Nem áll jól a libanoni Hezbollah szénája, miután Izrael hatalmas légicsapással végezhette ki Haszán Naszrallahot, a Hezbollah politikai vezetőjét, a paramilitáris egységek déli főparancsnokát és több vezetőjét is. Noha Izrael és a nyugati sajtó érthető módon azt hangsúlyozza, valószínűleg sikerült ellenségüket lefejezni, a csapásra a kora reggeli órákban, Bejrút déli, Dahíja negyedében egy óriási, pusztító bombatámadással került sor, amelyben akár százak is meghalhattak. A támadásra az éppen a New York-i ENSZ-közgyűlésen tartózkodó Bejnamin Netanjahu izraeli miniszterelnök személyesen adhatott parancsot.

Naszrallah halálának hírét az izraeli vezérkaron és helyi vezető politikusokon kívül még nem erősítették meg. A CNN információi szerint a Dahíját ért támadáshoz Izrael minden bizonnyal amerikai gyártmányú JDAM bombákat, úgynevezett „bunkerrombolókat” (bunker buster) használt. Az ilyen bombák felrobbanás előtt mélyen az épületek alá, a földbe fúródnak, a hagyományos bombáknál jóval nagyobb pusztítást okozva. Ez közel sem precíziós csapás, különösen nem sűrűn lakott, városi területen. Helyi információk szerint a légicsapás következtében eddig 6 nagy lakóház omolhatott össze.

Ezzel folytatódott a mintázat, amelynek során Izrael katonai ellenségeinek kiiktatása mindig a helyi lakosság körében végzett tömeggyilkossággal párosul.

A Hezbollah csak délután erősítette meg végül, Naszrallah halálát, de az AFP hírügynökség számára korábban egy forrásuk már névtelenül elismerte, péntek óta nem tudják elérni a politikai vezetőt. Izrael eközben megpróbálja a támadást „a Hezbollah terrorszervezet katonai irányítóközpontja” elleni „célzott” akciónak beállítani, minden különösebb alap nélkül.

The US was reportedly informed of this mass Israeli attack on Beirut in Lebanon shortly beforehand.
Comes just one day after US released $8.7 billion more in aid to Israel & hours after Netanyahu told the UN „Israel seeks peace. Israel yearns for peace.”pic.twitter.com/LW2ST4DixB

— Prem Thakker (@prem_thakker) September 27, 2024

Ki volt Hasszán Naszrallah?

A 64 éves Hasszán Naszrallah siíta vallástudós az izraeliek 1982-es libanoni megszálló háborúját követően hozta létre társaival a Hezbollahot abból a célból, hogy megszervezze a helyi siíta muszlim milicistákat, akik az izraeli és az országban ugyancsak jelen lévő amerikai hadsereggel szemben akartak harcolni. A Hezbollah a kezdetektől kifejezetten jó kapcsolatot ápolt az iráni iszlám rezsimmel, akiktől fegyvereket, ellátást is szerez azóta is. 

Naszrallah akkor lett a Hezbollah főtitkára, amikor elődjét, az alapító főtitkár Abbasz al-Múszavit 1992-ben az izraeliek meggyilkolták. Most vele is ugyanez történt.

A Hezbollah népszerűségét az izraeli hadsereg és a keresztény milíciák libanoni lakossággal szembeni brutális bánásmódja alapozta meg helyben. A nyolcvanas években a szervezet legfőbb eszközei pusztító bombatámadások voltak katonai és civil célpontok ellen. Izrael először 1982-ben azért szállta meg északi szomszédját, mert azt remélte, hogy az ott menedéket találó, és onnan az izraeli hadsereget támadó Jasszer Arafat-vezette Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) fegyveres erőit végleg fel tudják számolni. Az izraeli beavatkozás pusztító polgárháborút idézett elő az Izraellel szövetséges libanoni, maronita keresztény fegyveresek és a helyi és palesztin muszlim-arab milíciák között, amely egészen 2000-ig, a zsidó állam kivonulásáig folytatódott. Ennek során a Libanont nagy mértékben elhagyó, nem-vallásos és nacionalista PFSZ helyett egyre inkább a Hezbollah vált a fegyveres ellenállás vezetőjévé.

A libanoni megszállás végeztével Libanon demokratikus rendszerében Naszrallah és a siíta Hezbollah puszta fegyveres erőből államalkotó politikai párttá vált: választásos úton szereztek képviselői pozíciókat, Dél-Libanon és Bejrút egyes részein ők szervezték újra az egészségügyi és szociális ellátást is. És bár a Hezbollah elutasítása a libanoni társadalom reformistái között egyértelmű, a Naszrallah-féle politikai szervezet hozzáállása a szekuláris libanoni társadalomhoz azért jóval toleránsabb, mint például a Hamasz 2006 óta tartó gázai politikai uralma.

