A hétvégén kis- és középgazdák valamint méhészek fognak tüntetni Budapesten. A mezőgazdasági termelők a kormány elfuserált agrárpolitikája miatt vonulnak az utcára – mert noha a kormány szavakban mindig a kisgazdák mellé áll, valójában az új nagybirtokosok profitálnak az agrártámogatási rendszerből.
Szombattól hétfőig gazda- és méhésztüntetést hirdettek Budapestre, miután a kis- és középgazdaságok túlnyomó része a tönk szélére került a rosszul működő agrártámogatási rendszer és az alacsony felvásárlási árak miatt. A tüntetők a tervek szerint a népligeti gyülekezőjük után vasárnap vonulnak a rakpart Parlament előtti szakaszára. A gazdák helyzete rávilágít a magyarországi agrárium szerkezeti hibáira és egyenlőtlenségeire is.
Kernbaum Anita szervező a Népszavának nyilatkozva elmondta:
„Nem kormányt akarunk buktatni, csak azt szeretnénk, ha végre rendbe tennék az agráriumot, mert ha minden így marad, akkor jövőre a gazdák négyötöde tönkremehet”. Hozzátette, végső elkeseredésükben döntöttek a demonstráció mellett, a hazai gazdák jelentős része mára felélte tartalékait, s átlagos terméssel számolva az idei év is veszteséges lesz számukra.
Úgy tudja, hogy Somogyban – ahol gazdálkodik – a gazdaságok tíz százaléka ellen indult csődeljárás, és a termelők még kiemelkedően jó termés esetén is éppen nullára jöhetnek ki, magyarán a költségeiket tudnák visszatermelni.
A gazdálkodó azt is kifejtette, hogy míg Ausztriában a gazdák már év végére megkapják az agrártámogatásokat, addig nálunk június végére fizetik ki ezeket. Ráadásul míg korábban ilyenkorra már ki szokták fizetni a 40-50 százalékát, idén eddig mindössze a támogatási összegek átlagosan 20-25 százalékát, vagyis a szokásos összeg uszkve felét kapták meg. Emiatt a szorult helyzetben lévő gazdálkodók jelentős részének hitelt kell felvennie arra, hogy egyáltalán a működési költségeiket fedezzék.
„Az átlagemberek úgy gondolják, hogy a földalapú támogatás alanyi jogon jár, pedig igencsak komoly feltételeknek kell megfelelni, hogy a gazdák hozzájussanak a teljes összeghez (…). Csakhogy a jogi környezet teljesen kiszámíthatatlan, nem lehet tervezni, a határidők nem követik a földmunkák idejét, pedig, ha elvetünk valamit, azt már nem lehet visszacsinálni, mégis utólag hoznak valami rendeletet, ami miatt aztán nem kapjuk meg a teljes összeget, amivel eredendően kalkuláltunk, s ez persze kihat aztán minden más munkára. Egyes támogatásokat ráadásul keretösszeggel hirdetnek meg, ezeknél sem tudja senki, mennyi pénzre számíthat. Tavaly például az agrárökológiai programot úgy hirdették mindenütt, hogy hektáronként 105 eurót kaphatnak a pályázó gazdák, aztán a kifizetésnél kiderült, 61 euró jut. Aki a 105-tel tervezett, s annak megfelelően kezdett beruházásba, az csúnyán ráfizetett. Rengetegszer írnak ki úgy pályázatot, hogy a feltételeket csak napokkal a lejárta előtt adják meg”
– mondta el Kernbaum a lapnak.
Az elvileg a gazdák érdekképviseletét ellátó, kormányközeli Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségét (Magosz) valamint a Nemzeti Agrárkamarát is kritizálta, miszerint nem látják el a feladatukat, és nem jelzik a kormánynak a rendszer hibás működését és a gazdák ebből fakadó problémáit. Ezért véleménye szerint valódi érdekképviseletre van szükség, mert a fenti szervezetek csak a gazdálkodók pénzét nyelik érdemi ellenszolgáltatás nélkül.
„Záhonyban is az ukrán gabona ellen beszéltek, s állították, megvédik a magyar gazdák érdekeit, ennek ellenére az ukrán méz importját simán engedélyezték, amivel rettenetes helyzetbe hozták a hazai méhésztársadalmat”
– hozott fel egy újabb problémát, kifejtve hogy miközben a magyarországi mézcsomagolók mézhiányra panaszkodnak, valójában csak nem hajlandók kifizetni a Magyarországon termelt méz 1500 Ft/kg árát. Ezzel szemben 600-700 forintos felvásárlási árakkal dolgoznak, ezért lobbizták ki az ukrán méz importját.
Ami rávilágít arra, hogy noha a kormány szavakban teljes mellszélességgel a kis- és középgazdaságok mellett áll, elsősorban az agrár-nagyipart támogatja. És ahogy a NER gazdasági holdudvarának gyarapodását elnézzük, úgy tűnik, nem hiba, hanem a rendszer sajátossága a nagygazdák előnyben részesítése.
