Mind Nicolás Maduro hivatalban lévő venezuelai elnök ellenzéke, mind pedig nemzetközi szereplők kétségbe vonják a múlt vasárnap venezuelai elnökválasztás eredményét. A szavazatok összeszámlálásáért felelős Nemzeti Választási Tanács szerint a szavazatok 51 százalékát kapta meg Maduro, ám ezt Edmundo González Urrutia, az ellenzék elnökjelöltje és Maria Corina Machado, az ellenzék egyik legismertebb vezetője is lehetetlennek tartja. Ők úgy találták, hogy Urrutia kétszer annyi szavazatot kapott, mint Maduro.

Machadóék azt állítják, hogy a szavazókörök mintegy 90 százalékának összesítő jegyzőkönyveivel rendelkeznek, és ezek egyértelműen González földindulásszerű győzelmét mutatják, de egyelőre nem mellékeltek bizonyítékot az állításukhoz. A bejelentésre Venezuela-szerte tömegtüntetések kezdődtek. Maduro nem ismeri el az ellenzék állításait, és az ellenzéket vádolja csalással, valamint erőszak szításával, és azt is kijelentette, hogy az ellenzék vezetőit „le kéne csukni” az eddig közel 20 ember halálával járó utcai összecsapások miatt.

Maduro győzelmének tisztasága azonban olyannyira kétes, hogy még az általa az országba hívott Carter Center demokrácia-monitoring szervezet is vitatja.

„A venezuelai választási folyamat egyetlen szakaszában sem felelt meg a választási integritás nemzetközi normáinak, és megsértette saját nemzeti törvényeinek számos rendelkezését is”

– közölte kedden a csoport, elítélve az „átláthatóság teljes hiányát az eredmények kihirdetése során” a kormány által ellenőrzött választási tanács részéről.

A venezuelai Választási Tanács hétfő óta nem hozza nyilvánosságra a szavazókörök jegyzőkönyveit, a honlapjuk azóta elérhetetlen. A hatóság szerint hekkerek támadták meg az oldalukat, de erre vonatkozó bizonyítékkal nem álltak elő.

Mindenki másnak gratulál

A választás körüli botrány a baloldali, Maduro kormányával minimum jóindulatúan semleges, de akár baráti viszonyt ápoló dél-amerikai vezetők többségét is kritikára késztette. Brazília elnöke, Lula da Silva Joe Bidennel, az Egyesült Államok elnökével együtt kedden a szavazási adatok „azonnali, teljes, átlátható és részletes közzétételét” követelte, Gustavo Petro, Kolumbia ugyancsak baloldali elnöke és Maduro közeli szövetségese szintén a részletes adatok nyilvánosságra hozatalát kérte Venezuelától. Chile baloldali elnöke, Gabriel Boric a hivatalos választási eredményeket „nehezen hihetőnek” nevezte. A kritikákra válaszul Maduro külügyminisztere visszahívta diplomatáit hét latin-amerikai országból, így Chiléből is. Fontos megjegyezni, hogy Lula az ellenzék adatait sem tartja teljesen megbízhatónak, az általuk közölt adatokat „gyors számolási mechanizmusokra alapulónak” és „exit poll-szerűeknek” nevezte.

Elismerte viszont Maduro győzelmét az elnök stabil szövetségesének nevezhető Kína, Oroszország és Irán is, valamint eddig három térségbeli ország, Kuba, Nicaragua és Honduras. Az orosz, a kínai és a kubai elnökök Madurónak, míg Antony Blinken amerikai külügyminiszter Gonzáleznek gratulált a győzelemhez pénteken.

Belpolitikai válság és az ellenzékváltás

Bár az Egyesült Államok valóban szívesen látna egy piacbarát kormányt Venezuela élén, egészen idáig a dél-amerikai ország ellenzéke egyszerűen képtelen volt megszólítani a lakosság szélesebb köreit. Ahogyan azt a Mércének néhány éve Manuel Sutherland közgazdász elmondta, a helyi ellenzék, mivel nem volt beágyazva a társadalomba és nem volt közvetlen kapcsolata a néppel, az Egyesült Államoknak és egyéb nyugati kapitalista hatalmaknak udvarolt támogatásért, és tényleges politikai munka nélkül egyfajta ellenzéki reményipart tartott fenn.

„A pártvezetőknek semmilyen kapcsolatuk nincs a lakosság szélesebb rétegeivel: nincsenek gyűléseik, eseményeik, egyáltalán nem végeznek politikai munkát a legszegényebb társadalmi csoportok irányában, akik a lakosság többségét alkotják. Az a néhány esemény, amit szerveznek, elsősorban a vállalatvezetőket, a felső középosztályt szólítja meg”

– mondta el a közgazdász.

Ennek ellenére az utóbbi időszakban a helyi ellenzéknek sikerült kitörnie ebből az állapotból, és egyrészt felsorakozott a népszerű María Corina Machado mögé, másrészt a katasztrofális gazdasági helyzet hangsúlyozásával remélt támogatást szerezni.

A részben az Egyesült Államok gazdasági szankciói, részben a hadseregre, kliensekre és káderekre épülő venezuelai gazdaságszervezés miatt Hugo Chávez idején, majd főleg Maduro hatalomátvétele után az ország gazdasága gyakorlatilag összeomlott. A hiperinfláció és a tömeges elszegényedés nyomában hamar felütötte a fejét sok helyen az éhezés, járványok törtek ki és a bűncselekmények száma megugrott. Mindennek következtében mintegy 8 millió ember hagyta el az országot. Eközben  a Chávezt kijelölt utódként 2013-ban váltó Maduro csak fokozta a hatósági elnyomást. A tüntetőkkel és ellenzéki aktivistákkal-politikusokkal szembeni erőszak, egyes szereplők eltűntetése és az általános rendőrállami eszközök használata mindennapossá vált.

Ebből a mintázatból kevéssé lóg ki az a hír, miszerint pénteken ismeretlen fegyveresek megtámadták Machado pártjának, a Vente Venezuelának a központját, a biztonsági személyzetet lefegyverezték, majd különböző eszközöket vittek el az irodákból. A velük szövetséges egyik ellenzéki pártnak, a Voluntad Popularnak a vezetőjét Roland Carreñót még aznap minden gyanúsítás nélkül, önkényesen letartóztatták. Maduro mindeközben aznap sajtótájékoztatón jelentette be, hogy hatóságai „terrorista összeesküvést” lepleztek le az ellenzéki tüntetések központjánál, Bello Monteban. A vitatott státuszú elnök két hangfelvételt és egy szöveges beszélgetést mutatott be bizonyítékul, ezek valódiságát képtelenség ellenőrizni. Egyelőre mintegy 1200 embert tartanak őrizetben a tüntetésekkel kapcsolatban.