Most már aztán tényleg elég!
Ebből az egy mondatból is állhatna ez a cikk. Hiszen úgy tűnik, nem volt elég 2014, 2018 és a 2019-2022 közötti vetélkedés sem ahhoz, hogy az antiorbánista ellenzék pártjai a célszerűen megvariált júniusi EP- és önkormányzati választások előtt ne fulladjanak bele az újabb teljes összefogás-vitába.
Kezdődött azzal, hogy a Mi Hazánk trollkodását felkarolva a Fidesz ismét változtatott a fővárosi önkormányzat választásának szabályain. Saját, korábbi rendszerét – amely szerint a kerületi polgármesterek és a kompenzációs lista ül be a közgyűlésbe, ismét felborítva most éppen arányos képviseleti rendszer lesz a plénumban. Persze érthető: Orbán Viktor nem talált jó megoldást arra, hogyan hódítsa vissza az egyértelműen ellenzéki várost, így jönnek a trükkök.
De máris sikeres volt a mesterkedés. Karácsony Gergely főpolgármester ugyanis az elmúlt hetekben körbehaknizta a közösségi médiát és az ATV-t is, előadva, „határidőt szab” az ellenzéki pártoknak a megegyezésre, február közepéig. Kifejtette továbbá, hogy a Fidesz „csapdája” az arányos választási rendszer, és hogy ezzel veszélybe kerül az ellenzéki többség, Donáth Annát pedig külön megfeddte, amiért még novemberben kijelentette, a Momentum, amit ő elnököl, nem szeretne Gyurcsány Ferenc pártjával egy listán indulni a választáson.
Hagyjuk azt most, hogy elvi álláspontok, vagy a Budapesten öt éve folyó városigazgatás kihívásai és eredményei helyett éppen megint arról van szó, ki hajlandó egy autóba ülni kivel. Ez maximum a választási részvételi arány minimumra csökkentésére lesz jó, és ez sem feltétlenül baj, hiszen nem árt, ha az emberek rájönnek, az orbáni Magyarországon ezek a választások lényegében nagyon kevés fontos dolgot képesek eldönteni.
Tekintve viszont, hogy továbbra sem egyetlen Antiorbánista Párt létezik, amelynek Karácsony az elnöke, érthetetlen, miért beszél mégis úgy a televízióban, mintha ez így lenne. Világos, hogy ő maga több mint 300 000 szavazattal személyesen is nagy felhatalmazást kapott 2019 októberében,
de attól még a Budapestet és kerületeinek többségét irányító testület formálisan és lényegében is pártkoalíció.
Ez azt jelenti, hogy vannak benne önálló választmánnyal, elnökséggel, önálló programmal rendelkező pártok, még ha ezek nagyobb részben nem is ténylegesen mutatnak életjeleket.
Éppen ebből az okból kifolyólag reagált a Momentum élére visszatérő Donáth Anna úgy a Fidesz egyébként tényleg utolsó pillanatos, arányos választási rendszerére, hogy ebben az esetben a Momentum külön listán szeretné megmérettetni magát – az EP-választáshoz hasonlóan – a fővárosban is. Mindennek fő oka, hogy ő és pártja nem ért egyet olyan mértékben a Gyurcsány Ferenc köré csoportosuló Demokratikus Koalícióval és mikropártokkal, hogy ilyen mértékben közösséget vállaljon vele. Ez egy teljesen demokratikus állítás. Egy a tábor, egy a zászló helyett legalább két – egymással a közgyűlésben egyezkedő – frakció alakulna ki, senkinek sincsen szabad keze.
Karácsony kifejezte aggodalmát, hogy ebben az esetben veszélybe kerülne az ellenzéki többség. Számomra nem világos, hogy miért. Annyi ugyanis legalább 2022-ben kiderült, hogy a közös lista és koordinált jelöltek jó pár egyéni választókerületben győzelemre vezettek ugyan, de nem csodafegyverek.
