Magyar Péter több tízezres, egyes számítások szerint százezres tömeget vitt az utcára a szombati nagygyűlésén. A politikus népszerűsége – noha még csak két hónapja vált széles körben ismertté – szélsebesen növekszik, ennek lehetséges okait korábbi cikkeinkben boncolgattuk – bár azt is érdemes megjegyezni, hogy a rendezvényen nem mindenki egyértelműen miatta jelent meg. Bár számos elképzelését megosztotta már a nyilvánossággal, több igen fontos kérdést is nyitva hagyott – ezek közül szemezgettünk, mikor szombat este stábja lehetőséget biztosított a médiának, hogy néhány percben kérdezhessük Magyart.

A NER elmúlt 14 évében több tíz- vagy százezreket megmozgató tüntetéshullám volt. Miből gondolod, hogy a mostani tüntetésekből tartós mozgalom válhat?

Én nem tudom, milyen tüntetések voltak az utóbbi tíz évben. Nem emlékszem olyanra, hogy konzervatív, rendőrségi becslés szerint 250 ezren bármelyik ellenzéki tüntetésre kimentek volna. A mi drónfelvételeink alapján hozzánk nagyjából 400 ezren csatlakoztak, ennyien a békemenet hőskorában sem nagyon voltak.

Az influenszerek rendezvényén azért hasonló számban vettek részt.

Az influenszerek tüntetése nem párttüntetés volt, és egyébként is 150 ezren jelentek meg ott, most ennek a kétszereséről beszélünk. Úgy, hogy két hónapja azt se tudta senki, hogy ki az a Magyar Péter. Az ellenzék 2-3 ezer embert tudott kivinni az utóbbi tüntetésekre, azt meg, hogy tíz éve a volt miniszterelnök összehozott 50 ezer embert, nem hasonlítanám ahhoz, ami itt ma történt. Még egyszer, a mai az elmúlt 14 év egyik legnagyobb politikai rendezvénye volt, egy olyan ember felhívására, akit két hónapja senki sem ismert, és ennek egy oka van: ez egy válságtünet.

Elmondtam több helyen, nem Magyar Péterre kíváncsiak valószínűleg az emberek, hanem a kegyelmi ügy az utolsó csepp volt a pohárban.

Gazdasági, politikai, jogi, erkölcsi válságban van az ország, és a kegyelmi lemondások meg az én belépésem lett a szikra. Valamiért az emberek elhiszik, hogy hiteles vagyok. Lehet, hogy azért, mert egyébként lejövök közéjük, és rengeteg emberrel beszélgetek,

fiatalokkal, idősekkel, elmegyek vidékre, kisvárosokba, kistelepülésekre, nem kordonok mögött ünnepelek és páncélozott autókból szállok ki.

És hogyan lesz ebből mozgalom?

Úgy, hogy már több tízezren jelentkeztek hozzánk. Most élesítettük a honlapunkat, és

azt hiszem, egy nap alatt már több mint ezer belépő van az egyesületbe, több tízezer jelentkező, aki a mozgalmunkhoz szeretne csatlakozni. Nem győzzük feldolgozni ezt a rengeteg jelentkezést.

Vannak közöttük vállalkozók, akik több száz embernek adnak munkát, edzők, lelkészek, helyi ügyvédek, háziorvosok, közéleti szereplők, sportolók. Én azt gondolom, hogy ebből nagyon gyorsan mozgalom lesz. Nyilván egy pártot fölépíteni, meg egy mozgalmat, egy egyesületet működtetni a semmiből nehéz. De például az európai parlamenti választásokig ez nem is annyira sürgető. Csinálni fogjuk nyilván, de most arra fogunk koncentrálni, hogy minél több emberhez eljussunk vidéken, meg a nagyvárosokban, kisvárosokban. Ha nincs előrehozott választás – mondjuk ezt ne zárjuk ki – akkor még van két évünk, hogy ezt a mozgalmat felépítsük. Épp időben csináltuk ezt, és a Jóisten ebben segített nekünk.

Mi a feltétele annak, hogy valaki beléphessen a mozgalmadba, milyen kritériumoknak kell megfelelnie? És hogyan vennéd rá azokat, akik a NER-ben magas pozíciót töltenek be, hogy kiugorjanak ők is, és csatlakozzanak hozzád?

Hozzám ne csatlakozzanak a NER-ből kiugrók, sosem mondtam ilyet. Sőt, éppen azt mondtam, hogy sem a levitézlett ellenzéki politikusokra, sem a NER szereplőire nem vagyok kíváncsi.

De te voltál a Diákhitel Központ igazgatója.

