Gyorsan lefutott a Magyar Honvédség által támogatott S.E.R.E.G. című sorozat első évada a TV2 televíziós csatornán. November 11-től kezdődően naponta egy részt láthatott a közönség, 15-én este pedig dupla rész szórakoztatta a nagyérdeműt. A híroldalakon megjelent kritikák dacára, melyek vagy nem tulajdonítottak különösebb toborzóerőt a S.E.R.E.G.-nek, vagy ha ki is emelték a mozgósító célját, bárgyúnak, enervált próbálkozásnak titulálták – a sorozatot nem mondhatjuk sikertelennek. A villamosokon megjelent hirdetmények, a hirdetőoszlopokon feszítő katonák képei belesimulnak annak a militarizálódó Magyarországnak a mindennapjaiba, amely a NATO-meghagyásokat szolgaian teljesíti, a költségvetésében megháromszorozza a katonai kiadásokat, az egyetemi campusokat pedig a katonaság toborzóirodájának tekinti.
Perverz élvezetek
Perverz elfoglaltságnak lehet szemtanúja az, aki a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) által évente megrendezett Ludovika Fesztivál vagy a száznapos ünnepség ideje alatt az Orczy-parkba látogat. Ilyenkor az NKE-n zajló konferenciák és pódium beszélgetések katonai felvonulással és harcászati bemutatóval társulnak. Idén májusban például többféle páncélozott jármű és önjáró löveg állt a park árnyas fái alatt, a sétányokat pedig, melyeken rendszerint egyetemisták lépdelnek és kocogók futnak, felfegyverzett katonák lepték el.
A családi és hagyományőrző programként eladott műsor csakugyan sokakat vonz. Megengedett ilyenkor, hogy apukák és anyukák megtapogassák a tankokat, borzongva a géppuska csövéhez nyúljanak, harckocsik volánja mögé üljenek, hogy a gyermekek felmászhassanak a páncélosokra, a katonák pedig fesztelenül tartanak előadásokat a drónokkal végzett rajtaütésekről és a kiberhadviselésről.
A „fergeteges partival” – idén a felnőtteknek DJ Sterbinszky pörgette a lemezeket, a gyerekeknek Szalóki Ági énekelt – kecsegtető esemény a magyarországi katonaság bemutatkozásának, az árnyas fák alatt felállított honvédségi sátrak a hónapok óta tartó intenzív katonai toborzásnak ad helyet. A babakocsis látogatók, a gyerekkel érkező nézelődők számára az NKE – mely éppen most terjeszti ki birodalmát a környező épületekre is Józsefvárosban – programjában immár nincsen semmi furcsa.
Éppen így olvadt bele a mindennapokba a S.E.R.E.G. című sorozat is, amelynek a hirdetményeivel villamosok oldalán, a metróállomáson, hirdetőpóznákon, falakra kifeszített óriásplakátokon egyként találkozhattunk. „Néhány hibát megúszol. Néhányat nem.” Állítja a szellemes mottó a plakátokon. A legújabb bőrápolóról szóló hirdetmény és az egzotikus országokba csábító reklám mellé így kerültek a tépelődő Győrbíró Zsolt (Csórics Balázs) alezredes, az önkéntes katonának álló léha-link fia, és a katonatársai.
Különös azonosulások
A sorozat ideológiai szerepe az, hogy a társadalmi életnek azokra a területeire vezesse vissza a katonaságot, ahonnan eltűnni hittük. Természetesnek állítja be a katonaság jelenlétét ott, ahol a léte mindig is magyarázatra szorult volna. Érdemes felidéznünk, hogy a koronavírus-járvány első napjaiban az utcákat Európa-szerte megszálló, fegyvert szorongató katonák képe megütközést váltott ki. Azóta azonban a katonai jelenlét – toborzás, szórólapok osztogatása, reklám formájában – rendszeres, s belesimult a szürke hétköznapokba.
Az ideológia működésére látunk rá a sorozatról készült kritikákban is. Az Index publicistája fontosnak tartotta leszögezni, hogy: „nem lehet úgy tenni, mintha a háborús veszélyhelyzetben működtetett Magyarországon ma ne volna kiemelten fontos üzenet az, hogy fiatalok, álljatok katonának. Az ország tele van toborzási plakáttal, a haderő fejlesztéséről szóló hírrel, így nem érdemes azon csodálkozni, hogy a televízió képernyőjén megjelenik a S.E.R.E.G.” [kiemelés az eredetiben]. Azaz: mivel az ország háborús veszélyhelyzetben van, ne csodálkozzunk azon, ha az ország tele van toborzási plakáttal, melyek arról árulkodnak, hogy az ország háborús veszélyhelyzetben van – szól a tautológia, melyből csakugyan nem látszik a kiút.
