Végszavazáson elfogadta a  Budapesti Műszaki- és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Szenátusa az egyetemi modellváltást a december 9-i ülésén, tudta meg a Mérce. A szavazáson a Szenátus tagjai körülbelül 85 százalékos arányban elfogadták, hogy a folyamat elinduljon, ennek előre láthatóan része lesz, hogy az egyetem új fenntartójaként 2025. január 1-jétől egy Zrt.-t jegyeznek be.

• A Szenátus az egyetemi polgárság javaslataira több módosítót is elfogadott a határozathoz, így értesüléseink szerint szerepel benne egy ígéret arra vonatkozóan, hogy amennyiben a mostani előterjesztés keretrendszerétől lényegesen eltér a kormánnyal folytatott tárgyalások során az ajánlat, akkor a Szenátus fenntartja a jogot az újbóli tárgyalásra és szavazásra.
• Továbbá konkrét ígéret hangzott el arra vonatkozóan, hogy a BME modellváltásának „alapvető feltétele”, hogy az egyetem diákjai, kutatói és oktatói részt vehessenek az európai uniós  pályázatokban. Bár az ERASMUS és a HORIZON pályázatokat ebben az ígéretben sem nevesítették.
• Noha a Szenátus nem fogadta el a szakszervezet módosító javaslatát, hogy a modellváltás során 50 százalékos dolgozói béremelés is kerüljön bevezetésre, elvi ígéretet tettek egy „akár már január elején” bevezethető béremelésre, amellyel kapcsolatban saját megfogalmazása szerint a rektor „elkötelezett”.

Ezzel a béremeléssel kapcsolatban viszont az ülésen elhangzott az is., hogy a rektor a béremelés mértékére „nem tud garanciát vállalni” mivel azok „fedezete” akár még nem is lesz biztosított. A modellváltás szükségességét viszont éppen az anyagi források jelentős megnövekedésével indokolták.

Érdekes kérdés az is, hogy az európai ösztöndíjakban való részvételt az Európai Bizottság el fogja-e olyan formában fogadni a BME esetében, hogy ott a modellváltás már nem „vagyonkezelő alapítványi”, hanem részvénytársaság formát ölt. A múltban ugyanis az EU éppen a vagyonkezelő alapítványok kormánytól függőségét kritizálta leginkább.

A BME eddig állami egyetemként – a nemzetközi ösztöndíj programok ból kitiltott alapítványi egyetemekkel ellentétben – része maradt az Erasmus és a Horizont programoknak is, így a hallgatói és kutatói ösztöndíjak is rendben működtek, a Szenátus pedig most igyekezet a modellváltás kapcsán a lehetőségek megszűnése miatti aggodalmakat is csillapítani, mondván, mindenképpen sarokfeltétel marad ez a követelmény a tárgyalásokon.

A nyáron megválasztott rektora, Charaf Hasan hosszú lebegtetés után végül november 29-én jelentette be, az egyetem is az úgynevezett „modellváltás” mellett döntött. Ez azt jelenti, hogy az eddigi állami fenntartás helyett itt is egy magántársaságra bíznák a fenntartói feladatokat, az aggodalmak szerint egyben ezt profitelvűvé is alakítanák. A BME vezetése a modellváltást kritizáló egyetemi szervezet szerint különösen nyílt és nyers volt a célokat illetően.

A Műegyetemiek az oktatás jövőjéért (MOJ) Facebook-oldalon az elmúlt napokban közzétették a Szenátus elé terjesztett javaslatot a modellváltásról és az egyetem vezetésének reakcióit is a kialakult helyzetben a dolgozók és diákok kérdéseire. 

Az előterjesztésből egyértelműen kiderül, hogy más egyetemek  alapítványi formátumú modellváltásával ellentétben itt a jövőbeni működés kerete egy fenntartó gazdasági társaság, tehát egy zártkörűen működő részvénytársaság (Zrt.) lenne.

A szervezet jelezte, ennyiből nem derült ki, hogy a Műegyetem a váltás után profitelvű, avagy non-profit módon kíván-e a továbbiakban működni. Ez már csak azért is fontos, mert a piaci szereplők számára kutatásokat eddig is folyamatosan végző dolgozók szeretnék tudni, hogy munkájuk ellenértékének egy nagyobb részét – legalább egy régen húzódó béremelés formájában – megkaphatják-e majd, vagy félő, hogy az új működés legalizálja majd az „osztalékot”. Ez a gyakorlatban ugyanis azt jelentené, hogy az egyetemi dolgozók munkája után a jövőbeni tulajdonosok fölözik majd le a pénzben nagyon is mérhető hasznot.