Így a libanoni társadalom egy jelentős része a szervezetre nem terrorszervezetként, hanem fegyveres erővel is rendelkező politikai pártként,vezetőjére,  Naszrallahra pedig nem „terrorvezérként”, hanem vezető politikusként tekint. Libanon nagy része pedig – különösen a csipogós terrortámadás és az izraeli katonai műveletek felerősödése után az „ország védelmezőjének” tartja a szervezetet. Így Naszrallah halálát, főként pedig a civilek meggyilkolását Libanon elleni támadásnak minősítik.

Benjamin Netanjahu ezzel szemben egy napja, az ENSZ-közgyűlésen tartott beszédében azt hangsúlyozta, a Libanon elleni izraeli beavatkozás elkerülhetetlen, hiszen szerinte a Hezbollah és a 2023. október 7-én Izraelre támadó Hamasz egyaránt „szélsőséges terroristák”, akiket „a nyugati progresszívek támogatnak”, és akiket „fel kell számolni.” 

A Hezbollah viszont ezzel szemben már 2023 végén kijelentette, az izraeliek Gáza ellen folytatott „népirtó háborúja” megállítása céljából indított rakétatámadásokat Izrael ellen. Netanjahu és az izraeli politikai vezetés október 7. utáni nyilatkozatainak nagy részben ellentmond Izrael politikatörténete, amelynek során mind a Hamasszal, mind pedig a Hezbollahhal kötöttek már tűzszünetet és fogolycsere-megállapodást is, a valamikor kizárólag a fegyveres ellenállást gyakorló Palesztin Felszabadítási Szervezettel (PFSZ) és Arafattal pedig Izrael vezetői 1993-ban ki is egyeztek, így jött létre annak idején a Palesztin Hatóság. Tehát egyértelműen nem igaz, hogy kezelhetetlen terrorszervezetekről lenne szó.

Irán belesodródhat a regionális háborúba

Izrael viszont valószínűleg a robbanós csipogó-támadást követően rájött, alapvetően gyengébb helyzetben van mind Naszrallah, mind pedig az őt elvileg védeni hivatott Irán, mint azt előre gondolni lehetett. Ennek része, hogy Irán konzervatív elnöke, Ebraim Raiszi májusban külügyminiszterével együtt helikopterbaleset áldozata lett, az őt új választáson követő elnök, Maszúd Pezeskian pedig már kampánya során felhívta a figyelmet arra:

vallásos konzervatív elődje biztonságot ígért az irániaknak és közel-keleti szövetségeseiknek, de a korrupció és a titkolózás valószínűleg elfedte, hogy valójában sem a kémelhárításuk, sem a hírszerzésük nem működik rendesen.

Ez azt is jelenti, hogy Irán politikai szövetségesei: a gázai Hamasz és főként a libanoni Hezbollah is sokkal inkább kiszolgáltatottak lehetnek az izraeli támadásoknak és katonai hírszerzésnek, mint ezelőtt.

Az aggodalmat igazolta, hogy a Hamasz politikai vezérét, Iszmail Hanijét július 31-én Pezeskian iráni elnök beiktatásán gyilkoltatta meg Izrael – példátlan módon a teljes iráni politikai vezetés szeme előtt, fővárosuk, Teherán kellős közepén.

Amennyiben ez után a fiaskó után Hasszán Naszrallah megölését is megerősítik, az még kínosabb helyzetbe hozza az eddig a szervezettség és a hatalom látszatát keltő iráni rezsimet. A Hezbollah folyamatos rakétatámadásokkal válaszol Izrael libanoni bombázásaira, és májusban Irán is drónokkal támadott, de a veszély fennáll, hogy az sorozatos támadások őket is ennél agresszívabb lépésekre kényszerítheti. Eközben Izrael politikai vezetése úgy tűnik, végleg arra az útra lépett, hogy a Hamasz terrortámadásaival október 7-én megrendült biztonságát és elrettentési doktrínáját egyre kegyetlenebb és a civil lakosságra semmilyen tekintettel nem lévő, pusztító válaszcsapásokkal állítsa helyre – tehát, hogy annyira megijessze közel-keleti szomszédait, hogy többé eszükbe se jusson hasonló akciót vezetni ellenük.

A legnagyobb kérdés most, hogy a lefejezett libanoni Hezbollah, avagy Irán miféle válaszcsapásra képes a gyors egymásutániságban érkező izraeli agresszióval szemben, ez ugyanis eldöntheti, hogy a régió végleg öldöklő háborúba süllyed-e. Pezeskian elnökre saját politikai elitjétől és az országot nagymértékben irányító Iráni Forradalmi Gárdából is nagy nyomás nehezedik, hogy indítson végre katonai választ Izrael támadásaira. Az ugyancsak New Yorkban tartózkodó iráni elnök a sajtónak pár napja elutasította ezt:

„Izrael háborúba akarja sodorni Iránt, de ezt mi nem akarjuk. Felszólítom Izraelt, tegye le a fegyvert, akkor mi is azt tesszük” – szögezte le.

A kérdés most az, Pezeskian Naszrallah meggyilkolása után is ki tud-e tartani álláspontja mellett.