Orbán Viktor eddig legalább többnyire miniszterelnökként kapott propagandafelületet az állami médiában, most a miniszterelnöknek öltözött Fidesz-elnök hűtötte sajátjai kedélyeit.

Nem kellett sokáig izgulnia annak, aki esetleg attól tartott, hogy a váratlan módon megtartott európai parlamenti listavezetői vitával az M1 visszatért (vagy odatalált) a konszolidált közszolgálatiság kerékvágásába. Álnaiv dolog lett volna persze ilyesmire egyáltalán gondolni is, de bizonyos szempontból a korábban megszokott propagandisztikus gyakorlatokhoz képest is minőségi újdonságot hozott Volf-Nagy Tünde Orbán Viktorral készített, előre felvett interjúja – vagy a szakmai-műfaji kritériumokra joggal érzékenyek kedvéért inkább: beszélgetése – hétfő este, az összevont EP- és önkormányzati választások másnapján.

A miniszterelnöki „interjúk” az M1-en az eddig megszokott módon főleg abban különböztek egy valódi interjútól, hogy nem interjúk voltak, hanem látványosan előre meghatározott dramaturgiát követő színjátékok. A hétfő esti miniszterelnöki interjú azonban már nemcsak, hogy nem volt interjú, de miniszterelnöki sem. Volf-Nagy Tünde egy közjogi méltóságnak kijáró körítéssel és díszletekkel visszaélve beszélgetett az elvileg minden adófizetőhöz szóló csatornán a Fidesz belügyeiről a kizárólag miniszterelnökként bemutatott Fidesz-elnökkel azzal a céllal, hogy Orbán megnyugtathassa a Fidesz-szavazók kedélyeit a hazai pártrendszert alapjaiban átrendező vasárnapi választás után.

Nem az tehát az újdonság, hogy Fidesz-propaganda van az M1-en. Az érdekes az, hogy

korábban a Volf-Nagy Tündével folytatott, hagyományosan kedélycsillapító beszélgetések ürügye rendszeresen valóban sokakat érintő esemény, valamilyen rendkívüli és politikai szempontból kritikus helyzet volt.

2021-ben a járvány kapcsán adott „rendkívüli” interjút Volf-Nagynak Orbán, 2022 február végén az orosz-ukrán háború volt a téma, idén márciusban pedig Novák Katalin kegyelmi botrányt követő lemondása után ült le vele beszélgetni (ami azért is volt pikáns helyzet, mert mint ismert, a műsorvezető a volt elnök tanácsadójaként is dolgozott). Elvben ezek mind-mind olyan szituációk, amikor egy választott kormányfőtől megnyugtatást, iránymutatást várhatna nemcsak a szűken vett politikai közössége, hanem az egész ország. A valóságban persze minden ilyen interjúalkalom a Fidesz és Orbán Viktor céljainak rendelődött alá, de mégis elbábozták legalább, hogy a kormány feje szólítja meg az ilyen-olyan okból veszélyben levő állampolgárokat.

Ehhez képest hétfő este Orbán Viktor miniszterelnöknek öltözve hűtötte saját pártja szavazóinak kedélyeit, mondván, nem is olyan rossz az a 44,6 százalék, mindenki nyugodjék meg, „nem arról van szó, mint Franciaországban, ahol újra választást kell kiírni”.

A vasárnapi választási eredmények kontextusa ismert: a Fidesz 2006 óta nem szerepelt ilyen rosszul választáson, európai parlamenti szavazataránya pedig soha nem volt ilyen alacsony. Ám a Fidesz számára ennél még jelentősebb fejlemény, hogy a NER-ből kivált Magyar Péter pártja, a dinamikusan növekvő támogatottságú TISZA 30 százalékos eredményével az eddig ismert ellenzéki pártokat háttérbe szorítva megpályázta a kormánypártok 2026-os egyedüli kihívójának szerepét.

Hiába az európai összevetésben abszolút értéken így is kiemelkedő Fidesz-győzelem, a történeti összevetés egészen más fénytörésbe helyezi ezt az eredményt, mint amelyhez a Fidesz-szavazók hozzá vannak szokva – s hogy ez a percepció létezik, azt onnan lehet tudni, hogy a hétfő esti interjút egyáltalán felvették. Orbán egyébként is ritkán ad interjút a szokásos Kossuth-rádiós szereplésein kívül, a kegyelmi botrány és a TISZA színrelépése után új irányt vevő kampányában viszont a Mandinertől a Patriótán át egészen a Blikkig turnézott, sőt az sem volt ritka, hogy közel engedte magához országjárása során a független sajtó kameráit és mikrofonjait. Az pedig, hogy nem választás előtt, hanem utána szólaljon meg interjúszerű helyzetben, talán ennél is szokatlanabb.

Volf-Nagy Tünde a Fidesz-szavazók aggodalmának hangján kérdezgette a választási eredményekről Orbánt („Nagyon pengeélen táncol megtartani ezt az előnyt két év alatt”), néhol olyan vágyvezérelt, fals érveket is kérdéseibe fogalmazva, mint hogy EP-választáson egyébként még sohasem szavaztak ennyien a Fideszre (ez igaz, ahogyan az is, hogy önkormányzati választást sem tartottak még soha EP-választással egy napon idehaza).

Maga a beszélgetés tartalma egyébként nem tartogatott sok meglepetést. A legfontosabb funkciója az volt, hogy Orbán Viktor a fideszesek számára segítsen lehámozni a vészjósló történeti kontextust a vasárnapi eredményekről, hogy kezeljék azokat megértően, mondván, „nem tudunk minden nap világrekordot úszni”, és különben is, háborús körülmények között ez is szép eredmény.

Ha valamiben mégis kritikát fogalmazott meg pártja irányába, azok az önkormányzati választáson elért eredmények: „Van olyan város, ahol nem dolgoztunk elég jól”. Nem példa nélküli mondat ez Orbántól: a Bayer Showban már a választás előestéjén, Szentkirályi Alexandra visszaléptetése után ostorozni kezdte a párt budapesti szervezeteit.

Az első számú politikai riválisává előlépő Magyar Péter nevét most sem vette szájára Orbán, ezt a feladatot ezúttal is „kiszervezte” kérdezőjének, s ő inkább a „második helyezett” megjelöléssel illette abban a kevés mondatban, amikor hajlandó volt beszélni róla.

Hír- és jelzésértékű, hogy a Fidesz elnöke mintha elkezdte volna felkészíteni közönségét a kampány során minden létező felületen erősített háborús tematika enyhe visszatekerésére: mint mondta, „a szemünket rajta kell tartani” ugyan, de a „kormányzati aprómunkához” vissza kell térni.

Az alapvetően persze egyáltalán nem lenne baj, hogy a Fidesz elnöke a köztelevízióban beszél a saját pártjáról, sőt. Ám erre nem ártott volna rendszeresen alkalmat adni másoknak is az elmúlt szűk másfél évtizedben, vagy most – Orbán Viktoréhoz hasonló időkeretben, valódi kérdésekkel, akkor is, ha nincsenek miniszterelnöknek öltöztetve.