Nehezen indult a politikai szezon a megszorító politikát rasszista retorikával fűszerező polgári liberális és szélsőjobboldali kormánykoalíció számára. A Kokoomus – Igaz Finnek koalíciója hozta a várt eredményt végletekig borzolva a szakszervezetek, az alkotmányossági aggályokat megfogalmazó jogászok, valamint a rasszizmus mainstreammé válására figyelmeztető civil és emberi jogi szervezetek idegeit. Tüntetések, menetek, sztrájkok, egyetemfoglalások tartották melegen a hangulatot a fagyos finn őszben.

Egy témában azonban továbbra is példás az összhang az ország közvéleményében. Finnország Nato-tagságát illetően egyetértés honol a parlamenti pártok között. Az ősz folyamán megkezdődtek a tárgyalások a tagság technikai részleteiről. A kormány októberben beterjesztette jóváhagyásra a szövetséget gyakorlati szintre emelő DCA (Defence Cooperation Agreement) szerződést.

A szerződés lényege, hogy egy esetleges támadás esetén jogi és infrastrukturális értelemben zökkenőmentessé tegye az amerikai csapatok tartózkodását Finnország területén. Idegen csapatok állandó állomásoztatásáról, valamint nukleáris fegyverek Finnországba telepítéséről egyenlőre nincs szó, igaz ennek kizárását sem deklarálta még a finn parlament.

Fokozódó nemzetközi helyzet a Nato keleti határán

Az izraeli Hamasz-csapás másnapján egy Észtország és Finnország között húzódó gázvezeték megrongálódásának ürügyén a finn haderő szorosabbra fűzte az együttműködést a Balti-tenger térségének biztonságában érdekelt országokat tömörítő JEF-szövetséggel (The Joint Expeditionary Force). A JEF-szövetség egy Nagy- Britannia által gründolt katonai tömörülés, és Svédországot, Hollandiát, Izlandot, Lettországot, Litvániát, Dániát, Észtországot, Norvégiát és Finnországot foglalja magában.

A gázvezeték megrongálódása után a szövetség 20 darab katonai cirkálót küldött a térségbe a kritikus infrastruktúra fokozott védelmezésére. Az incidens után néhány nappal kiderült, hogy a vezeték szivárgását egy kínai konténerszállító hajó elszabadult horgonya okozta. Az eset több volt mint gyanús. Az utóbbi egy évben főleg dán és svéd források egyre gyakrabban számoltak be különböző, látszólag civil, ám felfegyverzett legénységgel rendelkező orosz hajókról a Balti-tengeren. A finn média a tavasz folyamán dán és svéd sajtóforrásokra hivatkozva a kritikus infrastruktúra oroszok általi feltérképezéséről tudósított, 2023 nyarán pedig az orosz haditengerészet végzett hadgyakorlatot a térségben. Mivel végül nem sikerült bizonyítani az orosz részvételt a gázvezeték megrongálódásában, a dolog pár hét múlva lekerült a napirendről

Ilyen előzmények után kezdte el novemberben eluralni a nyilvánosságot a finn-orosz határon megélénkült forgalom. A kormánypártok rögtön éltek az alkalommal, és minden lehetséges módon próbálták hangsúlyozni a dolog komolyságát a határra érkező menedékkérő egyébként csekély számától függetlenül.

Szeptembertől november végéig összesen alig 1000 fő kérvényezett menekültstátuszt a finn határátkelő állomásokon.

Hasonló eset utoljára 2015-ben történt, amikor februártól az év végéig kb. 2000 iratok nélküli menedékkérő érkezett Oroszországból a finn határra. A helyzetet akkor még sikerült tárgyalásos úton rendezni, és 2016-tól kezdve az iratok nélküli menedékkérők száma pedig gyakorlatilag a nullára csökkent.

A menekültek többsége Szíriából, Szomáliából, Afganisztánból és Irakból érkezett az utóbbi pár hónapban, és Oroszországot csak tranzitországnak használták. A határon készült interjúk alapján a közösségi médiából értesültek a finn határátkelés lehetőségéről. A november folyamán érkezők szinte mind egybehangzóan megerősítették a finn médiában hetek óta terjengő híreket a szervezett, orosz hatóságok által koordinált műveletről. Több menedékkérő számolt be a határ finn oldalán korábbi, meghiúsult határátkelésről a fehérorosz-lett határon keresztül az Unió területére.

