Zavarba ejtően talányos a befolyással üzérkedéssel és vesztegetéssel vádolt volt végrehajtói kari elnök, Schadl György újdonsült Facebook- és Instagram-oldala. Az sem világos, hogy a közzétett bizarr grafikák miről szólnak, s az sem, hogy kinek, annyi azonban elég biztosnak tűnik, hogy nem a vád szerint pénzért pozícióhoz juttatott végrehajtók által üzemszerűen okozott társadalmi károk feldolgozása és kompenzálása a bejegyzések vezérmotívuma.
Az ügyészséggel bajuszt akasztó közszereplők spektákulummá válásának, bulvár felé fordulásának (vagy legyünk jóhiszeműek: a bulvár feléjük fordulásának) hosszú irodalma van. Bár Schadl most is ragaszkodik ahhoz, hogy ő nem része a közszereplők halmazának, amiben technikailag igaza is van; az már a magyar törvények abszurduma, hogy a közhatalmat gyakorló, de privát szereplőként működő végrehajtókra más szabályok vonatkoznak. Mindenesetre láthatóan már nincsenek skrupulusai a címlapon szereplést illetően, legalábbis erre utalt a Blikknek adott nyilatkozatában.
Amikor egy, a bíróság előtt álló szereplő tudatos bulvárszereplésekre adja a fejét, annak hagyományosan a hírnevén esett csorba köszörüléséhez, a neki tulajdonított felelősség eltávolításához vagy szétterítéséhez van köze, és erre érintőlegesen Schadl is utal az említett cikkben, amennyiben hiszi, hogy „hiszi, hogy ezzel [tartalmai megosztásával] sokak merőben új véleményt alkotnak majd a személyéről.” Az influenszerré avanzsáló volt fővégrehajtó azonban hangsúlyosan más funkciót helyez előtérbe: „finom utalásokat” tenne az ügyével kapcsolatosan, és „finoman szeretné az álláspontját kifejteni”. (Cinikusan hozzátehetnénk, álláspontját akkor vonakodott kifejteni, amikor a bíró legutóbb arról kérdezte, hol hagyta azokat az autókat, kisrepülőt és kishajót, amiket le akarnak tőle foglalni.)
E mondatatiból, valamint abból, hogy a követők és a posztok eddigi számából és gyakoriságából, valamint a posztolt képek kirívóan nehéz dekódolhatóságából ítélve aligha egy széles követőtábor felépítése a cél, sokkal inkább egy szűk körnek szánt célozgatásról van szó. Magyarul mindebből leginkább az világlik ki, hogy Schadl büntetőügye vélt vagy valós egyéb érintettjeinek próbál üzengetni, hiszen ki más értené azt a halom zagyvaságot, amit mindeddig kiposztolt.
A különösebb kommentár nélkül megjelent, hevenyészett Photoshop-, illetve AI-generált grafikákon a teljesség igénye nélkül a házi őrizetesek nyomkövetőjével felszerelt macska, tarot-kártya, a sejtelmes sakkfigurák, a rejtélyes homokórák, maga Schadl, illetve ezek kombinációi a kamarillapolitika Robert Langdonjainak biztos izgalmas feladványt jelentenek. A szimbólumkupac alján talán a Szent Grált, azaz Rogán Antalt is felfedezik majd, a Borkai-botrány után az internetezőket Rogán Antallal kapcsolatos üzenetekkel szórakoztató Az ördög ügyvédje Facebook-oldal rajongói pedig igazán jól szórakoznak majd kirakósjáték közben.
A kódolt üzenetek – ha szólnak egyáltalán bárkinek – amellett, hogy szemernyi reflexióval sem szolgálnak a vád szerint Schadlt is érintő, számos végrehajtó által már elismert bűncselekményekre, abban sem segítenek, hogy a közvélemény a Völner-Schadl-ügy legfontosabb aspektusára figyeljen. Félreértés ne essék: Völner Pál vagyonosodása, Tóni, Barbara és Ádám kiléte, vagy az, hogy Rogán Antal kihúzatta-e magát nyomozati anyagból egyáltalán nem jelentéktelen dolgok, ahogyan az sem, hogy Schadlön és Völneren kívül – ha ők maguk egyáltalán – bárki felelni fog-e a vádiratban leírt történtekért. Ennek az ügynek a másik fő tétje azonban az, hogy a végrehajtás a törvény által megtámogatott, családok kisemmizésével járó, jövedelmező biznisz marad-e hosszú távon is Magyarországon.
Az, hogy a vádlott vígan kiélheti tartalomkészítői ambícióit, eleve felháborítónak hat, főleg, ha arra gondolunk, hogy jelenleg részlegesen feloldott házi őrizet alatt is luxusautóval intézi az ügyeit, ahogyan az is, hogy vádlott-társa, Völner Pál azóta is szabadlábon jár a tárgyalásokra. Schadl György influenszerkedésében és abban, ahogyan azáltal magas rangú szereplők bemártását lebegteti, még visszatetszőbb azonban, hogy egyrészt
érzéketlen a vád szerint általa működtetett rendszer okozta károk iránt, másfelől elitjátszmává redukálja azt a történetet, amely az egész végrehajtási rendszer romlottságáról, családok ezreinek tönkretételéről mesél.
Mert miközben a közönség – érthető módon – az újdonsült influenszer sakkfiguráit bűvöli, és azt reméli, választ kaphat végre a Nagy Kérdésekre (Vajon ki mozgatta a szálakat? Kik voltak, akik tudtak minderről, de nem tettek semmit?) tovább zajlanak a minimum gyanús végrehajtások, az adósokból sorra válnak áldozatok. Ha pedig a Völner-Schadl-ügy tanulsága nem az lesz akár egy ugyanilyen színű, akár egy következő politikai vezetés alatt – még ha bele is bukik egy vagy több kormánytag, akár az egész kormány –, hogy nem szabad jogszabályokkal vörös szőnyeget gördíteni a kiszolgáltatottak kisemmizése elé, akkor ott vagyunk, ahol a part szakad.
Kedves Olvasó, ha tetszett ez a cikk, és szeretnéd, hogy az általunk képviselt társadalmi igazságosság minél több emberhez eljusson, legyél te is a támogatónk! Februárban és márciusban 6 millió forintot szeretnénk összegyűjteni, hogy a Mérce idén ne csak túléljen, hanem épülni és fejlődni tudjon. Most ahhoz járulhatsz hozzá, hogy legyen időnk és energiánk fejlődni, kísérletezni és meg tudjuk sokszorozni tartalmaink hatósugarát! Hogy együtt még többeket győzhessünk meg arról, hogy egy igazságosabb világ lehetséges!