Az nem választott és nem is kinevezett politikai funkció. Állami céget vezettem, és nem csak én, több száz ilyen cég van. Az más kérdés, hogy mennyire politikai vagy szakmai alapon nevezik ki a vezetőiket, de

állami céget vezetni akkor sem politikusi tevékenység. Tehát még egyszer mondom, amikor én a levitézlett ellenzéki politikusokról beszélek, meg egyébként a NER funkcionáriusairól vagy országgyűlési képviselőiről, az teljesen más. Ők tevékeny alakítói voltak a magyarországi politikának, a hazánk sorsának.

Az ellenzéknek nyilván kisebb befolyása volt, mint a kormánynak, de bizonyosan közösen alakították, és juttatták ide ezt az országot. Ebből pedig elege van a társadalomnak. Én nem akarok ilyen emberekkel együtt dolgozni még véletlenül sem.

Először szeretném megkérdezni a választókat: az EP-választáson, majd az országgyűlésin. Aztán ha kijön egy olyan választási matek, ahol csak koalíciós kormány lehet, akkor el kell gondolkodni. Van egy nemzeti minimum programunk, nyilván ez még bővülni fog, ha az tárgyalási alap lehet valakivel, akkor tárgyalunk. De ez még nagyon-nagyon messze van.

Nem azért mondtam a mai beszédemben, hogy ugorjanak ki [a NER-esek], hogy aztán jöjjenek hozzánk. Hanem mert akkor elkezdenek dőlni a dominók, és ez lesz a vége, Polt Péter ide vagy oda.

Valaki elkezd dumálni, egymásra mutogatnak – nagyon rossz viszonyban vannak –, és megindul a dominó. Nyilván aki először ugrott ki, az tud majd vádalkut kötni, esetleg mentességet kapni. Én ezért tanácsoltam a kiugrást.

Szóval NER-es politikai aktorokat nem vársz, de mondjuk, hogyha Pafféri Zoltán, a MÁV vezérigazgatója azt mondaná holnap, hogy szeretne csatlakozni, akkor megtehetné?

Pafféri Zoltánt jól ismerem, majdnem küldtem neki egy sms-t, amikor megtudtam, hogy mennyi vágányzár keletkezett hirtelen a demonstrációnk napján. Lezárták még a Déli pályaudvart is. Hirtelen megújul a MÁV összes vonala egy hétvége alatt, meg az összes pályaudvar? Kicsit nevetségesnek tartom ezt. Annyira rettegett a hatalom, hogy reggel már egy csomó vidéki pályaudvaron nem lehetett jegyet kapni, mert leállt a rendszer, meg állítólag tele voltak a vonatok – akkor is, amikor nem voltak tele.

De ő nem választott politikus.

Biztos, hogy vannak olyan vállalatvezetők, akikkel tudok együtt dolgozni. Dolgoztam ilyen banki vezetőkkel például, államival is, nem államival is. Láttam olyan politikust is, akinél elismerem, amit tett a korrupció ellen, vagy hogy jó agrárszakember. De utóbbiak részei voltak ennek a rendszernek, nyilván hiteltelen, ha én ővelük együtt dolgozom.

És akkor te nem voltál része ennek a rendszernek.

Én nem voltam választott tisztségviselője ennek a rendszernek, és nekem egyébként előtte is, utána is volt privát munkahelyem, ahogy valószínűleg most megint privát munkahelyem lesz.

Amikor a Diákhitel Központot én vezettem – és ezt nem én mondom, hanem az ott dolgozók, meg a számok – sikeresebb volt, mint bármikor. Szinte megdupláztuk az ügyfeleink számát, új termékeket vezettünk be. Nekem mindig az volt a legfontosabb, hogy eljussunk a diákokhoz, és a szegény sorsú vagy a szegényebb családokból származó diákok is el tudják végezni a felsőoktatási képzést. Ehhez pedig olyan kondíciókat tudjunk kidolgozni, amik vállalhatók, könnyen visszafizethető hiteleket ajánljunk, amik egy csomó kedvezményt tartalmaznak. Tudnának beszélni a kormányban arról, hogy én mennyi javaslatot vittem be, és foggal-körömmel harcoltam azért, hogy ezek átmenjenek. Nem mindig sikerült. Szóval én tiszta lelkiismerettel tudok a fiatalok szemébe nézni. Meg egyébként mindenki szemébe. Szerintem én elvégeztem azt a munkát, amiért ott engem megfizettek.

De egyébként el is jöttem – azért az nagyon ritka, hogy valaki lemond egy ilyen jól fizető állásról –, és kvázi nem akartak elengedni.

