A New York-i Columbia Law School’s emberi jogokkal foglalkozó intézete által végzett kutatás szerint a mianmari magas rangú katonai parancsnokok többsége, 79-ből 51 felelős a rohingya népesség ellen elkövetett 2017-es háborús bűncselekményekért. A ma megjelentetett kutatás szerint – melyet a Guardian ismertetett – az emberi jogok megsértésének legfőbb elkövetője Mya Tun Oo tábornok, Mianmar miniszterelnök-helyettese, volt védelmi minisztere és a 2021-ben puccsal hatalomra került kormányzó katonai tanács tagja.
A Security Force Monitor (SFM) projektum, melynek keretében a kutatás napvilágot látott, célja az, hogy még a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) munkája előtt vizsgálatokat indítson egyes konfliktusok során feltételezhetően elkövetett emberiesség elleni bűncselekmények után.
Most is így tettek a projektum résztvevői: bár az ICC négy éve jóváhagyta a Mianmar által elkövetett állítólagos emberiesség elleni bűncselekmények teljes körű kivizsgálását, eredményre még nem jutott.
Tony Wilson, az SFM vezető kutatója és igazgatója a Guardiannek nyilatkozva megjegyezte:
„Végső soron az a célunk, hogy fényt derítsünk a világ egyik legtitkosabb és legátláthatatlanabb hadseregére”, amely által világossá válik, hogy a rohingyák ellen elkövetett, feltételezett népirtás „nem csupán a különféle aljas egységek vagy egyes katonák műve” volt.
A mianmari hatóságok nem feleltek a megkeresésre. A katonai országvezetés korábban tagadta, hogy civileket támadtak volna meg. Az ő nézőpontjuk szerint „a terrorizmus elleni küzdelem érdekében” léptek fel.
Hat év telt el azóta, hogy a Rakhine (korábban: Arakan) államból 750 ezer muszlim vallású rohingya embert, köztük 300 ezer gyermeket elüldöztek a szomszédos Bangladesbe. A mianmari hadsereg által végrehajtott erőszak során, amelyet az ENSZ az „etnikai tisztogatás tankönyvi példájaként” jellemzett, egész falvakat romboltak le, tízezreket öltek meg, nőket és gyerekeket erőszakoltak meg csoportosan.
A mianmari katonák által elkövetett szexuális erőszak az ország etnikai kisebbségekkel folytatott, évtizedek óta tartó polgárháborúk egyik jellemezője. A Human Rights Watch 2017-es jelentése megállapította, hogy a biztonsági erők számtalan nőt és lányt erőszakoltak meg és bántalmaztak, s az ő értesülésük szerint minden esetben a mianmari fegyveres erők egyenruhás tagjai voltak az elkövetők.
De annak ellenére, hogy a történéseket dokumentálták, az elűzött rohingyákról készült képek pedig bejárták a világot, az elkövetők felelősségre vonására eddig elmaradt.
A Bangladesbe menekült rohingyák jelentős része azóta is menekülttáborokban él, közülük sokan a kétségbeejtő állapotokból szabadulni igyekezve Bangladest is odahagyják. Ugyanakkor még rosszabb a sorsa azoknak, akik maradtak Mianmarban. Közülük hozzávetőlegesen 150 ezer embert szigorúan őrzött táborba zártak. Aung Kyaw Moe, a mianmari száműzetésben lévő kormány, a Nemzeti Egységkormány emberi jogi tanácsadója szerint azóta, hogy a katonai erők 2021-ben puccsal átvették az irányítást Mianmar felett, a rohingyákkal szembeni bánásmód még tovább romlott. A jogi tanácsadó arról beszélt, hogy a rohingyák lakta településeken a mozgásszabadságot tovább csorbították, miáltal a kisebbségi csoport tagjai a humanitárius segélyekhez is nehezebben férnek hozzá, holott ezeken az életük múlik.
Mianmarból 2017 óta több mint egymillió rohingya muszlim menekült el a mianmari fegyveres erők kegyetlenkedései miatt, a katonai puccs óta pedig további százezrek.
