hagyománya Magyarországon – az immár nőfogdosóként elkönyvelt törökök/török vendégmunkások mellett a roma embereket szintén előszeretettel zárják ki bármiféle előzmény nélkül a kidobók a bulihelyekről, amire az elmúlt években akadt is legalább két hírhedt példa Budapesten –, de léteznek azért a közösség szempontjából egyenlőbb, jogszerűbb, és nem utolsó sorban: a nők szempontjából sokkal átfogóbb és biztonságosabb megoldások.

Ez viszont elsősorban az üzemeltető felelőssége, aki a biztonsági intézkedéseket még hatékonyabbá tehetné, ha a vendégköre szemléletét, a bulikultúrát is aktívan formálná. Csakhogy a nőket védő átfogó intézkedések helyett rendszerint a profithajhászás a lényeg, amivel (pl. korlátlan italfogyasztásos belépők, ingyen hozzáférhetetlen csapvíz vagy a túl nagy tömegek beengedése) sokszor még rontanak is a helyzeten. Ráadásul a személyzet is sokszor eszköztelen helyzetek felismerésére, vagy rosszabb esetben teljesen érzéketlen – rémisztő például annak a nőnek az esete, aki a 444 szórakozóhelyi zaklatásról szóló cikksorozatában mesélt arról, hogyan itatta le egy férfitársaság 16 évesen, majd erőszakolta meg egyikük, a történtek után pedig hogyan dobták az utcára a biztonságiak a vélhetőleg partidrog hatása alatt álló áldozatot.

Bizonyos személyek kitiltásának egyébként határozottan van létjogosultsága, ezt alkalmazza például a budapesti Gólya is, amely határozott házirendet alkotott meg a vendégek – különös tekintettel a nők – és a dolgozók biztonsága érdekében. Náluk ugyanakkor az intézkedések megelőző jellege nem abból áll, hogy kitiltanak egész csoportokat, hanem felkészítik dolgozóikat a különféle helyzetekre, vendégeiket pedig arra ösztönzik, ha bármi kellemetlent vagy jogsértőt tapasztalnak valakitől, vagy csak szemtanúi ilyesminek, azonnal értesítsék a személyzetet (minderről és a kitiltást maga után vonó cselekményekről pedig részletes leírást adnak minden eseményük előtt).

A kaposvári hír ráadásul először abban a formában járta be a sajtót, hogy a klub kollektíve kitiltja a török vendégmunkásokat, a finomítás már sokkal kevesebbekhez jutott el, és nem tudhatjuk, végül valójában mi lesz a gyakorlat ebben a pattanásig feszült helyzetben. Az olvasókban nagy valószínűséggel így maradt meg az ügy, kommentelők tömegei pedig helyeselve ismerték el a hely tettrekészségét, egyúttal elküldve a búsba az ügy kirekesztő jellegét megemlítő Helsinki Bizottságot. Az emberek elégedettek, nyakon csípték a zaklatókat, könnyen rájuk lehet mutatni, ők azok: a vadállat vendégmunkások.

A nagyberuházások, a földből lépten-nyomon kinövő újabb gyárak mentén sokfelé jelennek meg külföldi — jellemzően férfi — vendégmunkások sokszor a helyi lakossághoz mérten aránytalanul nagy tömegei, ami már eddig is a legkülönfélébb konfliktusokhoz vezetett, és fog is vezetni. Ahogy azonban Gulyás Gergely leszögezte egy korábbi kormányinfón, ezek az emberek a kormány elképzelése szerint csak jönnek, dolgoznak pár hónapot, aztán mennek, ezért nem is jelennek meg a települések vérkeringésében, nem kell foglalkozni velük.

Tehát nem járnak boltba, nem akarnak kikapcsolódni, nem laknak sehol, csak dolgoznak, és életük minden percét a munkahelyükön töltik. Ez nyilvánvalóan nem igaz, ha pedig — az esetleg kéretlenül odatelepedett beruházás miatt egyébként is kiélezett — lakosság valamilyen konfliktusba kerül a külföldi munkásokkal, az egészen durván el is fajulhat.

Bár számtalan okból feszülhetnek neki helyi közösségek a vendégmunkásoknak, a kaposvári példánál maradva mindenképp érdemes feltenni a kérdést:

mi lesz, ha legközelebb magyar árufeltöltők, gyári munkások vagy mondjuk nagymenő vállalkozók, ügyvédek, orvosok zaklatják a nőket?

Ne legyenek kétségeink, köztük is vannak zaklatók és bántalmazók, csak róluk nem olyan egyszerű kijelenteni ezt, nem lehet – és ahogy a török vendégmunkások, az ő esetükben sem szabad – róluk kollektív ítéletet hozni. Sőt, akár nehezünkre is eshet maga a feltételezés is, pláne ha az elkövető a külvilág számára „olyan jó embernek tűnik”, vagy öltönyt visel és köztiszteletnek örvend,

ezek ugyanis rendszerint erősebb „érvek” bántalmazott nők szavánál.

Pedig a nők feletti kontrollt a szórakozóhelyeken is pont ugyanúgy a legkülönfélébb kulturális és anyagi háttérrel, foglalkozással, iskolázottsági szinttel rendelkező férfiak igyekeznek megszerezni, mint a négy fal között, kapcsolatokon, családokon belül.

Ha problémás vendégmunkások helyett problémás viselkedésekre, segítségnyújtásra, határállításokra, egyértelmű és következetesen betartatott szabályokra és következményekre fókuszálnának a szórakozóhelyek, nem ringatnánk magunkat abba a hamis biztonságérzetbe, hogy a nők nagyon sok helyen és szituációban nincsenek nagyobb veszélyben a férfiaknál. Csak azért, mert nők.