A Telex kritikája az ideológia működésmódjának más aspektusára mutat rá. Dévai László azzal ült be az újságíróknak szánt premier előtti vetítésre, hogy tudta, a sorozatot a kormánypárthoz köthető Kálomista Gábor család tulajdonában lévő Megafilm gyártja, a produkció kiemelt állami támogatást élvezett, jelesül a Nemzeti Filmalap majdnem 900 millió forinttal támogatta, a rendezésre pedig az Elkúrtuk című irányzatos mozit is jegyző Bendi Balázs írta. A Telex szerzője azonban minden visszatetsző körülmény dacára a katonaságról szóló filmhez való érzelmi kötődést a sorozat „működésmódjának” szükséges elemének tekinti. Ha nem is az iraki háborúban részt vett, poszttraumás stressz kínozta főszereplővel, akkor az életuntság elől a katonasághoz menekülő fiúban, vagy a katona férje hiányával és a magyarországi egészségügyre hajazó sorozatbéli egészségügy nehézségeivel egyaránt küzdő édesanyjával azonosulhatunk. A Telex szerzője ezt írja: „A sorozatban akadnak ugyanakkor olyan karakterek is, akik valóságosnak tűnnek, érthetők a motivációik, lehet velük azonosulni és emiatt kifejezetten jól is működnek.” [kiemelés tőlem] Íme a lehetőség: beleélhetjük magunkat a katonafeleség és a kiskatona szerepébe.
Fura találkozások
A katonai-szórakoztató komplexumnak nem áldozott le. Éppen ellenkezőleg: ma is ugyanolyan erős, és – gyakran magának a hadseregnek a támogatásával – rengeteg amerikai filmet és videojátékot terveztek az amerikai birodalmi ideológia népszerűsítésére – írja a Jacobin magazinban Hamza Shehryar az Egyesült Államok katonasága által finanszírozott, támogatott vagy jóváhagyott produkciókat elemző írásában. A kultúrkritikus újságíró kiemeli, hogy a második világháborút követően egyre nagyobb számban született, a harcászatot, a katonaságot népszerűsítő kulturális termékek aktív haszonélvezője az amerikai hadsereg volt, és sok esetben aktívan is hozzájárult a létrehozásukhoz. A Szemtől szemben a kommunizmussal (1951) című filmet a légierő gyártotta, az Invasion USA (1985) pedig azután készült, hogy a forgatókönyvet a védelmi minisztérium jóváhagyta.
Shehryar azt állítja, hogy a szeptember 11-i eseményeket követően azonban a katonai-szórakoztató komplexum, azaz a fegyveres erők és a szórakoztatóipar közötti szisztematikus együttműködés még jobban megerősödött. Becslések szerint a hadsereg az elmúlt húsz évben mintegy 2500 filmet és tévéműsort felügyelt. A CIA és a védelmi minisztérium társszerzője vagy finanszírozója volt például a Transformersnek, több Marvel-hősfilmnek, köztük a Vasembernek, a Marvel kapitánynak és a Wonder Woman 1984-nek, hogy csak a világ mozijaiba került legismertebb produkciókat említsük.
A katonai-szórakoztató komplexum és Hollywood együttműködése azonban nem merül ki abban, hogy a filmek a katonaság szerepvállalását dicsérik és a hadászat szükségességét proklamálják. Sokkal gyakorlatibb célja is van: azokban is időszakokban, amikor a katonaság súlyosabb rekrutációs nehézségekkel küzd, ösztönzi a berukkolást.
A S.E.R.E.G. ennek, mármint a toborzásnak csak egyik eszköze. Általa a napi tapasztalatunk még jobban benépesül a katonaság által kisajátított ideologémákkal: „hazaszeretet”, „hősiesség”, „bajtársiasság” stb.
A sorozatra adott reakciók, melyek kimerültek az iróniában és a – láttuk – öntudatlan azonosulásban, arról árulkodnak, hogy a társadalom védtelen a katonaság törekvésével szemben.
A legnevesebb magyarországi egyetemen immár négy éve működő, a jelek szerint az egyetemi autonómiát nem sértő toborzóirodáról szóló hírek, a Magyar Honvédség részvétele az ELTE „Diplomán innen és túl” nevű karriernapjain, a katonaság jelenléte az egyetemista fesztiválokon, a „ponthúzó partikon”, vagy az, hogy a Bálna rendezvényközpont a katonai tagtoborzás egyik legfőbb helyszínévé vált – nem váltott ki heves ellenérzéseket.
Eleddig.
