Zavarba ejtően talányos a befolyással üzérkedéssel és vesztegetéssel vádolt volt végrehajtói kari elnök, Schadl György újdonsült Facebook- és Instagram-oldala. Az sem világos, hogy a közzétett bizarr grafikák miről szólnak, s az sem, hogy kinek, annyi azonban elég biztosnak tűnik, hogy nem a vád szerint pénzért pozícióhoz juttatott végrehajtók által üzemszerűen okozott társadalmi károk feldolgozása és kompenzálása a bejegyzések vezérmotívuma. 

Az ügyészséggel bajuszt akasztó közszereplők spektákulummá válásának, bulvár felé fordulásának (vagy legyünk jóhiszeműek: a bulvár feléjük fordulásának) hosszú irodalma van. Bár Schadl most is ragaszkodik ahhoz, hogy ő nem része a közszereplők halmazának, amiben technikailag igaza is van; az már a magyar törvények abszurduma, hogy a közhatalmat gyakorló, de privát szereplőként működő végrehajtókra más szabályok vonatkoznak. Mindenesetre láthatóan már nincsenek skrupulusai a címlapon szereplést illetően, legalábbis erre utalt a Blikknek adott nyilatkozatában.

Amikor egy, a bíróság előtt álló szereplő tudatos bulvárszereplésekre adja a fejét, annak hagyományosan a hírnevén esett csorba köszörüléséhez, a neki tulajdonított felelősség eltávolításához vagy szétterítéséhez van köze, és erre érintőlegesen Schadl is utal az említett cikkben, amennyiben hiszi, hogy „hiszi, hogy ezzel [tartalmai megosztásával] sokak merőben új véleményt alkotnak majd a személyéről.” Az influenszerré avanzsáló volt fővégrehajtó azonban hangsúlyosan más funkciót helyez előtérbe:  „finom utalásokat” tenne az ügyével kapcsolatosan, és „finoman szeretné az álláspontját kifejteni”. (Cinikusan hozzátehetnénk, álláspontját akkor vonakodott kifejteni, amikor a bíró legutóbb arról kérdezte, hol hagyta azokat az autókat, kisrepülőt és kishajót, amiket le akarnak tőle foglalni.)

E mondatatiból, valamint abból, hogy a követők és a posztok eddigi számából és gyakoriságából, valamint a posztolt képek kirívóan nehéz dekódolhatóságából ítélve aligha egy széles követőtábor felépítése a cél, sokkal inkább egy szűk körnek szánt célozgatásról van szó. Magyarul mindebből leginkább az világlik ki, hogy Schadl büntetőügye vélt vagy valós egyéb érintettjeinek próbál üzengetni, hiszen ki más értené azt a halom zagyvaságot, amit mindeddig kiposztolt.  

A különösebb kommentár nélkül megjelent, hevenyészett Photoshop-, illetve AI-generált grafikákon a teljesség igénye nélkül a házi őrizetesek nyomkövetőjével felszerelt macska, tarot-kártya, a sejtelmes sakkfigurák, a rejtélyes homokórák, maga Schadl, illetve ezek kombinációi a kamarillapolitika Robert Langdonjainak biztos izgalmas feladványt jelentenek. A szimbólumkupac alján talán a Szent Grált, azaz Rogán Antalt is felfedezik majd, a Borkai-botrány után az internetezőket Rogán Antallal kapcsolatos üzenetekkel szórakoztató Az ördög ügyvédje Facebook-oldal rajongói pedig igazán jól szórakoznak majd kirakósjáték közben. 

A kódolt üzenetek – ha szólnak egyáltalán bárkinek – amellett, hogy szemernyi reflexióval sem szolgálnak a vád szerint Schadlt is érintő, számos végrehajtó által már elismert bűncselekményekre, abban sem segítenek, hogy a közvélemény a Völner-Schadl-ügy legfontosabb aspektusára figyeljen. Félreértés ne essék: Völner Pál vagyonosodása, Tóni, Barbara és Ádám kiléte, vagy az, hogy Rogán Antal kihúzatta-e magát nyomozati anyagból egyáltalán nem jelentéktelen dolgok, ahogyan az sem, hogy Schadlön és Völneren kívül – ha ők maguk egyáltalán – bárki felelni fog-e a vádiratban leírt történtekért. Ennek az ügynek a másik fő tétje azonban az, hogy a végrehajtás a törvény által megtámogatott, családok kisemmizésével járó, jövedelmező biznisz marad-e hosszú távon is Magyarországon. 

érzéketlen a vád szerint általa működtetett rendszer okozta károk iránt, másfelől elitjátszmává redukálja azt a történetet, amely az egész végrehajtási rendszer romlottságáról, családok ezreinek tönkretételéről mesél.

Mert miközben a közönség – érthető módon – az újdonsült influenszer sakkfiguráit bűvöli, és  azt reméli, választ kaphat végre a Nagy Kérdésekre (Vajon ki mozgatta a szálakat? Kik voltak, akik tudtak minderről, de nem tettek semmit?) tovább zajlanak a minimum gyanús végrehajtások, az adósokból sorra válnak áldozatok. Ha pedig a Völner-Schadl-ügy tanulsága nem az lesz akár egy ugyanilyen színű, akár egy következő politikai vezetés alatt – még ha bele is bukik egy vagy több kormánytag, akár az egész kormány –, hogy nem szabad jogszabályokkal vörös szőnyeget gördíteni a kiszolgáltatottak kisemmizése elé, akkor ott vagyunk, ahol a part szakad.