Csányi Gergely foglalkozott már azzal, hogy mit csinál a tőke az ágyban A pornó nem szex. A pornó erőszak című kampány részeként a Mércén olvasható cikksorozatban publikált írásában. Az idén a Napvilág Kiadó gondozásában megjelent A szex politikai gazdaságtanából nemcsak az derül ki, hogy mit csinál a tőke az ágyban, hanem az is, hogyan mászik be a tőke az ágyba, és mégis miért. Csányi olyan elméleti keretrendszert vázol fel, amelyen belül nemcsak a tőkeérdek és a szexuális szokások közötti összefüggések rajzolódnak kik, hanem az is, hogy a fennálló gazdasági rendszer hogyan alakít ki és tart fenn egy szexuális hegemóniát, és hogy miért nem vizsgálható a szexualitás önmagában álló jelenségként, hiszen a gazdasági-társadalmi érdekek alakítják a szexuális szokásokat is.

Felmerül a kérdés, hogyha a tőke bemászik még az ágyba is, és olyan módon formálja a szexuális szokásokat és normákat, hogy azok állandónak és természetből fakadónak tűnnek, akkor

elképzelhető-e egyáltalán az, hogy eltérjünk ettől és az adott szexuális hegemóniának ellentmondó módon képzeljük el a szexualitást?

Ebből adódik a kérdés: létezik-e egyáltalán antikapitalista szex, és ha igen, milyen?

A személyes politikai

A szerző a kötet első fejezetében a kutatása módszertani paradigmáit és a későbbi fejezetekben használt kulcsfogalmakat mutatja be. Hangsúlyozza, hogy a gazdaság és a szex nem kezelhetőek egymástól függetlenül, ahogyan azt már a hetvenes évek feminista szlogenje is jelezte: The Personal Is Political (A személyes politikai). Le kell tehát leplezni az ideológiát, ami élesen el akarja határolni a szextől a gazdaságot és a politikát.

Csányi módszertani kerete elsősorban a „szexualitás makroszociológiája”, azaz a szexuális gyakorlatot az élet újratermelése részének tekinti, emellett azonban magában foglalja a szexuális vágy és fantázia, a szexualitás mikroszociológiáját is. A történelmi materializmus módszertani paradigmaként jelenik meg, amelynek célja a leleplezés: leleplezése az ideológiának, amely a szexet a gazdaságtól élesen elkülönített kategóriába helyezi. A szex az élet újratermelésének része, hiszen az intergenerációs reprodukció előfeltétele a társadalomnak, a történelemnek, így a termelési mód alapvető funkciója a testek reprodukciója. Bár az emberi testnek vannak alapvető transzhistorikus adottságai, amelyek meghatározzák a termelési módot és a társadalom lehetséges formáit, de ugyanígy a termelési mód és a társadalom is alakítja az emberi testet.

Tehát a termelési mód, a társadalmi viszonyrendszer meghatározza a szubjektumot: a termelés nemcsak árut hoz létre, hanem szükségletet, vágyat és habitust is.

A termelés hozza létre a fogyasztót – ez pedig ugyanúgy igaz a szexuális szükségletekre, vágyakra és habitusokra is.

Mi a szexuális hegemónia?

A szex nem választható el az olyan emberi szükségletektől, mint az intimitás vagy a gondoskodás. Szükséglet alatt itt nem csak azt kell érteni, ami közvetlenül ahhoz kell, hogy az ember életben maradjon. Csányi amellett érvel, hogy nem indokolt a szükségletek megkülönböztetése (elválasztásuk társadalmi és testi, szükséges és luxus, gyomorból vagy pszichéből fakadó szükségletekre), mert minden szükséglet ugyanolyan módon, fantáziákon keresztül tudatosul: amikor éhesek vagyunk, nem kalóriákra gondolunk, hanem sült krumplira.

Mivel kapitalista körülmények között az élet minden oldala alárendelődik a tőkefelhalmozás logikájának – „A személyes politikai”, mint mondtuk –, ez a meghatározó a heteronormatív monogám nukleáris család dinamikájában is. A kapitalista patriarchátusban a nők alárendelt helyzete bár gazdaságon kívüliként van feltüntetve, materiális alapokon nyugszik. Így az élet hosszú távú újratermelése, mint amilyen a gyermeknevelés, és minden ehhez kötődő feladat; illetve az élet rövid távú újratermelése, mint a házimunka, amely lehetővé teszi, hogy emberek napról napra bérmunkát végezzenek, mind a nukleáris családon belül, fizetetlenül, nagyobb részt nők által elvégzett reproduktív munka, amely lehetővé teszi a bérmunkát. Ebbe beletartozik a szex, a szeretet, az intimitás és a gondoskodás is.

