Több területet lezárt Delhi állam rendőrsége az indiai fővárosban, Új-Delhiben, miután több tüntetést is bejelentettek a pénteki függetlenség napi rendezvényekkel párhuzamosan . A demonstrációkat egy 31 éves női rezidens orvos megerőszakolása és meggyilkolása miatt szervezték. Az egy héttel ezelőtti nőgyilkossággal kapcsolatban egy önkéntes rendőrt letartóztattak az indiai hatóságok. A bűncselekmény napvilágra kerülése után India-szerte egy sor kórházban és egészségügyi intézményben sztrájkba léptek a dolgozók, biztonságosabb munkakörülményeket és az összes felelős felkutatását követelve.
A legtöbb kórházban minden ellátás leállt a sürgősségi eseteken kívül. Az amritszári Kormányzati Orvostudományi Kollégium, illetve a Rezidens Orvosok Szövetsége is bejelentette, hogy a létfontosságú eseteken kívül további intézkedésig péntektől felfüggesztik az ellátást.
Az Indiai Orvosi Szövetség hasonló leállást szervezett péntekre országos szinten is.
„Azért demonstrálunk, hogy igazságot szolgáltassanak kollégánknak, és biztosítsák orvosainknak a biztonságos munkavégzést kórházainkban. A továbbiakban is csak sürgős eseteket látunk el, és mindaddig fokozzuk a tüntetésünk erejét, amíg a kormány nem hajlandó követeléseinket teljesíteni”
– nyilatkozta Dr. Unni R. Pillai, a keralai Orvostudományi Szakképzésben Tanulók Egyesületének elnöke a Times of India tudósítóinak.
A demonstrációk során nemrég összecsapásokra is sor került a rendőrség és a tüntetők között, miután a nyugat-bengáli Kolkatában, a bűncselekmény helyszínén a feldühödött tiltakozók egyelőre nem egészen tisztázott körülmények között megrohamozták a helyi orvostudományi egyetemet, illetve annak ellátóhelyeit.
Indiában 2022-ben a hatóságok hivatalos adatai szerint 31 516 nemi erőszakot regisztráltak, amely szám önmagában is 20 százalékos növekedés az azt megelőző évhez képest. A nemi erőszak elterjedtségére a hírhedt 2012-es, Új-Delhiben történt, halállal végződő csoportos nemi erőszak óta próbálják minden addiginál erőteljesebben felhívni a figyelmet társadalmi, illetve nőszervezetek Indiában. Az országban (sok másik országhoz hasonlóan) a szexuális erőszakot övező megbélyegzés, valamint a rendőrségbe vetett bizalom hiánya miatt sok nők ellen elkövetett bűncselekményt nem jelentenek be – azaz a fenti, 20%-os növekedés arra is utalhat, hogy valójában még nagyobb arányban növekedett ezen bűncselekmények száma, csak ezek rejtve maradtak. Nőjogi aktivisták szerint a probléma különösen a vidéki területeken akut, ahol előfordul, hogy a közösség megszégyeníti a szexuális erőszak áldozatait, és a családok aggódnak a társadalmi megítélésük miatt.
A 2012-es eset után, amelynek során egy 23 éves nő vesztette életét, masszív tüntetésekre és társadalmi ellenállásra került sor, melyeknek eredményeképp jelentősen szigorodtak a nemi erőszakkal, illetve a nők elleni szexuális visszaélésekkel kapcsolatos büntető törvények.
Ennek ellenére nemhogy csökkent volna, továbbra is növekszik a nők elleni súlyos erőszakos esetek száma, figyelmeztetnek folyamatosan a helyi nőjogi szervezetek.
A törvényi szigor önmagában kevés
A Human Rights Watch 2017-es jelentése szerint annak ellenére, hogy jelentősen szigorítottak a nők elleni erőszakkal megvalósult bűncselekmények büntetésén, és szigorúbb protokollokat léptettek életbe a hatóságok munkája során is Indiában, egyelőre rengeteg tennivaló van van még, hogy a nők biztonsága javuljon. Annak ellenére, hogy 2 évig terjedő büntetést kaphatnak azok a rendőrök, akik nem jelentik a hozzájuk befutó, szexuális erőszakkal kapcsolatos ügyeket, mégis gyakran eltussolják a kapitányságokon a bejelentéseket, vagy rábírják az áldozatokat, hogy próbálják „megbeszélni” a dolgot az illetővel. A jelenséget jobban megvizsgálva a HRW kutatói azt találták, hogy az ilyen esetek különösen akkor fordulnak elő, ha a bejelentő marginalizált rétegbe tartozik, akár gazdasági, akár társadalmi értelemben, tehát, ha szegény, vagy etnikai/kulturális előítéletekkel övezett csoportból jön.
