Nem mindennapos esemény zajlott január utolsó vasárnapján Jeruzsálemben a +972 Magazin tudósítása szerint. Miközben a világ közvéleményének jelentős része követi figyelemmel a gázai háborút, annak minden borzalmával együtt, és Izraelt immár a Nemzetközi Bíróság is szoros megfigyelés alatt tartja egy népirtási per keretében, az izraeli jobboldal színe-java nagyszabású konferenciát rendezett a gázai palesztin lakosság elüldözéséről és lakóhelyük betelepítéséről izraeli telepesekkel.

A „Konferencia Izrael Győzelméért” fő felszólalói a szélsőjobboldali pártok képviselői és vezetői, valamint a ciszjordániai militáns telepes szervezetek vezetői voltak, de a hozzájuk képest elvileg „mérsékelt jobboldali” legnagyobb kormánypárt, a Likud képviselői is lelkes résztvevőknek bizonyultak. A konferencián a jelenlegi kormánykabinet 11 minisztere és a Knesszet (vagyis az izraeli parlament) 15 további tagja is részt vett.

A jelentős anyagi ráfordítást igénylő esemény látogatói egy mintegy 20×6 méteres térképen csodálhatták meg az izraeli fasiszta kurzus legújabb ajánlatát, azaz a jelenlegi háború után létesítendő több tucat új izraeli telepet Gázában.

Az eseményről tudósító Oren Ziv izraeli újságíró arról is beszámolt, hogy a konferencián vendégeskedő több ezer ember örömtáncot lejtve ünnepelt a szélsőjobboldali Becalél Szmotrics pénzügyminiszter beszéde előtt. Szmotrics, aki Ciszjordánia kvázi helytartójaként is működik, a tervet Gáza demográfiájának erőszakos megváltoztatásáról Izrael erejének dicsőítésével vezette fel, kitérve arra is, hogy ő maga is régóta küzd a gázai és ciszjordániai (az ő szavai szerint Gús Katif-i és szamáriai) telepekért.

A felszólalók közt volt Itamar Ben-Gvir belbiztonsági miniszter is, aki vallásos és „logikai” alapon kezdene etnikai tisztogatásba a megszállt gázai területeken:

„Ösztönöznünk kell az önkéntes migrációt. Hagyjuk őket elmenni. Annak az elhamarkodottságnak kijavításához – amely elhamarkodottság október 7-hez vezetett -, hozzátartozik, hogy hazatérünk Gús Katifba [Gáza déli része] és Észak-Szamariába [nagyrészt Ciszjordánia északi része]. Haza kell térnünk, mert ez a Tóra, ez az erkölcs, ez a történelmi igazságosság, ez a logika, és ez a helyes”

– közölte beszédében.

Hogy pontosan mit jelent az „ösztönzés” és a Likud-tagok tapsában fürdő szélsőjobboldali szónok által kívánatosnak vélt migráció „önkéntes” jellege, azt leginkább az újságíróknak nyilatkozó Daniella Weisz szavai világítják meg. Weisz a telepes szervezetek között is a radikálisabbak közé sorolt Nahala elnöke. A Nahala a fiatalabb telepesek támogatásával és még izraeli törvények szerint is illegális telepek építésével foglalkozik. Működésüknek eddig legalább egy palesztin halálos áldozata van. A csoport nyilvánosan kommunikálja új telepépítési szándékait, és hol a haszid zsidóság legismertebb irányzata, a Chabad (ennek az irányzatnak a képviselője itthon például Köves Slomó is), hol az izraeli kormány támogatja őket erőfeszítéseikben.

Weisz arról, hogy mi fog történni a 2,3 millió Gázában élő palesztinnal, annyit nyilatkozott, hogy „az arabok el fognak menni”, és ahogyan Izrael nyomást gyakorol a Hamászra az élelmiszer visszatartásával, úgy a palesztin lakosság számára „sem kellene adnia semmit, így kénytelenek lesznek elmenni”, Weisz magabiztosan kijelentette azt is, hogy „a világ ezt majd el fogja fogadni”.

„Október 7-e megváltoztatta a történelmet. Gáza, Izrael déli kapuja szélesre fog tárulni. A gázaiak elhagyják [az övezetet], a világ minden tája felé távoznak, és a zsidó nép felvirágoztatja őseink földjét. Izrael földjének minden egyes röge, amelyet katonáink a markukban tartanak, erőt ad nekünk a kegyetlen és örök ellenség elleni harchoz. Nem egy idegen földre térünk vissza, hanem a mi Gázánk aranyhomokjához. Nincs »másnap« – a másnap a mai nap, minden olyan nap, amikor a zsidó nép győzedelmeskedik és visszatér, hogy letelepedjen Gázában”

– magyarázta már a színpadról a telepes vezető.

