2023.  január 2-án lövések dördültek az ukrán-magyar határon, amikor tizenkét hadköteles kárpátaljai férfi próbálta elhagyni Ukrajnát. Az ukrajnai határőrök figyelmeztető lövésekkel állították meg a menekülőket. Az eset nem egyedülálló: a romániai hatóságok több ezer olyan hadköteles ukrajnai férfit regisztráltak a háború kezdete óta, akik a Tiszán keresztül menekültek Romániába.

A Magyar Helsinki Bizottság munkatársa szerint jelentősen megnehezíti az ukrajnai menekültek ellátását, hogy a 2016-os menekültválság alatt leépítette a magyar állam a kapacitásait, köztük például „a jogi segítséget és iránymutatást” vagy „a gyors és érthető regisztrációt és tájékoztatást”.

„Több esetben is jöttek már a zöldhatáron irregulárisan belépve, a magyar rendőrségnél menedéket kérni Ukrajnából menekülő férfiak” – mondta el lapunk kérdésére Szekeres Zsolt, a Helsinki Bizottság jogásza. A brit Guardian már tavaly több tízezerre becsülte azoknak az ukrajnai dezertőröknek a számát, akik Európába menekültek, a nyáron a Kyiv Independent pedig azt írta, naponta akár húsz férfit is letartóztatnak az ukrán hatóságok, amiért megkísérlik átlépni a határt. 2023 szeptemberében a Kyiv Post szerint felmerült annak lehetősége is, hogy Lengyelország kiadja a hadköteles ukrán menekülteket Ukrajnának. Magyarország, Németország, Ausztria és Csehország ezt kategorikusan megtagadta.

A hadköteles korú férfiaknak tilos elhagyniuk Ukrajnát a helyi törvények értelmében, de az Európai Unió minden tagállamában jogosultak a menedékes státuszra. Akár regulárisan, akár irregulárisan érkeznek – a reguláris, szabályszerű határátkelést megkövetelni menekülők esetében ugyanis nem életszerű.

„Nagyon sok esetben, azoknak, akik nem Ukrajnából menekültek, ezt a szemére vetették” – hívja fel a figyelmet Szekeres az ukránok és a más, például közel-keleti menekültek esetében a kettős mércére. „Az irreguláris határátlépés nem jogellenes, nem bűncselekmény vagy szabálysértés, ha egyébként utána menedékkérelemmel párosul.”

Arra a kérdésre, hogy milyen hozzáállást tapasztal a magyar hatóságok részéről, a jogvédő azt válaszolta, hogy

bár az Ukrajnából menekülő ukrán állampolgárok többségét beengedik a határon, a Magyar Helsinki Bizottságnak tudomása van olyan esetekről is, amikor nem engedtek be az országba olyan ukrajnai állampolgárt, aki nem-ukrán családtagjával együtt menekült.

Egy tavaly februári belügyminisztériumi döntés értelmében ugyanis – amely a hivatalos indoklás szerint az ukrán okmányokkal való „trükközést” volt hivatott megállítani – Magyarország nem köteles minden Ukrajnából menekülő, menedéket kérő személy esetében lefolytatni az eljárást. Szekeres Zsolt szerint ez jogellenes, és újabb példája a magyar menekültügyi rendszer embertelenségének és leépülésének.

„Ha valaki a védelem iránti igényét kifejezi a határon, akkor az ő ügyében le kell folytatni egy menekültügyi eljárást, és meg kell állapítani, hogy van-e olyan ország, ahová jogszerűen haza tud térni, ahol biztonságban lehet. És ha van, akkor ebbe az országba kell az ő hazajutását facilitálni. Ha pedig nincs, akkor védelmet kell adni neki, függetlenül attól, hogy ukrán vagy sem”

– magyarázta a jogvédő arról, mi lenne a jogszerű magatartás a magyar hatóságok részéről.

A magyar menekültügyi rendszerben nem is igazán az ukránok és a közel-keleti muszlimok, hanem az ukránok és mindenki más között húzódik kettős mérce. Míg az ukránok menedékes státuszát az uniós jog értelmében biztosítja Magyarország, mások számára menedékkérelmet benyújtani törvényileg és gyakorlatilag is lehetetlen idehaza. Nem nyújthat be például menekültkérelmet orosz ellenzéki, orosz szexuális kisebbségi, iráni keresztény vagy afgán nő sem, még akkor sem, ha évek óta itt dolgoznak vagy tanulnak. „Nyilván nem az a baj, hogy az ukránok kapnak védelmet, az a baj, hogy senki más nem kap védelmet”, teszi hozzá a jogvédő.

Ez a kettős mérce viszont visszaüthet az ukránok esetében is, mivel

a kormány idegenellenessége a teljes magyar menekültügy leépüléséhez is vezetett.

Szekeres szerint az már a háború kezdete óta egyértelmű, hogy a magyar menekültügy az ukrajnai helyzetet sem képes kezelni, hiába bánik törvényileg méltányosabban az ukránokkal.

„A menekültügyi hatóság nem képes arra, hogy ezt egyedül kezelje. És nem csak a menekültügyi hatóság, a rendőrségi állomány sem kapott olyan képzést, ami alapján tudhatnák, hogy mit kell tenniük, ha egy védelemre szoruló emberrel találkoznak, akinek menedékre van szüksége. Ezek a képzések, ezek a tudatosítások elmaradtak. Az elmúlt években az emberség és az emberi jogi alapjogi megközelítés helyett a távoltartás, a visszakényszerítés, az embertelenség volt a fókusza a magyar menekültügyi politikának. Ez kihatott azokra a kapcsolódó szektorokra is, mint az oktatás és az egészségügy.”

A háború óta tehát hiába született több jogszabály arról, milyen jogai vannak az ukrajnai menekülteknek, és hogyan kell a jogaikat biztosítani, az állam „általános képessége” arra, hogy menekültekkel foglalkozzon, legyengült. Szekeres szerint

„viszont egy dolog semmiképpen nem gyengült le, és ez nekem nagyon reménykeltő, hogy ugyanúgy, ahogy 2015-ben, amikor szírek és afgánok voltak nagy számban Magyarországon, 2022-ben is az volt az elsődleges válasza a magyar embereknek, hogy segíteni kell, és nagyon sokat segítettek is. Nincs az a gyűlöletpropaganda, ami ezt ki tudta irtani ebből az országból, és ez egy nagyon pozitív dolog.”