A főleg Németországba igyekvő, és gyenge helyismerettel rendelkező menekültek számára a finn-orosz határ nem a legkézenfekvőbb útvonal, ezért az orosz hatóságok iránymutatása nélkül meglehetősen kevesen találnának oda.

A kormány az ellenzékkel egyetértésben pár nap alatt döntött, először csak három (november 20), majd november legvégén az összes keleti határátkelő lezárásáról. Petteri Orpo miniszterelnök a teljes keleti határzár bejelentését arányosnak és elkerülhetetlennek ítélte. A kormány a döntését Orpo szerint a rendelkezésre álló információk alapján hozta meg, aminek egy részét érthetetlen módon titkosították. Orpo a sajtótájékoztatón bejelentette: „ A jelenlegi helyzetet Oroszország idézte elő, ezért Oroszországon múlik, hogy meddig tart [a határzár].”

A jobboldal láthatóan profitál a helyzetből, és retorikájában az orosz titkosszolgálatok által „eszközként használt” tömegekről beszél. Mint általában, a kormány ebben a kérdésben is szadista élvezettel veti bele magát a kemény, rideg és határozott muszájpolitikába, egyszerű biofegyverekké degradálva a menekülteket. A Baloldali Szövetség és az állami média (Yle) moszkvai tudósítója is arra figyelmeztetnek, hogy a kormány megoldásai a problémára pontosan Putyin céljait szolgálhatják:

a jobboldal legjobb akarata ellenére is Putyin oldalán találhatja magát, ha felül az orosz provokációnak és politikai tőkét kovácsol magának az emberi és nemzetközi jog felfüggesztésével.

Nemzetbiztonság és/vagy emberi jogok? A határzár baloldali kritikája

Mari Rantanen (Perussuomalaiset – Igaz finnek) belügyminiszter véleménye szerint a keleti határon kialakult helyzet tisztán nemzetbiztonsági kérdés, nem pedig emberjogi-menekültügyi. A teljes határzár mellett kardoskodó jobboldali politikusok végig hangsúlyozták, hogy a finn határra érkező menedékkérők száma nem is lényeges szempont. Ennek némileg ellentmond, hogy Rantanen egy november végi televíziós interjújában 10 millió potenciális illegális határátkelővel riogatott.

A kijelentés teljesen abszurd. A finn állami médiában (Yle) rendszeresen nyilatkozó moszkvai tudósító is megerősítette, hogy az ősz folyamán Oroszországon keresztül a finn határra érkező menedékkérők az utóbbi pár hónapban, frissen hazájukból elmenekült emberek. November végén a határ finn oldalán készült interjúkból kiderült, hogy a közösségi médiában kifejezetten e célra létrehozott információs csoportnak kb. tízezer tagja van. A Rantanen által említett volt szovjet tagköztársaságokból érkező vendégmunkások milliós tömege Oroszországban egyáltalán nem célcsoportja a finn határra irányított zavarkeltésnek, lévén hogy az említett társadalmi réteg létfontosságú az orosz nemzetgazdaságnak.

A Kokoomus – Igaz Finn kormány tagjai más kérdésekben sem tudtak kielégitő válaszokat adni a kritikus kérdésekre. Az ellentmondásos és alkotmányjogilag erősen vitatható döntések villámgyors meghozatala inkább tűnik kapkodásnak semmint határozott, elkerülhetetlen és felelősségteljes politikának. Nincs válasz a kormány részéről olyan alapvető, a menedékkérők életét is érintő kérdésekre, hogy mi történik azokkal az emberekkel, akik a határzár ellenére, vagy arról nem értesülve menedékért folyamodnak a finn határon? Sauli Niinnistö lengyelországi látogatásán kijelentette, hogy Oroszország nem fogja a senki földjén ragadt embereket visszafogadni.

Mit szándékozik tenni a finn kormány az esetlegesen két határ közé sarkköri hidegben beékelődött menekültekkel?