A szex tehát hosszú távú reproduktív munka, a történelem valóságos előfeltétele és transzhistorikus gyakorlat, miközben történetileg-társadalmilag meghatározott.

Csányi a kapitalista világrendszert marxi és wallersteini értelemben a testek és viszonyok újratermelésének világméretű rendszereként határozza meg, amely alárendelődik a tőkefelhalmozás logikájának. Nincs ez másképp a szexualitással sem, melynek egyik meghatározó eleme a mindig bizonyos szintű tárgyiasítással járó erőszak, a másik pedig az elidegenítés. Az utóbbi fogalom alatt azonban nemcsak az értendő, amikor a szexualizált testet közvetlenül az árutermelésben használják fel, mint a pornóiparban, hanem az is, amikor a szexualizált testek használata bármilyen módon a kapitalista gazdasági rend fennmaradásához járul hozzá – például a reklámokban.

A szexuális hegemónia termelési logikák mentén hoz létre szexuális szükségleteket, vágyakat, fantáziákat és meghatározza a szexuális vágy és gyakorlat legitim módjait is.

Milyen a kapitalista szexualitás?

A Foucault és a szexuális hegemóniák című fejezetből kiderül, hogy Foucault azt állítja, hogy a szexualitásról szóló diskurzusok határozzák meg a szexualitás gyakorlatát és történetét. Ez azt jelenti, hogy diskurzusok segítségével a szexualitás szabályozható, így a diskurzusok alakítása biopolitikai eszközzé válik. A Scientia Sexualis, azaz a szexualitás tudománya volt a szexuális diskurzus késő kapitalista formája – ellentétben a szexualitásról szóló vallási diskurzusokkal, amelyek korábban voltak meghatározóak. A firenzei szodomiták példájával Csányi rámutat, hogy a kapitalizmussal, és nem a felvilágosodással kezdődött az a folyamat, hogy a szexualitás a tőkelogika által ágyazódik be a hatalmi rendszerbe. A további alfejezetekben különböző történeti példákban mutat rá a szerző Foucault pontatlanságaira a szexualitás történetét illetően.

Arról, hogy a gyakorlatban mit jelent a kapitalista szexualitás és hogyan alakult ki, többet megtudhatunk Az észak-amerikai hegemónia és a globális szexuális piac fejezetből. Az Egyesült Államok hegemóniája a huszadik század középső harmadának felívelő periódusa és a huszadik század hetvenes éveiben kezdődő hosszú lejtmenete között komplex politikai intézményrendszert jelentett, ami ideológiai és kulturális eszközökkel egészült ki. Mivel gazdaság és szex szorosan összefonódik, ez szexuális hegemóniát is jelentett.

A szexualitás piacosodását a fordizmus hajtotta. E tömegtermelési rendszer kiterjedése a háztartásra és a magánéletre a szexualitás soha nem látott mértékű eldologiasodásával járt, ennek egyik példája a pornóipar. A pornóiparral a szexuális potenciál eladhatósága és megvásárolhatósága normatívvá vált. A pornóipar a patriarchális élvezetökonómiát alátámasztó anatómiai elképzeléseket használta fel, ami nemcsak a női testben rejlő generatív szexuális potenciálok teljes alávetését jelenti a férfi anatómiának, hanem a női anatómia úgy van megjelenítve, mintha a nők azt élveznék, amit a férfiak. Ennek elképesztően abszurd példája az első nagy költségvetésű amerikai hardcore pornófilm, a Deep Throat (1972), amely egy nőről szól, akinek a torkában van a csiklója. Csányi találóan úgy jellemzi ezt a filmet, mint amelynek a történetvezetése a mai napig paradigmatikusan világítja meg a pornóipar esztétikáját és piaci stratégiáját.

A pornóiparban a piaci verseny egyre durvább és bizarrabb filmek megjelenését jelentette, aminek az eredménye – mivel nemcsak áruk, hanem szükségletek termeléséről is beszélünk – a szexuális szükségletek folyamatos extremizálódálása, az egyre extrémebb és erőszakosabb szexuális habitusok kialakulása.

A prostitúció, a kapitalizmusra jellemző racionális adás-vétel logikája mentén gyors és viszonzatlan orgazmust biztosít a férfi használónak a szexuális testi potenciáljától elidegenített és tárgyiasított prostituált használatával. Ez szintén a patriarchális élvezetökonómia megerősítését eredményezte.

A fogamzásgátlási módszerek elterjedése az intergenerációs reprodukció és a szexuális gyakorlatok különválását okozta. A „reproduktív racionalitás”, azaz a családtervezés párban járt a gyönyörracionalitással. A hatékonyság kultusza keretében a szexuális kielégülés tanult és begyakorolt technika végeredménye.

A gyönyörracionalitás és a piaci racionalitás nem választhatók el egymástól – a szexuális kielégülés itt piaci feltételekhez kötött, hiszen a szexuális vágyakat és fantáziákat a szexipar termeli ki és határozza meg.

