Több tiltakozó hete indult azzal, hogy kis híján elütötte egy kamion a Pollack Mihály téren, a Magyar Rádió egykori épülete előtt, aminek szeptember 2. hétfőn, azaz ma indulnának elvileg a bontási munkálatai. Cikkünkben társadalmi és urbanisztikai szempontból járjuk körbe, milyen hatással járhat a beruházás.

A Józsefvárosi Újság fent linkelt videóján látható, hogy hiába állnak többen is az épület kapujában, a teherautó lendületesen fordul rá a behajtóra, majd annak ellenére, hogy többen is állnak a kocsi előtt, lépésben továbbhajt, amivel súlyos testi sértést okozhatott volna, vagy akár meg is ölhetett volna valakit a kocsival. Az eset után a kamionsofőrrel tettlegességig fajuló vita alakult ki, majd ugyanez játszódott le a bontást védő biztonsági őrrel.

A képviselő és társai – többek között Jámbor András, a VIII-IX. kerületek országgyűlési képviselője, helyi lakosok, józsefvárosi képviselők és más politikusok – azért vonultak reggel a Rádió elé, mert Lázár János építési és közlekedési miniszter az elmúlt hét végén statáriális jelleggel elrendelte, hogy a Magyar Rádió korábbi épületegyüttesének bontását haladéktalanul meg kell kezdeni, hogy mihamarább elkezdődhessen a Pázmány Péter Katolikus Egyetem új, belvárosi kampuszának az építése. 

A minisztérium az ügyben zajló közigazgatási per eredményét sem várta meg: egyszerűen egy rendelettel keresztülhúzott jogot és társadalmi érdekeket.

Lázár maga is megszólalt a bontással kapcsolatban. Facebook-posztjában – amellett, hogy kifejtette, milyen fontos is a kormány szerint az új egyetemi kampusz úgy az ország mint Józsefváros számára – kitért arra is, hogy megkezdődtek a nyílászárók és a tetőszerkezetek bontási munkálatai. Ez azért is fontos, mert ha mégiscsak valamilyen jogi akadály gördülne a bontás elé, a vélhetően rohammunkában végrehajtott rombolást akkor is hatalmas összeg lenne visszafordítani, a munkálatokkal tehát a gyakorlatban is megpecsételték az épületek sorsát.

A Józsefváros Palotanegyedében álló ikonikus épületegyüttes bontása és az új Pázmány kampusz építése nemcsak a háztömböt, de a közeli házakat és lakóikat, valamint tágabb tágabb környezetét is jelentősen befolyásolja. 

Az egyház érdeke fontosabb a társadalmi érdeknél?

„Az egyház a megbízónk”

– indokolta Lázár miniszter, miért kell oly sürgősen kiadni a bontási engedélyt egy teljes háztömb jelentős részére, bár bizonyára nem arra gondolt, hogy az egyház nevében kishíján elgázolják a döntés ellen tiltakozókat. Mindemellett a kormány viselkedése az ügyben alig különbözött a tiltakozók közé hajtó sofőrétől. Lázár indoklásának az is a pikantériája, hogy miközben a kormány előszeretettel takaródzik egyházinak titulált érdekekkel, az ellenzéki vezetésű kerület lakóin és vezetésén is épp így gázolt át a minisztérium: elfelejtették előre tájékoztatni a bontás azonnali megkezdéséről, hovatovább még csak az érintettek aggályait sem vették figyelembe. A beruházás olyan kirívóan népszerűtlen a kerületben, hogy közmondásosan erős pártfegyelemmel szembemenve még kormánypárti önkormányzati képviselők is a bontás ellen szavaztak.

A helyi lakosokat tömörítő Zöld Palotanegyedért civil csoport is hosszabb ideje tiltakozik a bontás ellen. Véleményük szerint nyílt társadalmi ötletpályázat alapján kellene dönteni a Rádió volt épületeinek hasznosításáról, hogy a klérus csúcsvezető helyett azok dönthessenek az épületegyüttes sorsáról, akiket a leginkább érint. 

A lakók egyébként még tavasszal véleményezhették a beruházást a Józsefvárosi Önkormányzat szervezésében, az eredményekből az derült ki, hogy jelenlegi formájában a legtöbben ellenzik – ami egyébként a kormány és az ellenzéki önkormányzatok és úgy általában a társadalom viszonyát ismerve aligha hatja meg Lázárt. Zöld Palotanegyedért további petíciókat, állásfoglalásokat is összegyűjtött:

• az aHangon indított petíciót, mely ellenzi a bontást több mint 6000-en írták alá,
• a peticio.hu-n indított petíciót 144 többségében művész írta alá eddig a stúdiók megőrzése mellett kiállva,
• a SzIMA állásfoglalását a Magyar Rádió épületének lebontása ellen 30 neves építész és művész írta alá, 
• egy korábbi petíció kifejezetten a 6-os stúdió megőrzéséért 475 aláírónál jár.