Ugyanis míg a kisgazdák szenvednek, a nagybirtokok virágzanak. A K-monitor tavaly nyári, lapunkban is ismertetett kimutatásából kiderült, hogy 2022-ben az agrártámogatások zömét az új földesurak latifundiumaira fizették ki; az összesen 1017 milliárd forint 80 százaléka a gazdák 10 százalékához került. Ebből túlnyomórészt hatékonyságnövelő befektetéseket támogattak, ami további versenyelőnyt biztosít a tőkehiányos – ezért elavultabb, kevésbé jövedelmező technológiákat alkalmazó – kisgazdákkal szemben.
Ez pedig a földtulajdon további koncentrációjához vezet. A tőkeerős mezőgazdasági nagyvállalkozók ugyanis felvásárolják a tönkremenő kisgazdák földjeit, amivel tovább gyarapítják az eleve hatalmas területeket, amelyeken gazdálkodnak. Még 2017-ben írtuk, hogy a magyarországi termőföld-tulajdon utoljára a Horthy-korszakban volt ilyen kevés kézben, a koncentráció pedig azóta is folytatódott. A koncentrációra a Népszava a Dél-Somogyban terjeszkedő, Tiborcz István-féle Főnix Magántőkealaphoz tartozó Drawa Kft-t hozza példaként.
A méretgazdaságosság mellett szintén sokat nyom a latban, ha egy gazdaság vertikálisan integrált termelési rendszerben működik, tehát amennyiben a földeken megtermelt alapanyagokat az adott cégcsoporthoz tartozó üzemekben dolgozzák fel. Ez esetben ugyanis a mezőgazdasági termény – legalábbis egy része – a magasabb hozzáadott értékű élelmiszer formájában kerül a piacra, ami végső soron magasabb bevételt eredményez. Ráadásul a feldolgozóegység (viszonylag) biztos forrásból juthat alapanyaghoz, és kevésbé van kitéve a piaci folyamatoknak, mintha külső beszállítót alkalmazva. Így működik például a Csányi Sándor-féle Bonafarm, vagy a Master Good cégcsoport; amelyek a vertikális integráció előnyeit kihasználva komoly profitra tettek szert az ukrajnai háború miatti élelmiszerár-drágulás idején.
A kis- és középgazdaságok ellenben jellemzően nem rendelkeznek feldolgozóipari kapacitásokkal, így kénytelenek igazodni a sokszor méretüknél fogva árszabályozó pozícióban lévő felvásárlókhoz. A mézpiacon ilyen szerepet lát el az Átlátszó szerint Nagy István agrárminiszterhez köthető Aranynektár kft., a legnagyobb mézcsomagoló vállalat.
De a nagyipari mezőgazdasággal, valamint a támogatási rendszerrel nem csak ez a baj. Bár a jelenlegi támogatási ciklusban vannak a termelés zöldítését célzó ösztönzők, a latifundiumokon intenzív, erősen vegyszerfüggő technológiákat használnak – bár érdemes megjegyezni, hogy a kis- és középgazdaságok sem feltétlenül ökológiai szemléletű, fenntartható technológiákkal dolgoznak. Az intenzív, iparosított termelés magas terméshozamokat, tehát végső soron magasabb profitot biztosít, ehhez viszont rengeteg vegyszerre van szükség. A nagyipari mezőgazdaság a talaj kizsákmányolása mellett környezetszennyező és az egészségre veszélyes, rákkeltő vegyianyagokat használ, ráadásul hatalmas a vízigénye is, amire – noha lennének megoldások, amelyek rövidtávon fájdalmasak, hosszabb távon viszont a fenntartható mezőgazdasági rendszerhez járulnának hozzá – egyelőre a vízkészletek pazarlásával válaszol az agrárpolitika.
A jelenlegi, igazságtalan, környezetszennyező és pazarló rendszerrel szemben jó példa lehet a posztszocialista országok közül Szlovénia mezőgazdasági támogatási rendszere, amelyet az uniós közös agrárpolitika, vagyis a KAP adta kereteken belül sokkal inkább támogata a kis- és középgazdaságokat – bár érdemes megjegyezni, hogy a szlovéniai mezőgazdaság szerkezetében hagyományosan is túlsúlyban voltak a kisgazdaságok.
Magyarországon a gazdák egyelőre abban bízhatnak, hogy ha a döntéshozók ablaka alá vonulnak, talán meghallják a hangjukat. Ez azonban nem veszélytelen. Mint Kernbaum Anita elmondta, „sokan félnek, hiszen, ha valaki kinyitja a száját, exponálja magát, eleshet pályázati támogatásoktól. Mivel én eddig is elég sokszor kritizáltam, csak tavaly 35 kormányhivatali ellenőrzést kapott a cégem, s az idén is már ötöt”.