Milyen a szocialista szexualitás?

A nukleáris család szocialista szempontból kritikára szorul, hiszen kapitalista gazdasági egységként és a patriarchális rend fenntartó egységeként funkcionál. Alternatívájaként gondolhatunk a kommunákra, amelyek szexuális értelemben is ellenhegemonikus terek, céljuk ugyanis kivonni a szexualitást az állami kormányzás rendszeréből. Friedrich Engels elképzelése szerint bár a monogám polgári házasságot a kapitalizmus hozza létre, valódi, egyenlő, szerelmen alapuló formáját csak a szocializmusban éri el. Ennek előfeltételeként határozza meg a házimunkák kiszervezését a nukleáris családból, hogy a nukleáris család ne gazdasági egységként működjön, és ne legyen a nők alárendelésének elsődleges helyszíne.

Alexandra Kollontáj egyik fő célkitűzése a nők felszabadítása a reproduktív munka terhei alól azáltal, hogy azt hirdette, az anyaságnak társadalmi feladattá kell válnia. A szovjet forradalmár és író elképzelése szerint ez a gyakorlatban bölcsődék és óvodák megnyitását, a közétkeztetés megszervezését jelenti. Összességében tehát azt szorgalmazta, hogy az élet hosszú és rövid távú újratermeléséhez kapcsolódó feladatokat szervezzék ki a háztartásból, ami által a gondoskodás kollektív feladattá válik.

Kollontáj szorgalmazta, hogy a nők szabadon hozzáférhessenek az abortuszhoz, miközben a prostitúció betiltásának pártján állt.

„Az 1918-as Munkás- és Parasztnők Kongresszusa úgy határozott, hogy Szovjet-Oroszország női polgárai soha nem válhatnak vásárlás és eladás tárgyává” (202. old.). Ahogy Csányi David L. Hoffmann nyomán kiemeli, ez összhangban volt azzal, ahogy Lenin bírálta a kapitalista országok prostitúciós politikáját, kiemelve, hogy nem veszik figyelembe, hogy

a prostitúció fő forrása a szegénység.

Kollontáj és Lenin is amellett érvelt, hogy a szocialista szabad szerelem nem jelenthet féktelen hedonizmust, hiszen az az egyéni érdeket helyezné a kollektív elé. A szerelem szabadsága azt jelenti, hogy mindkét félnek joga és lehetősége van a szerelemre, egyiküknek sem kell akarata ellenére benne ragadnia egy kapcsolatban, sem anyagi, sem normatív okokból.

Csányi szerint a Szovjetunió egy ideig tehát biztosan megkísérelt szexuális ellenhegemóniát teremteni. Mivel ahogy azt korábban a világrendszer-elemzés alfejezetben is kifejti, a termelési mód nem választható el a szexualitástól, és pusztán ideológia, hogy a szexualitást külön, független tényezőként kezeljük, így itt is ez határozza meg a konklúziót:

„a bolsevik vezetésnek nem sikerült egy autonóm és önfenntartó szocialista termelési módot kialakítania, amely egy szexuális ellenhegemónia alapja lehetett volna – habár számos olyan intézményi formát fejlesztett ki, amelyek előremutatóak a kapitalizmus szocializmussá való átalakításának lehetősége szempontjából […] a szexuális viszonyok terén is.” (225. old.)

A szexuális hegemóniák és ellenhegemóniák történeti bemutatásán keresztül megértjük, hogy a tőke nem most mászott be az ágyunkba, hanem már jó ideje ott lebzsel; ahogy az is világossá válik, hogy a szexuális szokásainkat nem lehet valamilyen magunkból fakadó, a gazdasági-társadalmi rendszertől függetlenként elképzelni, hiszen minden szexuális vágyat, fantáziát, normát és szokást az a szexuális hegemónia határoz meg, amiben élünk. Bár még azt is a tőkefelhalmozás logikája határozza meg, hogy mit találunk éppen szexuálisan vonzónak, és hogy nukleáris családi egységben élünk-e, ennek alternatívái is vannak.

Csányi az említett kérdésekről átfogó képet ad a kötetben. Megtudhatjuk, hogy milyen a kapitalista és a szocialista szexuális habitus, hogy a NER-nek sikerült-e szexuális hegemóniát teremtenie, miközben például a homoszexualitás megítélésének is történeti áttekintését nyújtja. A szerző arra a következtetésre jut, hogy az antikapitalista törekvéseknek számon kell tartaniuk, hogy a gazdasági-társadalmi viszonyokba a szexuális viszonyok is be vannak ágyazódva. Hiszen „az élet csak egészlegesen szabadítható fel a megnyomorító reprodukciós logika alól.” (286. old.)