Lesújtó jelentést tett közzé szerdán a 2017-es Grenfell-katasztrófát vizsgáló, immáron hat éve nyomozó független bizottság. A nyugállományú bíró, Martin Moore-Bick vezette grémium jelentésében a brit kormányt, kormányzati szabályozó testületeket, kivitelező és építőanyaggyártó cégeket egyaránt felelőssé tett a tragédiáért, amelyhez hasonlót egy kivételével a második világháború óta nem látott az Egyesült Királyság.

Mint ismeretes, 2017. június 14-én extrém sebességgel kapott lángra egy 120 lakásos toronyház a londoni North Kensington városrészben, a szinte fékezhetetlen lángokban pedig 72 ember lelte halálát (többen közülük a katasztrófa után, kórházban hunytak el), és 74-en megsebesültek.

„Az egyszerű igazság az, hogy a bekövetkezett halálesetek mind elkerülhetőek lettek volna”

– nyilatkozta a jelentés bevezetésében Moore-Bick bíró.

A jelentés alapján várható vádemelésekre 2027-ig bezárólag fog sor kerülni. 

Mint fentebb utaltunk rá, a jelentés szerint nem egyetlen ok, hanem tisztességtelen vállalatok, a gyenge vagy inkompetens szabályozó hatóságok és az arrogáns kormányzat együtt kellettek ahhoz, hogy súlyosan gyúlékony anyaggal borítsanak be egy több mint százlakásos épületet, és így egy aprócska lakástűzből emberemlékezet óta a legsúlyosabb, tömeghalállal járó infernó váljon Londonban.

Mi történt 2017 június 14-én?

A Grenfell Tower katasztrófáját vizsgáló dokumentumokat közlő hivatalos honlap anyagai és a korabeli híradások szerint nem sokkal éjjel 1 óra előtt a Grenfell Tower negyedik emeletén található 16-os lakásban lakó Behailu Kebede a füstriasztó hangjára ébredt. Mint hamarosan kiderült, hűtőszekrénye gyulladt ki, nagy valószínűséggel elektromos zárlat miatt. Kebede a füst forrásának felfedezése után figyelmeztette a szomszédait és bérlőtársait, majd értesítette a tűzoltóságot. A tűzoltók első kivonuló egysége két gépjárműfecskendővel gyorsan a helyszínre ért, és lokalizálta a tűz forrását. A lakókat a magasházakban (egyébként itthon is) szokásos mentési protokoll alapján felszólították arra, hogy maradjanak a lakásukban, hacsak nem terjedt ki oda is a tűz.

A műveleti központ felállítása után a 16-os lakásba érkező tűzoltóknak még percekbe telt megtalálni a tűz pontos forrását, az oltást csak ezután kezdhetették meg. A jelek szerint ez a néhány perc elegendő volt arra, hogy a tűz egy keskeny sávban elérje a lakás ablakkereteit. Néhány perccel később a lángok behatoltak az épület külső borítóanyaga alá. Ezt észlelve az oltást vezetők további erősítést és légi segítséget kértek.

Ez 1:13-kor történt, nem egész 20 perccel a riasztás, és néhány perccel az oltás megkezdése után. A helyszínen tevékenykedő tűzoltók a jelek szerint azonnal érzékelték a fenyegetést,

de azt, hogy az ablakkeret kigyulladása után gyakorlatilag esélyük sincs többé a lángok megfékezésére, mint ahogy a toronyház lakói jelentős részének a menekülésre, még nem tudhatták.

A lakásokat egymástól tűzbiztosan kellett elválasztani, mint ahogyan az ilyen épületekben mindenhol alapvető építészeti-biztonsági előírás. Arról viszont nem volt biztos tudás, hogy nem az épület belső kialakítása, hanem a külső borítása az, ami súlyosan gyúlékony anyagból készült, és ami így minden akadály nélkül tudta továbbítani a lángokat minden irányban.

A későbbi beszámolók szerint innentől „riasztó gyorsasággal” haladtak a lángok felfelé, illetve oldalirányba az épület külső részén. A kívülről jövő vízsugarak semmit nem tudtak segíteni ezen a ponton, hiszen a vízhatlan külső épületborítás alatt égett a szigetelő burkolat. 1:38-ig a toronyház lakói közül több mint 400-an ki tudtak menekülni az épületből, ami annak is köszönhető, hogy sok muszlim hitű lakos már eleve ébren volt a ramadán hajnal előtti étkezésének előkészületei miatt. Közülük sokan gyorsan felriasztották szomszédaikat.

A tűzgátló ajtók hibás működése miatt a lángok által kibocsátott tűzforró füst gyorsan elárasztotta a folyosókat, a negyedik emelettől felfelé gyakorlatilag lehetetlenné téve a mentést. 2 órakor „súlyos incidenst” jelentett a tűzoltás parancsnoka. 2:47-kor feloldották a „maradj helyben” protokollt, és általános evakuációt rendeltek el. Szemtanúk beszámolói szerint ekkor már sok lakó tehetetlen kétségbeesésben állt az erkélyén segítségért kiáltozva, sokan fel-le kapcsolgatták még működő lámpáikat segélykérően, és többen a mélybe vetették magukat a tűzforró, mérgező füst és a lángok elől.

A tűzoltók hősies küzdelemmel még reggel 8 óráig mentették a lakókat, és küzdöttek a lángok ellen, az utolsó tűzfészkeket csak június 16-án sikerült kioltani.

