Idén márciusban, Magyar Péter színre lépésének farvizén felcsillant annak a reménye, hogy az addigiaknál kézzelfoghatóbbá válnak, ezáltal pedig a közbeszéd középpontjába kerülnek az adósokkal szemben elkövetett rendszerszintű visszaélések. Amikor a frissen felbukkant ellenzéki vezérfigura besétált az ügyészségre, és bizonyítékkal – azzal az ominózus, Varga Judit-féle hangfelvétellel – járult hozzá a Völner–Schadl-ügyben folyó nyomozáshoz, világosan utalva a legfelsőbb kormányzati szintű érintettség lehetőségére, kicsit úgy tűnhetett, érthetőbbé válhat a visszaélések által közvetlenül nem érintett, szélesebb közönség előtt is, hogy miért kell sürgősen felülvizsgálni a végrehajtások nyereségközpontú működését.

Persze azt, hogy a végrehajtás során elkövetett, az adósokat tönkretevő nyerészkedés a jelenlegi konstrukcióban miért és kiknek lehet óriási biznisz, épp a megelőző egy-két évben elég sűrűn tárgyalták a nyilvánosságban, ezért a visszaélési mechanizmusok formáit már kevéssé kellett bemutatni az embereknek. A téma kitárgyalása leginkább a Völner–Schadl-féle nyomozati iratok sajtóba szivárgásának idején, vagyis a 2022-es országgyűlési választási kampány hajrájában, illetve a rá következő hónapokban pörgött csúcsra. Mindennek azonban sem a választások eredményét, sem a végrehajtási rendszert tekintve nemigen lett következménye.

Nem függesztették fel a futó végrehajtásokat, még azokban az esetekben sem, amelyeket korábban az ügy érintettjei vittek, sőt még az előzetesben ülő Schadl György is a végrehajtói kar elnöki pozíciójában maradt egészen 2023 áprilisáig.

Azzal, hogy egy hangfelvételen végre expliciten elhangzik, hogy az egész gazemberséget – mármint a megfelelő végrehajtók kinevezését a megfelelő helyekre – „legfelülről” szervezhetik, valahogy mégis átélhetőbb és felháborítóbb lett az ügy. A felvétel által lett igazán megfogható – amint azt a Mércének a nyilvánosságra hozás napján az adósokat is képviselő ügyvéd, Szepesházi Péter megfogalmazta –, hogy

„a kormány legfontosabb emberei számára fontosabb a korrupt végrehajtók megmentése, mint a kilakoltatás szélére vagy akár az utcára kerülő állampolgároké”.

A Völner–Schadl-ügy azonban Magyar hangfelvétele után sem kereteződött igazán bármi mássá egy „egyszerű” korrupciós ügyön túl. Az sem segített a történet valódi tétjének megértésében, hogy az év második felében az online tartalomkészítői babérokra törő Schadl György igyekezett azt „sakkjátszmaként” ábrázolni. Ahogyan az sem, hogy Magyar gyakorlatilag minden említésnél hozzátapasztotta Rogán nevét az addig csak a „Völner–Schadl” duóval aposztrofált ügyhöz. Igaz, az ő helyzetében, tekintve hogy az általa rögzített hangfelvétel központi figurájáról van szó, ez tulajdonképpen logikus és érthető.

Maga a hangfelvétel végül aztán – talán kevéssé meglepő módon – sem az ügyészségnek, sem a bíróságnak nem volt elég egy büntetőeljárás lefolytatásához. Az egész ügy szempontjából csak széljegyzet, hogy december elején még Sulyok Tamás, a Fidesz által megválasztott köztársasági elnök is beárazta a hazai igazságszolgáltatásban bizonyítéknak szánt, Rogán Antal érintettségét felvető anyagot, amikor egy kedélyes PR-videóban annyit mondott róla: „az ilyen típusú hangfelvételeknek a meghallgatása nem tartozik a szokásaim közé. Nem tudok rá mit mondani.” 