Amikor a választott képviselők a meg nem választott hatalmasságok akaratát hajtják végre

„Ami nem kérdéses, az a maga pőre mivoltában megjelenő, a sajátjain kívül más szempontokat nem respektáló hatalmi gőg elképesztő felelőtlensége. (…) Tudjuk, a helyi lakók, a palotanegyediek nem számítanak, csak a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia érdekei, már amennyiben releváns érdeknek fogadjuk el azt, hogy a Pázmány Egyetem különböző épületei egymástól öt perces sétára elérhetők legyenek. Ez a minden mást felülíró egyházi érdek, amely persze nem változatlan: volt, amikor a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia legelemibb érdeke egy piliscsabai campus volt, az is felépült rengeteg pénzért, most elhagyatva üresen áll…”

– értékelte Lázár viselkedését Pikó András VIII. kerületi polgármester pénteki Facebook-posztjában, amiben kifejti, az ügyből azt is le lehet vonni, hogy a nem népszavazással megválasztott Magyar Katolikus Püspöki Konferencia akarata a választott képviselőkön és a társadalmi érdekeken fölül áll.

Kitért azon nem elhanyagolható technikai részletekre is, hogy statikailag nem biztos, hogy a környező épületek, lakóházak szerkezeti károsodás nélkül vészelnék át a munkálatokat, amikhez elképzelhető, hogy még robbantani is kell a területen álló masszív légoltalmi bunker bontásához – emiatt könnyen lehet, hogy a környező épületekből lakók, családok százainak kell kiköltözniük. Ahogy az sem elhanyagolható tény, hogy várhatóan hatpercenként fognak ki-be hajtani a sittel rakodott teherautók, nem kis terhelést róva a környékbeli kis utcákra és az Astoria környékére valamint a Rákóczi útra.

Azt sem szabad elfeledni, hogy a Pázmány-projekttel nem csak a katolikusok nyernek. A NER-ben nem egyedülálló módon – a bontást egy kormányközeli cég végezheti, 1,7 milliárd forintért, és abban is nehéz lenne kételkedni, hogy a mintegy 300 milliárdos összköltségű Pázmány-projekt építési munkálatait is egy ebből az üzleti körből kikerülő cég végezheti majd.

Építészeti sivárság és kamuzöldítés

Telefonon értük el Borenich Levente építészt, az Építészfórum szerkesztőjét. Az építész szerint önmagában nem ördögtől való, hogy oktatási funkciót kap a terület, és urbanisztikai szempontból az is üdvözlendő, ha közparkként funkcionáló, le nem kerített, átjárható zöldfelületeket hoznak létre – ez azonban az eddig ismert tervek szerint várhatóan csak részben lesz így.

Borenich lapunknak elmondta, hogy a területen álló, bontásra ítélt modernista épületek is értékesek építészeti szempontból. Elgondolkodtathatják az embereket azzal, ahogy kilógnak környezetükből, az üvegkocka (üzemi épület) ráadásul különösen érdekes, ahogy visszatükrözi a tér másik oldalán álló Nemzeti Múzeum hátsó homlokzatát és kertjét.

Érdekes adalék, hogy az új kampusz terveit az, a jelenlegi kurzusnál is jól fekvő egykoron állami vállalatként működött Közti jegyzi, amelynél 1959 és 1989 között Fehérvári Sándor építész, az üvegkocka tervezője is dolgozott. A Rádió jelenlegi épületeiről ebben a cikkben lehet olvasni.

A projekt látványtervei kapcsán Borenich kifejtette, hogy a tervezett épületegyüttes vizuálisan idomul a történeti stílusú tömbökhöz. Az új egyetemi kampusz építészetileg (téri komplexitás, anyaghasználat, programbeli koncepció stb.) középszerű, a hamarosan elbontásra kerülő modernista épületekkel szemben visszafogott házak születhetnek. A projekt a  kockázatvállalásoktól mentes „dzsentrifikáló építészet„ szokásos budapesti paneleit mondja fel: egyfelől megfelel a kortárs menedzseri igényeknek, másrészt kulturálisan egydimenziós, unalmas terekkel operál. Az építész azt is megjegyezte, hogy a XX. század második felében felhúzott épületeket sokszor valóban nehéz a mai kor igényeinek megfelelően felújítani. Arra is rávilágított ugyanakkor, hogy a NER kultúrpolitikája – amelynek megfogalmazott célja, hogy építészeti szempontból Budapest századfordulós arculatát állítsa vissza – és az elmúlt évtizedek modernista építészeti örökségének rombolása hogyan fonódik össze a költségoptimalizáló fejlesztői logikával.

„A NER-hez köthető építészeti projektekre jellemző, hogy társadalmilag és kulturálisan hegemonizáló hatásuk van: kiírtják az avantgárd, kísérletező formai szempontokat felvonultató modernista építészetet, és a történeti stílusú épületekhez idomuló egysíkú tereket hoznak létre. Nagyon jól megfér a jobboldali kultúrpolitika és a piaci fundamentalista gondolkodásmód: amikor ezekre az épületekre ránézek, mindig az jut eszembe, hogy ilyen terekben soha semmilyen izgalmas nem tud megtörténni, nem adnak teret kulturálisan sokféle életmódnak. Arról nem is beszélve, hogy napelemekkel, zöldtetőkkel, kúszónövényekkel hazudják fenntarthatónak a beruházást, miközben lerombolják – és elpazarolják – az ott lévő épületek szerkezetében rejlő anyagi erőforrást. Valóban felvet kérdéseket egy modernista épület kortárs felújítása, de az együgyű rombolásnál összetettebb építészeti válaszok is születhetnének közös kulturális hagyatékunk újragondolásakor”

– világított rá Borenich.

A Rádió előtt hétfőn, délután 6-kor tüntetést szerveznek a bontás ellen, amelynek Facebook-eseménye itt érhető el.