Vasárnap az Aleksandar Vučić vezette politikai blokk 2012-es hatalomátvétele óta immár ötödször tartanak választásokat Szerbiában. A Szerb Haladó Párt (SNS) által dominált koalíció különösen intenzív és gyűlöletvezérelt kampány után méreti meg magát legfőbb kihívója, az EU-párti, centristákat, zöldeket és baloldaliakat tömörítő „Szerbia az Erőszak Ellen” szövetséggel (SPN) szemben.

Az előrehozott választásokat októberben írta ki Vučić, öt hónappal az országot megrázó két májusi lövöldözés után, amelyek tizenkilenc ember, köztük kilenc gyermek életét követelték. Vučić és pártja a tragédiákra válaszul még több rendőrt, erősebb megszorításokat és kontrollt vezetett be a hosszú távú erőszak-megelőzési programok kidolgozása helyett. A tömegmészárlások után Szerbia történetében ritkán látott méretű demonstrációk kezdődtek, nem egyszer sok tízezres tömegeket megmozgatva a fővárosban, de tiltakozásokra került sor ezekkel párhuzamosan az ország számos egyéb pontján is. A tüntetések résztvevői nem az állami erőszak mértékének fokozásában látták a megoldást, hanem inkább az erőszakos kormánypropaganda és retorika felszámolásában.

„Fontos megemlíteni, hogy ezek a tüntetések a közelmúlt legnagyobb és leghosszabb tüntetései közé tartoztak, összesen több százezer embert vonzottak. Bár békésen zajlottak, nem akadályozták a normál ügymenetet, Szerbia lakosságának így is mintegy 90 százalékát sikerült elérni, és a többség támogatta az ügyet. Ez a nyomás késztette arra Vučićot, hogy új választásokat írjon ki”

– tájékoztatta a Mércét Bojan Terzić, a zöld baloldali Szolidaritás platform aktivistája.

Az időnként tettlegességre is felszólító kormányzati uszítás, központilag tüzelt erőszak, ami a jelenlegi ellenzéki kampány központi témája, az aktivista szerint régóta jelen van, de igazán Vučić hatalmának (körülbelül 2014-es) megszilárdulása óta jelent mindennapi kihívást szinte bárkinek, aki a kormánnyal kritikus álláspontot képvisel:

„Az [erőszakos lejáratások] célpontjai a politikusokon túl színészek, sportolók, írók, művészek, és így tovább. A félelem légköre régóta körülvesz minket, de a közelmúlt tragédiái, különösen az, hogy a gyerekeket sem lehet rettegés nélkül iskolába küldeni, már egyszerűen elviselhetetlen.”

Terzić, aki a kormányellenes tüntetések egyik szervezője is volt, hozzátette, hogy az idei kampányban a társadalom általános elégedetlensége is határozottan megjelent:

„Szerbia Európa legszegényebb országai közé tartozik, és az egyenlőtlenségek tekintetében az első öt között van. Az emberek többsége olyan égető problémákkal küzd, mint a magas megélhetési költségek, az infláció, a lakhatási válság és az alacsony bérek.”

Szerbia makrogazdasági szempontból stabilnak számít, a külföldi befektetések gyorsuló ütemben érkeznek az országba, a kormányzat jelentős infrastrukturális fejlesztéseket hajtott végre, és a költségvetési hiányt is sikeresen mintegy 3 százalék körül tartja. Mindebből viszont az átlagos szerbiai lakos vajmi keveset érez: az infláció 10 százalék feletti értékkel a második legrosszabb Európában, a munkanélküliség közel 10 százalékos, a kormány nagyberuházásai súlyosan környezetkárosítók, és mindeközben virágzik a bűnözés és a korrupció.