A profitelvűség és a bérhelyzet tekintetében azok a hírek sem megnyugtatóak, amelyeket a dolgozók az egyetem vezetésével kommunikálva tudtak meg. Egyrészt MOJ csoport bejegyzése szerint abszrud esetben akár megismétlődhetne az az érvelés is, ami korábban ^[1] a Moholy Nagy Művészeti Egyetem vezetése részéről a dolgozók felé elhangzott: „az egyetem munkavállalóinak nem jár sem béremelés, sem más, majd a tartalékból esetleg jövőre […]  szükségszerű leépítésre lehet számítani, mivel egy korábbi időszakban, amikor több forrás állt rendelkezésre, megnőtt a létszám, ezt most vissza kell vágni, mivel a jövőben az államtól kevesebb pénz várható.”

Annak érdekében tettek hát fel kérdéseket, hogy egy ilyen helyzet a BME-n kizárható legyen.

Ráadásul ezzel kapcsolatban még hozzátették, az, hogy az egyetemi oktatók, dolgozók „nyugtalanok, az csak jót tesz a teljesítménynek”, hiszen szerintük „ az állam senkit nem köteles eltartani állampolgári adókból.”

Ezenkívül további, nyugtalanító elemnek nevezték ekkor még a modellváltást előkészítő tervekben, hogy azokból hiányzik az ERASMUS és HORIZON pályázatokban – tehát a diákok és oktatók, kutatók uniós, külföldi ösztöndíjaiban való részvételének garanciája. Állami fenntartású egyetemként ugyanis a BME diákjai még nem estek bele az országban egyébként az összes alapítványi egyetemet érintő kizárásba, de a tiltakozók félnek attól, hogy a modellváltás után a kizárás rájuk is vonatkozik majd, az előterjesztés pedig nem kínál semmit annak érdekében, hogy ezt a félelmet elhárítsa.

Mint minden eddigi modellváltásnál, így a BME-n is felmerült, hogy miközben az alapítványi fenntartással elvileg „az átláthatóságot” növelné az egyetem, az átalakulás után annak döntéseibe az egyetem szervezeteinek (tanszékek, karok) és azok vezetésének esetleges, minimális vagy akár semmiféle beleszólásuk nem lehet majd.

A modellváltással kapcsolatos aggodalmak a Corvinus, az SZFE, a MOME és a vidéki egyetemek 2020 és 2021 közötti botrányai után már azóta nyugtalanítják a BME egyetemi polgárságát, hogy júniusban kifejezték, a kormány  és a felsőoktatásért 2022 óta felelős Hankó Balázs miniszter „abba az irányba” kívánta befolyásolni az akkor esedékes rektorválasztást, hogy az a modellváltási terveket ne akadályozza.

Mint akkor munkatársunknak elmondták, az előző rektor Czigány Tibor csupán nagyon szigorú feltételek mellett támogatta volna a modellváltást. Helyére akkor két pályázó indult, Charaf Hasannak, a Villamosmérnöki Kar akkori dékánjának nem voltak ilyen kemény fenntartásai a kormány által kívánt átalakulással kapcsolatban. Ellene Kiss Rita, a Gépészmérnöki Kar Mechatronika, Optika és Gépészeti Informatika Tanszékének vezetője indult el. A rektorról történő szenátusi szavazás előtt két nappal, június 5-én azonban Verseghi-Nagy Miklós, a BME kancellárja egy olyan levelet köröztetett, amely szerint a kancellár konzisztóriumának „külső szakértői” Charaf Hasant javasolják a pozícióra. A volt rektor és a MOJ csoport szerint ezzel nyomást gyakorolt a szavazásra, és külső befolyást vetett be. Akkor még csak sejtették azt, ami múlt héten bebizonyosodott, nevezetesen, hogy Charaf maga már egy sokkal kevésbé szigorú „modellváltást” is támogat rektorként.

A  modellváltást érintő december 9-i szenátusi szavazás előtt ezért a MOJ arra kérte az egyetemi polgárságot, jelenlétükkel is nyomatékosítsák, a kérést, „kerüljenek konkrétumok az előterjesztésbe. A Szenátus, ha úgy dönt, hogy „kéri”, akkor ne csak egy pár felsorolás jelet tartalmazó dokumentum alapján „kérje” a fenntartóváltást, hanem egy teljesen kidolgozott, részletes terv alapján! A részletes terv elkészülte után a Szenátus szavazzon annak elfogadásáról külön is!” Hangsúlyozták továbbá, „egy ilyen súlyú döntés meghozatalához idő és információ szükséges.”