Emlékezetes, abban az esetben a kockás papíron az ellenzéki összefogás szavazói közé beszámolt jobbikosok egyszerűen úgy döntöttek, hogy itt nagyon hülyének vannak nézve, és nem mentek el Jakab Péter miatt Márki-Zay Péterre és jelöltjeire szavazni. Ebből a súlyos kudarcból a tanulság éppen az lenne, hogy a közös lista szavazókat hagy az út szélén, akik a nagy népi hurrát, Gyurcsányt és országos szinten népszerűtlen társaságát már nem akarják hatalomra juttatni. Világos az, hogy ha két erős lista is feláll a Fidesz ellen, akik biztos, hogy a Fővárosi Közgyűlésbe jutnak (a Momentum erőssége a főváros), akkor a Fidesznek és a Mi Hazánknak szinte biztosan nem lesz formális többsége. Orbán tervét tehát Donáth terve éppen keresztülhúzná, nem megtámogatná.
2024-ben éppen arra lenne lehetőség, hogy nekifusson az antiorbánista politikai osztály még egyszer: két listával hely, hatalom és képviselet is jutna azoknak az embereknek, akik mind az orbáni gépezettől, mind pedig a DK-tól idegenkednek, és a fővárosban is van számos ilyen szavazó. Miért ne adjanak ők felhatalmazást egyes ellenzékieknek, például a Momentumnak vagy akár a Kétfarkú Kutyapártnak arra, hogy úgy irányítsák a fővárost, ahogyan ők szeretnék? Hogy csak olyan embereket lehessen megválasztani például fővárosi cégek és bizottságok élére, akikkel mindkét lista képviselői egyetértenek?
Mindez a klasszikus, liberális demokrácia, ezért létezik az európai országok parlamentjeiben kettőnél több párt. Karácsony viszont minderre most azt mondja, ez káosz.
Érvei között szerepel, hogy a felmérések szerint a választók ehelyett egy nagy tömböt akarnak, és hogy a fő gond a külön listákkal az, hogy mindegyiknek legalább három kerületi polgármester-jelöltet is fel kell állítania.
Itt most nem törődnék azzal a körülménnyel, mit mondanak a felmérések. Az viszont, hogy a két listának gondot okozna úgy koordinálni, hogy 3-3 kerületi polgármesterjelöltjük van, már súlyosabb állítás. Világos, hogy az elmúlt jó pár évben éppen a Momentum a párt, az MSZP mellett, ahonnan polgármester dezertált a DK-hoz Déri Tibor személyében, ezért szeretnének az egy szem VI. kerületi vezető, Soproni Tamás mellé többet is. De ha az ellenzéki együttműködés annyira gyenge lábakon áll, hogy mindenkit közös listára kell terelni, és a három polgármester – akár előválasztás útján – történő jelölése és kiválasztása sem menne, akkor kérdéses, mi értelme az egésznek egyáltalán.
Karácsony Gergely tehát éppen a fővárosi szavazók előtt álló opciókat, tehát hatalmukat szeretné korlátozni éppen az összefogásdumával. Nyilvánvaló, hogy mitől fél: politikai szövetségesei fogynak, az MSZP és a Párbeszéd alkotta tömb zsugorodik, az LMP pedig – saját méretét tekintve öngyilkos taktikával – többé semmiféle együttműködést nem akar. A Momentum mint külön lista őt a DK hatalmában hagyná saját szövetségében. Érthető, hogy ez ijesztő perspektíva. Emiatt viszont megtagadni, hogy mindent elkövessen azért, minél több fővárosi választó jusson normális képviselethez júniusban, elvi hiba, erkölcsi botlás.
Donáth Anna fenntartásai, amelyeket Soproni Tamás terézvárosi polgármester is oszt, tehát teljesen jogosak. Ha pedig mégis Karácsony nézetei diadalmaskodnak, és a ballib oldal ismét egy masszában, felszegett fejjel indul neki a választásnak, akkor sem bizonyosodik be igaza, hiszen a helyzettel elégedetlen választóknak még mindig ott van a Kétfarkú Kutya Párt – amely ebben az esetben a mérleg nyelve lehet. Akkor pedig a vitustánc újabb, fárasztó, és nyomorúságos köre után ugyanott lesz a kedves fővárosi koalíció, ahová a Momentum külön listájával is eljuthatott volna, csak immár kevesebb szavazattal.