Követeltem, hogy a 2022-es választások előtt eljöhessek, mert olyan dolgokat láttam, amikhez nekem már nem volt gyomrom, és nem akartam csinálni. Szóval ez elég ritka. Lehet azt mondani, hogy én NER-sevik vagyok, meg NER-lovag, de én ezt nem gondolom egyáltalán.

Elmondtam több helyen: körülbelül 8 év diplomata karrier, ügyvédi karrier, cégvezetői karrier után nekem ugyanannyi megtakarításom van, amennyi adósságom Csányi Sándor és az OTP felé. Össze lehet engem persze mosni Mészárossal, meg Tiborcz-cal, meg Matolcsy Ádámmal, meg Száraz Pistivel, de ez elég nevetséges.

Az utóbbi időben sokat beszéltél a korrupcióról a végrehajtásokkal kapcsolatban. Mit gondolsz, hogy mit kellene tenni azokban az esetekben, amikor valaki végrehajtás alatt áll, és a végrehajtója gyanúba keveredik vagy pedig egyenesen bebizonyosodott, hogy bűncselekményeket követett el? Mi lenne a megfelelő eljárás?

Nem vizsgáltam ezt meg, de ha valaki vádlott, vagy már elítélték, akkor fel kellene a hozzá tartozó végrehajtásokat függeszteni, és valamilyen független hatóságnak meg kellene vizsgálni az eseteket. Ez ugyanolyan egyébként, mint amikor a hangfelvétel alapján – amit én nyilvánosságra hoztam –, felmerült, hogy az ügyészség is érintett ezekben a bűncselekményekben. Hogy vizsgálhatja ezután az ügyészség saját magát? Ez joghézag.

Meg kell vizsgálni, hogy tényleg történtek-e kihágások – azt nem tudom, hogy egy másik végrehajtónak vagy inkább egy független hatóságnak. Ezen a tüntetésen is jöttek hozzám végrehajtás-károsultak, meg vannak devizahitel-károsultak is. Ezek nagyon érzékeny és nagyon-nagyon bonyolult ügyek. Nyilván sokan azt hiszik, hogy igazuk van, de ugyanakkor nem biztos, hogy azért indult végrehajtás, mert korrupt volt a végrehajtó. Lehet, hogy normális végrehajtás volt. De egy vizsgálatot megér.

Egy ilyen szintű korrupciós ügynél, amikor ennyi végrehajtó érintett, amikor a végrehajtói kar feje és az igazságügyi miniszter helyettese érintett, az a minimum, hogy kivizsgálom ezeket az ügyeket, és újranyitom vagy leállítom a folyamatban lévő végrehajtásokat. Főleg azokat, ahol kilakoltatásokról van szó.

Mit gondolsz arról, hogyan lehetne kárpótolni azokat, akik már áldozatául estek ilyen bűncselekménynek?

Szerintem kárpótolni mindenkit kell.

Nyilván például azt a bicskei fiatalt már nehéz kárpótolni, aki öngyilkos lett azután, hogy molesztálták és nem hittek neki. És azokat a fiatalokat is nehéz, akiket kihasználtak. De egy végrehajtási károsultat lehet, csak akkor be kell azt bizonyítani. Ehhez kéne egy hatékony igazságszolgáltatás, és nemcsak hatékony, hanem gyors is. Mindig arról beszélünk, hogy így jogállam, meg úgy jogállam, de az a baj, hogy lassúak a magyar bíróságok meg a magyar igazságszolgáltatási eljárás, és jogszolgáltatás inkább, mint igazságszolgáltatás. Az egyszerű emberek elvesznek ezekben az eljárásokban.

Szoktam nevetni, hogy bár ügyvéd voltam, de olyan beadványokat meg hivatalos iratokat kapok, hogy még én magam sem értem. Pedig nem tartom magam nagyon buta embernek, de szándékosan olyan bikkfanyelven van megfogalmazva harminc oldalon keresztül, hogy azt egyszerű ember ne értse. Mindent meg lehet vizsgálni, de nagyon nehéz, főleg azoknál az ügyeknél, amik már lezárultak, meg nincsenek. Nehéz igazságot szolgáltatni, de ez jó szándék kérdése. Például az Igazságügyi Minisztérium egy ilyen botrány után megtehetné, hogy elrendel egy vizsgálatot. Most a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságához kerültek a végrehajtók, Biró Marcellhez, de ő azért nem arról híres, hogy hű de nagy belső vizsgálatokat rendelne el.

Több ellenzéki párt és politikus követeli azt, hogy államosítsák a végrehajtást. Erről mit gondolsz?