A jelentés feltárta azt is, hogy az erőszakot átélt indiai nők annak ellenére élnek át traumatikus élményeket a nemi erőszak utáni orvosi kivizsgálásokon, hogy a szövetségi egészségügyi kormányzat már évekkel korábban részletes útmutatót adott ki, amelyben leszámolnak az olyan szükségtelen, durva és néha veszélyes beavatkozásokkal, mint a „kétujjas” vaginális vizsgálat, és minden vaginális vizsgálatot limitáltak a kizárólag orvosilag indokolt esetekre. Az útmutató egyszer s mindenkorra felszámolta volna az olyan tudománytalan és megalázó, ám ennek ellenére gyakori „vizsgálatokat”, amelyekkel azt próbálták kutatni egyes egészségügyi alkalmazottak, hogy az illető „hozzá van-e szokva a szexhez”.
Bár mindenképpen fontos előrelépés volt az egységes egészségügyi protokoll megteremtésének kísérlete, a szövetségi rendszerben működő Indiában nem minden állam vezetett be ez alapján változtatásokat, így rengeteg káros gyakorlat továbbra is helyén maradt.
A fentiek alapján nagyon is érthető, hogy ezeken a területeken az erőszakot átélt nők kevésbé hajlamosak jelenteni a velük történteket a hatóságoknak, mert ha eljárás is indul, az továbbra is megalázó, fájdalmas és szükségtelen procedúrákat hozhat, még az egészségügyi vizsgálatok során is. A jelentés szerint minél szegényebb rétegbe tartozik valaki, összességében annál kisebb az esélye annak, hogy megfelelő ellátásban és igazságszolgáltatásban részesülhessen.
Hasonlóan kritikus a helyzet a nők tömegeit foglalkoztató szürkegazdaságban is, ahogyan arra egy későbbi, 2020-as kutatás mutatott rá. A központi és állami kormányok, amelyek nők millióit foglalkoztatják az egészségügyhöz, táplálkozáshoz, oktatáshoz és szociális jóléthez kapcsolódó programok végrehajtásában, nem tettek lépéseket e munkavállalók védelmében. Az informális szektorban dolgozó nőket részmunkaidős vagy önkéntes munkásoknak tekintik, alacsony béreket keresnek. Ide tartozik 2,6 millió anganwadiban (szó szerint „udvari menedékhely”) dolgozó, akik a kormány integrált gyermekfejlesztési szolgáltatásai keretében a kora gyermekkori gondozásban dolgoznak, hogy étkezést, óvodai oktatást, elsődleges egészségügyi ellátást, védőoltást és egészségügyi ellenőrzést biztosítsanak a 6 év alatti gyermekek és édesanyjuk számára; több mint 1 millió akkreditált szociális egészségügyi aktivista (ASHA), akik a kormány Nemzeti Vidéki Egészségügyi Missziója keretében közösségi egészségügyi dolgozóként dolgoznak; és 2,5 millió napközis szakács, akik az állami iskolákban biztosított ingyenes ebédet készítik.
Ezek a nők munkájuk miatt fokozottan ki vannak téve a szexuális zaklatás kockázatának, de mivel a hatóságok nem biztosítják, hogy az állami intézményekben, például az iskolákban és a kórházakban megfelelően működő belső vizsgálóbizottságok vagy helyi bizottságok működjenek, ezek a nők nem rendelkeznek elérhető jogorvoslati csatornákkal.
Összességében tehát a dolgozói és társadalmi szolidaritás, ami az utóbbi napokban széles körben kibontakozott, nagyon fontos, de a nők elleni erőszak felszámolásához még több területen kell előrelépést elérni, ha valódi változást akar az indiai, vagy bármelyik másik társadalom.
Kedves Olvasó, ha ideáig eljutottál, akkor hadd kérjük még egy percre a figyelmed. Talán észrevetted, hogy a a Mércén nincsenek reklámok, szponzorált cikkek, sem bulvár, sem fizetős tartalmak. Mi nem árusítjuk ki a figyelmed, nem értékesítjük a kattintásodat. Mindezt az teszi lehetővé, hogy olvasók ezrei csatlakoztak hozzánk támogatóként. Ha egy vagy közülük, neked is köszönjük a közös szabadságunkat! Ha pedig még nem vagy támogató, légy te is a szövetségesünk!