Mindezzel együtt Magyar Péternek nagyon is van elképzelése arról, hogy a végrehajtások rendszere milyen, és ügyvédként pontosan tudja, hogy több százezer embert érint Magyarországon ennek a szisztémának a visszás működése. Tökéletesen látszott ez akkor, amikor áprilisban interjúztunk vele Kossuth téri nagyrendezvénye után, ahol elmondása szerint ugyancsak odamentek hozzá károsult adósok. S bár igyekezett árnyalni az adósokat és a végrehajtókat övező áldozat-elkövető narratívát, azt maga is leszögezte, hogy ezen a területen nyereségorientált rendszert igazságosan működtetni nem lehet. Abban ugyanakkor kételkedett, hogy a – például a Szikra Mozgalom által követelt – „államosítás” mint olyan célrevezető lenne: mondván elég megnézni a Rogán–Völner–Schadl-ügyet, ott sem más szervezi maffiát, mint maga az állam.

Magyar Péter agendájának ennek ellenére igen kevéssé lett része a Rogán–Völner–Schadl-ügy alulnézeti perspektívája: „Tóni” személye látványosan nagyobb hangsúlyt kap a politikájában (és a mindennapi online posztolásban és kommentelésben), mint a végrehajtás rendszere és az azzal elégedetlen százezrek.

Ezen a ponton érdemes felidézni, hogy az akkor már javában zajló „Völner–Schadl-ügy” társadalmi valósága hogyan nem lett a 2022-es ellenzéki kampány része, és maga a kampány hogyan állt végül a földbe. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy aki nem tűzi zászlajának tetejére a károsultak ügyét, az automatikusan vereségre ítéltetik 2026-ban Orbán Viktor ellenében, de megérné annak komolyabb mérlegelése, hogy letegye a garast mellettük egy kormányzására törő politikai erő.

A Fidesz mindenesetre mintha hasonlóképpen gondolkodna, legalábbis erre utal a kormány november végén váratlanul bejelentett gesztusa, amellyel törvénymódosítást kezdeményeznek, hogy – elsősorban a nagyon alacsony keresetű – adósok az eddigieknél jelentősen több jövedelme élvezzen védelmet a végrehajtói követelésekkel szemben. A december végén elfogadott törvénymódosítással a mindenkori nettó minimálbér immáron 60 százaléka maradhat azoknál, akik ellen végrehajtás indult, és ez az összeghatár értékkövető is lesz a jövőben.

Hogy a kormány miért teszi ezt azután, hogy a NER első 12 évében a füle botját sem mozdította az adósok egzisztenciájának védelme érdekében, arra sokféle magyarázat létezik. Ezek közül a legkézenfekvőbb az, hogy habár Magyar Péter és Tisza kevéssé tematizálja a végrehajtások kérdését, ettől függetlenül kvázi kétszereplőssé alakították a hazai politikai versenyt, 2026-ból pedig ki-ki meccset csináltak. Ezzel párhuzamosan a Szikra Mozgalom és a Mi Hazánk kétfelől is igyekszik témává tenni a kérdést – és követelte például konkrétan a kormány által is bejelentett intézkedést –,

ez pedig egy olyan környezetben, ahol a Fidesznek minden egyes szavazatért le kell majd hajolnia, sokkal könnyebben és hamarabb vezethet eredményre, mint a „centrális erőtérben”.

No persze a végrehajtás alól mentes összeg határának emelése csak babalépés egy igazságosabb rendszer felé.

Amellett, hogy a szisztémának ezer másik eleme szorulna továbbra is reformra annak érdekében, hogy jogi értelemben ne terítsenek vörös szőnyeget a gátlástalan végrehajtók elé; ahogy mi tudósítóként is tapasztaltuk, maguk az eljárások továbbra sem lettek emberségesebbek.

Sőt, mint Jámbor András, a Szikra országgyűlési képviselőjének adatigényléséből kiderült, az indított végrehajtások száma is jó harmadával nőtt idén. 2024 legfőbb tanulsága a végrehajtások terén talán annyi: a hangfelvételek arra jók, hogy témává tegyék a problémát, de önmagukban nem járulnak hozzá az azokon elhangzó aljasságokat elszenvedők tömegeinek képviseletéhez.