Megtörténhet-e a finn határon az a tragédia, ami 2021-ben a lengyel-orosz határon megtörtént? Amennyiben a finn kormány továbbra is különbséget tesz két alapvető állami feladat, a szuverenitásvédelem és az emberi jogok között (az előbbi javára), annyiban a jogállamiság nincs biztosítva az országban – figyelmeztetnek a Baloldali Szövetség politikusai, valamint a igazságügyi helyettes kancellár. Az előbbi kérdésekre a jobboldal cinikus válasza általában az, hogy a finn határra iratok nélkül érkező emberek biztonsága elsősorban az orosz hatóságok felelőssége, valamint továbbra is lehet menedékért folyamodni a Helsinki-Vantaa repülőtéren illetve a kikötőkben. A finn médiának az ügyben gyakran nyilatkozó jogászprofesszor, Martti Koskenniemi és a Baloldali Szövetség állásfoglalásai azonban felhívták a figyelmet arra, hogy

a nemzetközi jogban nincs olyan kategória, hogy „illegális bevándorló”. A hospitalitás elve alapján minden embernek joga van menedéket kérni, attól függetlenül, hogy rendelkezik-e érvényes iratokkal vagy sem.

Koskenniemi emlékeztetett arra is, hogy a menedékkérő biztonságát annak a félnek kell garantálnia, aki erre képes az adott helyzetben. Amennyiben egy állam nem kínál a nemzetközi jog által megkövetelt valós és elérhető lehetőséget a menekültstátusz kérvényezésére, úgy nemzetközi jogot sért. A finn ellenzéken belül egyedül a Baloldali Szövetség és a Zöldek hívták fel a figyelmet arra, hogy biztonságpolitikai megfontolások sem írhatják felül az 1951-es, finn alkotmányban is elismert nemzetközi menekültjogi egyezményt.

Jogállamiság jobboldali módra

További aggályokat vet fel, hogy a legfelsőbb jogi ellenőrző intézmény, az igazságügyi kancellária állásfoglalását a kormány nem vette figyelembe, sőt finn szokásokhoz mérten rendkívül durva hangnemben beszéltek a határzárat alkotmányellenesnek minősítő kancellárhelyettesről, Miikko Puumalainenrőll. Az Igaz Finn párt politikusa, Riikka Purra pénzügyminiszter blogjában egyszerűen „liberálidiótának” bélyegezte Puumalainent, a „liberális” párt Kokoomus veterán képviselője, Ben Zyskowicz pedig kioktató hangnemben tette helyére a döntést a finn állami média egyik műsorában, mondván az igazságügyi kancellárhelyettes nem jár el a jogállamnak megfelelően, mivel az alkotmánybíróság egyszer már zöld utat adott a határzárnak.

Zyskowicz érvelését némileg árnyalja az a tény, hogy Finnországban az alkotmányosságot és a hivatalos szervek, valamint a kormány döntéseinek törvényességét két, egymástól független jogi hatóság látja el. Az egyik ellenőrző hivatal az Alkotmányügyi Bizottság, ami egy parlamenti bizottság a sok közül. Ebbe a testületbe a parlamenti pártok delegálnak tagokat, az éppen aktuális erőviszonyoknak megfelelően.

Jelenleg a testületben 4 Kokoomus, 4 Igaz Finn, 4 Szocdem, 2 Centrumpárti, valamint 1-1-1 Zöld, Baloldali Szövetség és Svéd néppárti képviselő feladata megvizsgálni, hogy a parlament elé beterjesztendő törvényjavaslatok és módosítások megfelelnek-e a finn alkotmánynak. A másik, parlamenttől független ellenőrző hivatal az Igazságügyi Kancellária. A határzár kérdésében izgalmas fejlemény volt, hogy a kancellárhelyettes Puumalainen első körben elgáncsolta a kormány javaslatát. A kialakult politikai nyomás hatására (vagy saját meggyőződésből) viszont a kancellár, Tuomas Pyösti végül jóváhagyta a döntést, és november 28-án életbe lépett a teljes keleti határzár. Igaz, némi kompromisszumkészség eredményeként az eredetileg karácsonyig tartó lezárás csak két hétig, december 13-ig lesz érvényben.