Slomó Karhi, a Likud médiaügyi minisztere arról szónokolt, hogy „soha nem lesz palesztin állam a folyó és tenger között”, utalva ezzel a népszerű, palesztinokat támogató rigmusra. A szélsőséges, nyolcvanas években terrorcselekményekért életfogytiglanra ítélt – majd 7 év után szabadon engedett – Uzi Sarbaf rabbi, akinek a szervezete hebroni palesztin tulajdonban lévő ingatlanok kisajátítására szakosodott, beszédében kijelentette, hogy mind Ciszjordánia, mind a Gázai övezet Izrael részét képezi.

A szónokok a jelek szerint egyetértettek abban, hogy az október 7-i terrortámadások oka az volt, hogy a Gázai övezetben nincsenek izraeli telepek.

A konferencia mind a liberális és baloldali izraeli politikusok, mind a nemzetközi közösség körében komoly felháborodást váltott ki. Egy magas rangú amerikai hivatalnok „visszataszítónak” nevezte a történteket, és Netanjahut tette felelőssé az izraeli sajtóban, amiért engedte a konferencia megtartását. Franciaország külügyminisztériuma hivatalosan tiltakozott, és az izraeli kormány elhatárolódását követelte. Belföldön Jair Lapid, az ellenzéki Van Jövő párt elnöke úgy fogalmazott, hogy a kormány „új mélységekbe süllyedt”. Lapid szerint ez a konferencia „aláássa a lehetséges tárgyalásokat” és „árt Izrael nemzetközi megítélésének”.

Mint ismeretes, az 1967-es arab-izraeli háborúban megszállt Gázai övezet izraeli telepeit Ariel Saron izraeli miniszterelnök számolta fel az izraeli haderő 2005-ös kivonásával egy időben, egyoldalú lépésként. Lehetséges motivációin azóta is vitatkoznak, de az egyértelmű, hogy nem puszta jóindulatból tette, mivel ezzel egy időben határozottan tervezte a Jordán nyugati völgyének és Kelet-Jeruzsálemnek a bekebelezését is. Ráadásul a Gázai övezetet a kivonulás utáni első pillanattól kezdve totális külső blokád alatt tartja Izrael, amibe még a területhez tartozó földközi-tengeri vizekhez való hozzáférés blokkolása is beletartozik, egy egészen elhanyagolható, kis volumenű halászatra alkalmas sávot leszámítva.

Az Izraelt ért tavaly október 7-i terrortámadást követően az izraeli hadsereg és légierő a Hamász ellen indított hadműveletei során minimum 50, de egyes számítások szerint akár 70 százalékát is elpusztította vagy megrongálta a Gázai övezet épületeinek – kórházakkal, lakóépületekkel, mecsetekkel, iskolákkal, könyvtárakkal, stb. együtt. A gázai hatóságok szerint eddig közel 30 ezren haltak bele a hadműveletekbe, az ENSZ és egyéb nemzetközi szervezetek szerint pedig az izraeli blokád miatt egyre súlyosabb a veszélye a térségben élők éhezésének és a körükben kitörő járványoknak is.

A hágai Nemzetközi Bíróság a Dél-Afrika indította népirtási per első szakaszában kötelezte Izraelt, hogy

• akadályozzon meg minden népirtó cselekedetet a Gázai övezetben, és az ennek érdekében tett erőfeszítéseiről egy hónapon belül készítsen jelentést a bíróságnak;
• a gázai népirtásra való további felszólításokat előzze meg, az ilyen felszólítások kiadóit büntesse meg;
• azonnal engedélyezze a humanitárius célú segélyek Gázába történő bejutását.

Egyelőre a beengedett segélyszállítmányok arányának jelentős emelkedéséről nem érkeztek hírek, az viszont magáért beszél, hogy az izraeli kormány nemhogy akadályozná a népirtásra való felbujtást, de még képviselteti is magát ilyesminek helyt adó nyilvános rendezvényeken. Így aztán jó kérdésnek tűnik, hogy pontosan mi áll majd a pár hét múlva esedékes hágai beszámolóban.

Új vasútvonalak, vagy a Gáza helyén álló izraeli lakótelepek tervrajzai?

A cikkhez nyújtott segítségért köszönet illeti a +972 Magazint és Oren Ziv-et.