A tűz következtében összesen 72 ember halt meg, közülük sok gyermek. Az áldozatok közül sokak maradványai sem kerültek elő a tűz intenzitása miatt, őket először eltűntként jegyezték fel. A katasztrófa miatt további 74 ember sebesült meg, sokan súlyosan. A Grenfell Tower teljesen megsemmisült mint lakóépület.

Felelősök lokális és rendszerszinten

A Moore-Bick jelentés összesen öt csoportra osztotta a katasztrófa fő felelőseit. A David Cameron-vezette kormányok (2010-2016), Kensington és Chelsea kerület vezetése, a biztonsági szabályozó szervek és a főbérlő mellett három, a gyúlékony borításért felelős cég került fel a listára. Ezen fő felelősök közül eddig a három, jelentésben inkriminált cég, az Arconic, a Celotex és a Kingspan

nem volt hajlandó bocsánatot kérni a katasztrófáért, és tagadja felelősségét a katasztrófában.

A jelentés szerint ez a három cég „szándékos és folytatólagos stratégiákat [tartott fenn] a tesztelési folyamatok manipulálására, a tesztadatok meghamisítására és a piac félrevezetésére” az általuk gyártott borító- és szigetelőanyagok gyúlékonyságát, és áltlános biztonságosságát tekintve. A Moore-Bick jelentés úgy találta, hogy mindhárom cég tisztában volt vele, hogy az általuk gyártott anyagok veszélyesek, de mind kihasználták a gyenge szabályozást, és a saját profitjuk érdekében elhallgatták a borító- és szigetelőanyagok összetétele jelentette veszélyt. A jelentés szerint például a szigetelőhabot gyártó Kingspan hosszas belső megbeszéléseket folytatott arról, hogy meddig mehet el büntetlenül. A cég egyik szenior vezetője, amikor kérdések merültek fel a szigeteléssel kapcsolatban, a kritikusoknak azt üzente, hogy

„megbaszhatják magukat”.

Mindez az elképesztően veszélyes tisztességtelenség azonban nem okozhatott volna problémát, ha a kormányzati és szabályozó szervek nem teszik lehetővé részben „piacpártiságból”, vagyis a legalapvetőbb piaci szabályozásoktól való tartózkodással, részben totális alkalmatlanságukkal.

A jelentés szerint a Grenfell Tower felújításakor (2015-2016) működő konzervatív Cameron-kormány „ignorálta, késleltette, vagy figyelmen kívül hagyta” a legfontosabb biztonsági megfontolásokat is a kormány „bürokrácia-csökkentési” programja során. Eric Pickles, Cameron lakásügyi minisztere eskü alatt vallotta később, hogy a bürokráciacsökkentést nem alkalmazták az építési szabályokra. A jelentés azonban arra a következtetésre jutott, hogy ennek a kijelentésnek „határozottan ellentmondtak a dokumentumok”, és a kormányzat „nagyon is tisztában volt a kockázatokkal”, hiszen hasonló tűzeset történt nem sokkal a Grenfell felújítása előtt is. A British Board of Agrément, ami az építési engedélyeket bírálja el biztonság szempontból, szintén súlyos kritikát kapott, hiszen nem igazán óhajtott akadékoskodni a biztonsági előírásokon az engedély megadása előtt. A másik szabályozó, a National House Building Council „szintén nem akarta felingerelni megrendelőit és a szélesebb építőipart a problémák feltárásával”.

A főbérlői jogokat gyakorló kerületi tanács, illetve az általa működtetett, a Grenfellért is felelős Bérlői Gazdálkodó Szervezet a jelentés szerint a felújítás során sorozatosan figyelmen kívül hagyta a tűzbiztonsági előírásokat, és különösen érdektelennek mutatkozott a sérülékeny lakók biztonságával kapcsolatban”. A főbérlői cég a jelentés szerint arrogánsan viszonyult a jellemzően szegényebb csoportokból érkező lakókhoz, rendszeresen semmibe vette panaszaikat és aggodalmaikat, és együttműködés helyett defenzíven viselkedett a konfliktusok során, így a lakók és a főbérlő közötti bizalom szinte megszűnt.

A kapitalizmus tüze

2017 óta mindenki próbálja levonni a következtetéseket a Grenfell irtózatos tragédiájából, mi sem teszünk másként. A Moore-Bick jelentés, vagyis a legfrissebb, és mindezidáig legátfogóbb és legkorrektebb elemzése a katasztrófának a régóta, összességében süket fülekre találó végkövetkeztetés felé mutat: a késői kapitalista gazdasági-politikai-jogi rendszer az, ami lehetővé teszi a magántulajdon szinte abszolút korlátozatlanságát, a korlátlan tőkefelhalmozást, és azt, hogy emberek és döntéshozók széles rétegei a mai napig szentül higgyenek a „szabad piac” „önszabályozó” mivoltában. A korlátlan magántulajdon megszüli a korlátlan pénzhajhászatot, ami elvezet addig a gyilkos gőgig, ami a Grenfell-tüzet, a kártyavárként leomló dél-törökországi lakóházakat, a fukusimai atomkatasztrófát, vagy a folyamatosan bekövetkező, számtalan, elkerülhető munkahelyi balesetet okozza. Ez az a késői kapitalizmus, ami a Grenfell lakóinak tudta nélkül máglyát épített egy lakóépületből, aminek már csak egy túlhevült hűtőszekrényre volt szüksége ahhoz, hogy rászabadítsa ártatlan családokra a pokol tüzét.

És ez az a rendszer, amit alapjaiban kell megváltoztatni.