Egyetértek azzal, hogy vissza kell vinni az államhoz, de nem így. Nagyon-nagyon kell figyelni, főleg ilyen igazságügyi minisztériumi történetek után.

Azzal viszont egyetértek, hogy a végrehajtás nem lehet profitorientált. Másképpen jár el egy olyan végrehajtó, aki saját maga érdekelt abban, hogy minél többet hajtson be, minél inkább kiszipolyozza az embereket, és másképpen egy állami végrehajtó, akinek ez nem feltétlenül érdeke, és tud méltányosan is eljárni.

Rengeteg külföldön élő magyar jelezte támogatását, vagy hogy részt vesz a tüntetésen. Több százezren vándoroltak ki egy jobb élet reményében az elmúlt években. Mivel csábítanád haza őket?

Nem tudtam ma mindenről beszélni, pedig rengeteg mindenről kellett volna – az agráriumról, az élelmiszeriparról, a vidékről, az egészségügyről. Ezek egyike a külföldön élő több százezer magyar, akik jórészt gazdasági okokból mentek ki, meg kulturális, jogállamisági vagy demokrácia okokból, meg egyáltalán a közérzet miatt.

Szeretnénk csinálni egy komplex, sokelemű hazaváró programot.

A fiataloknak például, akik földműves családból származnak, azt mondanánk, hogy gyertek haza, kaptok állami földeket. Ne az oligarchák kapják a nem tudom, hány ezer hektárt, hanem osszuk szét, ahogy régen is volt földosztás. Hozzátok haza a megszerzett tapasztalatot, tudást, pénzt, víziót, ami egy külföldi kintléttel és a sok nehézséggel jár.

A hazaváró programnak nagyon sok eleme lesz. Például támogatnánk, hogy a külföldön élő családok gyerekei magyar oktatásban részesüljenek. Ezt nyilván nehéz megszervezni kistelepüléseken, de mondjuk nagyvárosokban már meg lehet. Vagy ott az online oktatás lehetősége. Sokszor az nehezíti meg a hazaköltözést, hogy valaki tíz éve él Angliában, Németországban vagy Franciaországban, a gyerek az adott ország oktatási intézményébe jár, nem tanul magyarul, így egy magyar iskolába szinte nem is tudna beilleszkedni. Nem merik a hazatérést sokszor meglépni a szülők.

Én tudom, mi is kinn éltünk. A gyerekeink nyolc év után egymással franciául beszéltek, de mi mindig járattuk őket magyar tanárhoz, és ezért nem okozott gondot, amikor hazajöttek. Biztosan támogatni kellene a vállalkozókat is, akik hazajönnek, hazahozzák a pénzüket, és itt termelnek GDP-t.

És nyilván egy olyan országot kell csinálni, ahol jó élni. Nagyon sokan nemcsak a pénz miatt nem jönnek haza, hanem nem akarnak ebben a hangulatban, ebben a megosztottságban élni. Szeretnének értelmes dolgokról beszélgetni.

Rengeteg fiatallal találkoztam, akik hazajönnének, van pénzük, van tapasztalatuk, nem megélhetés miatt maradnak kinn. Én nagyon számítok ezekre az emberekre. Nyilván nem csak rájuk. De az nagyon-nagyon fontos demográfiai szempontból, hogy elmennek, és aztán több tízezer gyerek külföldön születik meg, akiknek a nagy többsége nem jön haza.

Közben meg vietnámi meg Fülöp-szigeteki vendégmunkásokat hozunk az akkugyárakba, meg ide-oda. Ahelyett, hogy a magyarokat próbálnánk hazahozni, és itt nevelnék fel azokat a magyar gyerekeket. Ráadásul ezek azért relatíve jól iskolázott, jól kereső, tapasztalt emberek, a magyar GDP-t nagyon meg tudnák dobni. Lengyelországban is ez látszott az utóbbi években, miután rengeteg lengyel költözött haza Angliából, Svájcból. Szerintem nekünk is ez lenne az út. Úgyhogy nagyon komplex programot tervezünk, és én nagyon számítok rájuk. Nyilván minden területre kell komplex program, ezekről külön fogunk beszélni, lesznek tematikus rendezvényeink. Ki is fogok menni hozzájuk.

Rengetegen ajánlottak segítséget. Én nyitott vagyok mindenre. Szerintem win-win szituáció lenne nekik is, meg az országnak is, ha minél többen jönnének haza. Volt, aki sírva mondta, hogy ő is kint él, a gyerekei is kint élnek különböző országokban, és hadd jöjjenek haza. Ezen próbálunk majd dolgozni.