Az egész rendszert pedig Vučić tartja össze, döntéseket hozva a kormányzat szinte minden szintjén. Személyes hatalmát pedig nem kis részben az általa jelentően befolyásolt média biztosítja. De ezen kormányzási stílus felett Terzić szerint maga az EU is hajlamos szemet hunyni:

„Sajnos megfigyelhettük, hogy az EU hajlandó elfogadni a »stabilokrácia« e formáját anélkül, hogy megfontolná az olyan kritikus szempontokat, mint a demokrácia szintje, az intézmények függetlensége és a sajtószabadság. Vučić buzgalma, hogy privatizálja és eladja természeti erőforrásainkat, munkaerőnket, közjavainkat és vállalatainkat, valamint a Koszovóra támasztott területi igény fokozatos feladása, nemzetközi támogatást szerzett neki a hatalom megtartásához. Ez a támogatás azonban nem fenntartható mindenáron, amit a [szerbiai] közvélemény fokozatos elpártolása is mutat. Vučić tudja, hogy elveszíti a nemzetközi támogatást, amint a népszerűsége tovább csökken.”

Az igazán nagy csata a fővárosért, Belgrádért zajlik majd, ahol a „Szerbia az Erőszak Ellen” szövetségnek jó esélyei vannak a többség és a főpolgármesteri poszt elnyerésére is vasárnap. Az ellenzék képviselői korrupcióellenes és környezetvédelmi intézkedéseket ígérnek, a nyugdíjak és fizetések emelését, az oktatásba, az egészségügybe és a tömegközlekedésbe való beruházást, valamint a progresszív adózás bevezetését. És bár a város szívében, magánbefektetőknek adományozott földeken fejlesztett „mini-Dubaj” Belgrade Waterfront beruházást már nem fogják tudni megakadályozni, az elmaradt adókat még kivethetik, illetve kordában tarthatják a negyed további terjeszkedését.

Terzić szerint ha a Vučić körül tömörülő hatalmi blokk elveszti a fővárost, beindulhat egyfajta „kártyavár-effektus”:

„Egy belgrádi győzelem nem csak a kulcsfontosságú központi város biztosításáról szól; ha megnyerjük Belgrádot, Újvidék és Niš lehetnek a következők.”

Az esetleges belgrádi győzelemnek ugyanakkor árnyoldalai is vannak. Bár az újbaloldali erők az utóbbi években jelentős sikereket értek itt el, forrásunk szerint a helyi hatalom megszilárdításához mindenképp szükség lesz a jobboldali konzervatív pártokra is. Ráadásul Terzić szerint

„bár a fővárosi ellenzéki győzelem kétségtelenül sokkoló lenne Vučić számára, attól tartok, drasztikus lépésekkel, az elnyomás fokozásával reagálna. A társadalmunk haladása sokban függ attól, hogy felelősségre vonjuk-e a politikusokat tetteikért. Úgy hiszem, ezzel ő is tisztában van, és foggal-körömmel ragaszkodni fog a hatalmához.”

A látszólagos engedmények ellenére az ország déli szomszédjával, Koszovóval szintén idén fajult a helyzet kétségbeejtő szintig. Miután év elején a szerbek lakta északi területeken nemzetközi tiltakozás ellenére szerb jelöltek nélkül tartottak helyhatósági választásokat (előbbiek bojkottja miatt), súlyos zavargásokra került sor a térségben, majd Szerbia mobilizálta hadseregét a déli határnál. Szeptemberben aztán egy Vučić-hoz köthető homályos üzleti figura szabályos fegyveres rajtaütést szervezett az egyik koszovói szerb településen. A támadásban egy koszovói albán rendőr és az akciót végrehajtó csoport négy fegyverese halt meg.

A nacionalista jellegű indulatkeltés politikája mind Belgrád, mind Pristina részéről megfigyelhető a konfliktusban, erre forrásunk is rámutatott:

„Ahhoz, hogy a Balkánon megvalósuljon a tartós béke, elengedhetetlen a politikai generációváltás. Irreális elvárás, hogy a nacionalisták, akik mindkét oldalon szerepet játszottak a jelenlegi helyzet kialakulásában, békés megoldást találjanak a problémákra. Vannak ötletek arra, hogy a kérdést regionális perspektívából közelítsük meg, és mindenkit be lehessen vonni a tartós megoldások keresésébe. Amíg azonban a jobboldali nacionalisták mindkét oldalon vezető szerepben vannak, a probléma fennmarad, mert mindez kiválóan szolgálja az ő érdekeiket.”