 „Téliháborús szellem” a külpolitikában

A Baloldali Szövetség és a Zöldek nincsenek könnyű helyzetben, bár ellenzékben határozottabb morális álláspontot tudnak képviselni. A finn külpolitikára jellemző „téliháborús szellem” azonban megköveteli a pártoktól a fegyelmet külpolitikai kérdésekben. A geopolitikailag sokáig kiszolgáltatott, ütközőállam-szerepet betöltő Finnország bizalma a keleti szomszédja iránt mindig is gyenge lábakon állt, 2022. február 24-e után pedig teljesen elszállt. Amíg a helyzet nem fordul életveszélyessé a menekültek számára, addig a kormány maga mögött tudhatja a közvélemény támogatottságát.

Ennek ellenére mégis a Baloldali Szövetség a Zöldek mellett az egyetlen politikai erő, ami a szuverenitás és emberi jogok hamis szembeállítása ellen felszólal Finnországban. A Baloldali Szövetség kritikájának lényege a figyelmeztetés, egy esetleges humanitárius katasztrófa lehetőségére illetve annak megelőzésére. Az erre való felkészülés és a menekültek emberként való kezelése a kormány morális felelőssége, amit nem rázhat le magáról politikai érdekeinek önző követésével.

Ebben az egyenlőre alacsony intenzitású, ám mégis elvi kérdésekről szóló politikai harcban a Baloldali Szövetség és a Zöldek csak a civil szervezetek és az emberi jogokat igazán fontosnak tartó, tekintélyes jogászok személyében találhatnak szövetségesekre.

Álláspontjuk lényege, hogy a szerződéseken alapuló, nemzetközi jog által garantált emberijogi alapokmányok pont az olyan kicsi és kiszolgáltatott országokat védik, mint Finnország. Ennek feladása homályos, és nehezen ellenőrizhető szuverenitásra és idegen beavatkozásra való hivatkozás által hosszú távon a szélsőjobboldal malmára hajtaná a vizet, ami úgy tűnik, a putyini rezsim célja Európában. A helyes megoldás a Baloldali Szövetség szerint a két elv egyidejű alkalmazása, összehangolása és összeegyeztetése.

Ezen álláspont tarthatóságát pont a jobboldal ellentmondásoktól hemzsegő nyilatkozatai erősítik meg. Az Igazságügyi kancellárhelyettes és a Baloldali Szövetség többször megemlítette az utóbbi két hétben, hogy a kormány köteles tényszerűen közölni, hogy mire alapozza a döntését a határ lezárásáról. 2022-ben a Nato-hoz való csatlakozás bejelentése utáni törvénymódosítás ugyanis csak „kivételesen nagy fenyegetettség” esetén engedélyezi a határ lezárását. Ezt az erős kitételt a Baloldali Szövetség és az igazságügyi kancellárhelyettes szerint a kormány túlságosan figyelmen kívül hagyja, és politikai tőkét igyekszik kovácsolni a menekültügyi helyzetből.

A kritika nem alaptalan. Az orosz határon kialakult helyzet és az általa kiváltott politikai csörte nemcsak a kétségtelenül valóságos orosz hibrid művelet, hanem a kormányzó szélsőjobboldal hangulatkeltésének az eredménye is. A kormány népszerűségét jelentősen megtépázta az ősz folyamán beterjesztett, a szociális ellátórendszert érintő megszorító csomag, ami jelenlegi formájában szintén alkotmányos alapjogokat látszik sérteni, mivel veszélyezteti az alaptörvényben garantált minimális szociális ellátást és megélhetést. A szeptemberi tízezer fős kormányellenes tüntetés Helsinkiben, valamint az októberben induló, egyelőre csak a vidéket érintő figyelmeztető sztrájkok után alig ezer menedékkérő az orosz határon elegendő volt ahhoz, hogy a kormány magához ragadja a kezdeményezést és nemzetmentő szerepben tetszelegve helyreállítsa fél éves kormányzása alatt megkopott renoméját.